1évad: "Nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzá"

      Sziasztok, hozom a következő részt!Kérlek titeket, hogy tudassátok velem, hogy tetszik-e a blog, sokat jelentene, inspirálna.A versenyre várom a jelentkezőket!!!Jó olvasást, puszi Angi! :P

Zene(ha vége lett indítsd ujra)

   Reggel kivirulva  ébredtem, azon még elgondolkoztam az este, hogy minél hamarabb találnom kell magamnak egy lakást, mert nem csünghetek Harry nyakán.Ő persze csak azt a dumát nyomja, hogy "nem vagyok a terhére", de ezt én nem így gondolom.A tudat, hogy a fiú aki mindennél jobban tetszik nekem, egy szobával arrébb  van, megőrjített.Nem hinném, hogy bejövök neki, inkább csak azért fogadott be mert megsajnált, szerintem! Az persze néha furcsa, hogy vigasztalgat állandóan, de elkönyveltem magamban hogy csak kedves. 'Biztos mással is ezt tenné'-gondoltam.
   Először lezuhanyoztam, rendbe raktam a 'parókám', egy kis sminket kentem magamra-mert nem magamban vagyok-és felöltöztem.

 Egy egyszerű otthoni szettet választottam mert úgy sem megyek sehová.Eldöntöttem, hogy elújságolom a szüleimnek a hírt, miszerint Harryhez költöztem.Leültem a laptopom elé és vártam, hogy fel lépjenek Skype-ra. Mikor elmondtam hová költöztem édesanyám csak annyit mondott " Sürgősen keressek magamnak valami mást", de édesapám persze, hogy csak annyit "le ne feküdj vele rögtön"-mivel nagyon-nagyon piszkos fantáziája van, és perverz gondolatait velem sem rest megosztani-először szóhoz sem jutottam, de mikor megláttam, hogy édesapám mosolyog én is nevetésben törtem ki.Mert igen apám már csak ilyen, állandóan viccelődik.Testvérem még csak 11 éves, ezért nem nagyon szólt hozzá a beszélgetéshez, de annyit megemlített, hogy utána néz Harry kilétének.
   Mikor befejeztem a beszélgetést elkezdtem kipakolni a cuccaimat amik a szobámban voltak.Mindent szépen elrendeztem és még a bútorokat is áttologattam a saját ízlésemnek  megfelelően.Van a szobámban egy nagy ablak ami az utcára néz, egy alacsony és széles ablakpárkánnyal, azt szépen kipárnáztam és eldöntöttem magamban, hogy az az én kis kuckóm lesz, ha esetleg magányra vágynák, vagy csak olvasnák- ugyanis élek-halok a könyvekért-mert az a kedvenc hobbim. Harry elment a stúdióba, mert valami új albumot készítenek, de a címét egyelőre nem akarja elárulni.
   Mikor befejeztem a szobámat, épp lefelé tartottam a konyhába, hogy ott is kipakoljam a cuccaimat, mikor megszólalt a telefonom, Amy hív:
  ---Szia kislány, na hogy tetszik a ház?-kérdezte izgatottan.
  ---Ez valami csodálatos!Nagyon gyönyörű és hatalmas!- áradoztam.
  ---Látod, és te még nem akartál menni.
  ---Na jó, beismerem, hogy szép meg minden, de találtam volna valamit.
  ---Jó-jó, beszéld csak a hülyeségeidet, mindegy. Amúgy mit csinálsz?
  ---A konyhában szeretném rendezni a dolgaimat, meg valami kaját csinálni.
  ---Segítsek?
  ---Á, nem kell, megy ez egyedül is, úgy is unatkoznék ha hamar befejezném.
  ---Hát Harry hol van?
  ---Stúdiózik, úgy hogy most egyedül vagyok a dübörgő zenével!-mosolyogtam, de ezt ő nem láthatta.
  ---Akkor nem is tartalak fel tovább, tedd a dolgod!-mondta majd elköszönt.Amikor befejeztem a pakolózást elkezdtem kaját készíteni, már majdnem be is fejeztem mikor megérkezett Harry, hallottam ahogy bejön a házba, motoszkál egy kicsit, majd kidől a nappaliban a kanapéra.Én nem mentem ki a konyhából, csak főztem tovább.Már az asztalt is megterítettem, de Harry még sehol sem volt.Tehát kiindultam, hogy megkeressem. Nem kellett messzire mennem, mert a kanapén aludt úgy ahogy levágta magát mikor haza jött.Oda mentem hozzá, legugoltam elé és az arcát néztem, olyan nyugodt, aranyos és sugárzó-még akkor is mikor alszik-.Láttam ahogy elmosolyodik-biztos szépet álmodhatott-megsimogattam az arcát-Nem birtam ki, hogy ne érjek hozzá-és kikapcsoltam a TV-t.A vállához nyúltam és elkezdtem rázogatni:
  ---Harry, hé ébredj.-de semmi, megpróbáltam még vagy kétszer de úgy sem kelt fel.
  ---Harry kelj fel készen van a vacsora.-gondoltam megpróbálom még egyszer, és láss csodát felébredt.
  ---Hm?Tessék?Mit mondtál?-mondta sokkal mélyebb hangon mint az eredeti.
  ---Mondom készen van a vacsi, vagy nem kérsz? Ha gondolod hagylak aludni tovább.
  ---Ja nem, már éhes vagyok-rázta meg a fejét és felkelt-Meg hát most már van egy szakácsnőm aki istenien főz...
  ---Jó, elég!Ne hajtogasd már állandóan, jó? Elég egyszer elmondani.-szakítottam félbe mondandóját -Na gyere álomszuszék!-mosolyogtam rá.Bementünk a konyhába, leültünk és miközben elmesélte hogy mi minden történt a stúdióban megvacsoráztunk.Nagyon kacagtam mikor elmesélte, hogy Zayn leült egy székre és az összecsuklott alatta,-ugyanis a szék ketté volt repedve-azt az előtt  akarták kivinni mielőtt a fiúk oda értek volna, csak nem érkeztek.
  ---Tényleg-nézett körbe-hol vannak a dobozok? És kitakarítottál?-nézelődött csodálkozva.
  ---Ja gondoltam ha már valamivel el kell ütnöm az időt, akkor takarítok, a dobozokból ki pakoltam és kitettem a dobozokat a ház előtti szemetesbe, ugye nem gond?-kérdeztem.
  ---Hogy lenne már gond? Nem is tudom mikor vollt utóljára ilyen tisztaság ebben a házban.-nevetett fel-Talán mikor édesanyám utóljára itt volt-gondolkodott el-de annak már 3 hónapja.
  ---Szóval 3 hónapig nem takarítottál-következtettem le, és felnevettem.
  ---Ja.
  ---Hát, ahhoz képest nem is volt olyan nagy felfordulás, azért egy fiú  nagy felfordulást tud csinálni.
  ---Hé, ezt meg hogy érted? Hogy rendetlen vagyok?-háborodott fel.
  ---Nem csak te, hanem a fiúk úgy általában.
  ---Honnan tudod, az összes barátod rendetlen volt?
  ---Ami azt illeti, nekem még nem volt barátom.-hajtottam le a fejem mert elpirultam-"Miért mondtam el neki?"-gondoltam magamban.
  ---Hát nem gondoltam volna, hogy te eddig pasi mentes életet éltél.
  ---Nem csak eddig,mert még most is úgy élek.-világosítottam fel.
  ---Hát ezen segíthetünk.-húzta a száját perverz mosolyra.
  ---Na nem fogsz összeboronálni senkivel.-kaptam fel a fejem és ráförmedtem.
  ---Nyugi, nem is akartalak.motyogta.
  ---Na azért, találok én magamnak ha majd akarok.
  ---És most akarsz?-nézett rám tág szemekkel.
  ---Az attól függ.Ha megtetszik valaki, akkor lehet róla szó, de ha nem akkor egyértelmű, hogy nem.
  ---És tetszik most valaki?-kérdezősködött,  ahogy elnéztem elég türelmetlenül, ami már az agyamra ment.
  ---Na ezt nem veled szeretném megbeszélni.-álltam fel-Befejezted?-kérdeztem, hogy a tányérját elmosogassam, p csak bólogatott, oda mentem a mosogatóhoz és elkezdtem sz edényeket mosni.Éreztem a derekamon egy erős kézszorítást és aztán magához fordított, én pedig levegőt is elfelejtettem venni.Oda hajolt a fülemhez, közben a két kezét az oldalamnál a pultra tette így engem odaszorítva, és éreztem meleg leheletét a fülemnél, az arcomon és még a nyakamon is.Emlékeztetnem kellett magam, hogy lélegezzek.
  ---De engem érdekelne!-morogta a fülembe a mély és rekedtes hangján.Én csak megráztam a fejem, hogy nem mondok semmit, de erre ő még erősebben a pulthoz nyomott.-Miért nem mondod el?Csak nam én vagyok az?-motyogta és bennem egy pillanatra az ütő is megállt.Hogy jött rá?Először arra gondoltam hogy Amy mondott neki valamit, de aztán arra gondoltam hogy biztos észrevette rajtam,mert nem nagyon jól tudom leplezni az érzéseimet.
  ---Nem, dehogy is!-tiltakoztam- Honnan szedel ilyeneket?-mondtam elhaló hangon.De mikor még közelebb lépett a szívem elkezdett erősebben dübörögni a mellkasomban, már-már azt hittem kiugrik a helyéről, olyan sebességgel dobogott.
  ---Hát nem egyértelmű?-kérdezte szemtelenül .
  ---Micsoda?-kérdeztem meglepetten.
  ---Az hogy itt szorítalak és még csak meg sem próbálsz kiszabadulni.-és akkor leesett, hogy tényleg csak álltam egy helyben és nem csináltam semmit-Hogy mikor a közeledben vagyok remeg az egész tested, a kezünk ha véletlen össze ér te rögtön elhúzod a tied, és ami a legjobb ha bókolok te elvörösödsz.
  ---Ez nem igaz.-próbáltam kiszabadulni, de mozdulni sem tudtam, a lábaim egyszerűen feladták a szolgálatot.
  ---Dehogy nem,de a legszebb ebben az egészben, hogy te is ugyan ezt váltod ki belőlem!-motyogta "hogy mi?"-hogy ő is ugyan úgy érezne mint én,, az nem lehet, én hogy nem vettem észre akkor semmit?, lehet azért mert még nem volt barátom...-gondolkodtam el és éreztem hogy az arcom elkezd égni, már-már azt hittem poroltóra lesz szükségem, hogy mindjárt kigyulladok.-Meg akarlak csókolni!!!-jelentette ki hirtelen.Én nem tudtam mit csináljak,csak álltam lefagyva.Elkezdett csókolgatni, először a nyakam és fokozatosan haladt lefelé, majd az arcomon és a végén az ajkaimnál megállt és engedélyt kérve a csókra csak lehelte a meleg levegőt az ajkaimra.Az ajkaim résnyire szétnyíltak ezzel engedélyt adva a csóka,ő egy percet sem habozva, úgy kapott az ajkaim után, olyan szenvedélyesen, olyan mohón mintha erre várt volna mióta él.Szép lassan végig húzta nyelvét az ajkaimon engedélyt kérve arra, hogy elmélyítse a csókot, lassan szétnyitottam őket és ő utat tört nyelvével és kisebb csatát lejátszva levegőhiány miatt szétváltak ajkaink,de csak pár másodpercre mert aztán én mohón kaptam a hajába és húztam magamhoz, többet kérve.Megfogott a combomnál és felültetett a pultra és úgy csókolt egyre lejjebb haladva.
  ---Harry,Harry-toltam el magamtól egy kicsit-ezt nem kéne.
  ---Miért ne, te is akarod nem:?
  ---Akarom, de még nem vagyok kész rá és nem is vagyunk együtt.-motyogtam zihálva.
  ---Igaz, ne haragudj, nem akartalak letámadni, csak már nem bírtam magammal, annyira megőrjítesz!De azon segíthetünk, hogy együtt legyünk.-mosolygott rám és láttam a megbánást a szemeiben, hogy tényleg megbánta és a megbocsátásom kéri.
  ---Nem is tudom, nem ismerlek még eléggé ah...
  ---Nem muszáj ismerned, megismersz idővel!Csak mond hogy leszel a barátnőm!-kérlelt és láttam rajta hogy tényleg nagyon akarja.
  ---Hát....megpróbálhatjuk.-mikor ezt kimondtam úgy csókolt meg, hogyha nem fogott volna biztosan lefolytam volna a pultról és levegőhiányában váltunk szét, zihálva, újra.
  ---Sajnálom, nem akartalak letámadni.
  ---Semmi baj, ha most nem teszed meg, ki tudja meddig kellett volna várnom rád.-mosolyodtam el és a vállába fúrtam a fejem.

***
   Mikor lefeküdtem nem tudtam tudtam másra gondolni, csak arra a szenvedélyes csókra amivel megajándékozott.Olyan édes,meleg és egyben akaratos és vad volt!Életem első csókja volt, de nem ilyennek képzeltem. Ez sokkal jobb volt, felkavaró, eszméletlen!!!Akkor abban a pillanatban elvesztettem az irányítást magam felett és csak Harry ajkainak éltem.
  Mielőtt elaludtam, még éreztem ajkaimon övéit.Így tudtam elaludni nyugodtan!!!
 

 ***

  Napokig gondoltam arra a csókra amivel egy időre utóljára és elsőre megajándékozott, ugyanis másnap reggel mikor lementem a nappalba, egy levelet találtam:

     "Ne haragudj, hogy nem szóltam de korán reggel hívott Paul, hogy LA-be kell utaznunk fotózásokra meg videoklipp forgatásra.Téged nem akartalak felkelteni, mert olyan édesen aludtál, hogy nem volt hozzá szívem.4 nap és otthon leszek.Légy jó szépségem!" H  XD

Persze telefonon beszéltünk, de azt sem sokat, mert nagyon sok dolguk volt,ezért nem nagyon ért rá.Én a napjaimat a munkahelyemen töltöttem, unalmasak voltak.Ma van az első szabad napom mivel 3 nap munkanap és 3 szabad.Ma van a 4-ik nap és még mindig elolvadok, ha a csókjára gondolok.Még életemben nem epekedtem ennyire egy fiú után , igaz még senkim sem volt Harry előtt-ha mondhatom hogy Harryvel együtt vagyunk,de mindegy-és nem tudom milyen lett volna mással, de nekem Harryvel tökéletes.
   A napok a megszokott kerékvágásban mentek, dolgoztam, otthon takarítottam, TV-tem és olvastam. A fiúk azt mondták délután 2 fele jönnek, úgyhogy még lesz időm kaját készíteni reggel.Így hát korán lefeküdtem, hogy másnap korán keljek.
  Reggel hangzavarra ébredtem, ami a földszintről jött.El sem tudtam képzelni, hogy ki lehet az így hát az első dolgot ami a kezem közzé akadt felkaptam és lassan elindultam lefelé a lépcsőn.Mikor lementem senkit sem találtam a nappaliban, sem a konyhában.Kinéztem a hátsókertbe de azt is üresen találtam. Mikor visszafele mentem nyílott a fürdő ajtaja, én meg sem vártam hogy kijöjjön a "betolakodó" pofán csaptam a kezemben lévő seprűvel.Mikor megláttam, hogy kit vágtam szájba az én szám tátva maradt, az övével ellentétben.
  ---Azért nem kell megölnöd.-motyogta és a vérző orrát fogta.
  ---Ne haragudj, nem tudtam hogy te vagy az, sajnálom.-odamentem és szemügyre vettem az eltalált pontot.
  ---Legalább tudom, hogy nem kell félnem magadra hagynom, mert meg tudod védeni magad.-mosolyodott el.
  ---Harry!-förmedtem rá-Ez nem vicces, nagyobbat is kaphattál volna ha jobban kijössz a fürdőből.Egyáltalán mit keresel itthon?Vagyis ilyen hamar?-javítottam ki magam.
  ---Meg akartalak lepni, de te hamarabb megtetted egy seprűvel az orromban.-mosolygott még mindig, miközben leültünk a kanapéra és megtörölgettem sz orrát.
  ---Nem kellett bujkálnod, azt hittem , hogy betörő, volt már velük dolgom, és mondh...
  ---Hogy mi?Betörtek hozzád?Mikor?Ki?-szakított félbe a kérdezősködésével.
  ---Igen, de...-már megint nem tudtam befejezni.
  ---Nincs bajod, jól vagy?-húzott magához közelebb-Csak tudjam meg ki volt az és...-most én nem hagytam hogy befejezze.
  ---Azt szerettem volna mondani, hogy még gyerek koromban volt otthon Ukrajnában, ugyanis a szüleim dolgoztak, mi meg az öcsémmel otthon maradtunk, áthívtunk pár havert meg unokatesókat.Mikor mondtam, hogy valaki feljött az udvarra nem hittek nekem, pedig tudtam hogy valaki van ott, mert a kiskertünknek az ajtaja nyitva volt, és az sosem szokott nyitva lenni, lementem bezártam vissza, gondoltam biztosan a szél, de mikor megint ki mentem, megint nyitva volt , így megint lementem bezárni...
  ---Megmondom bátor voltál,hogy nem féltél lemenni!-nyomott egy lágy puszit az arcomra és az ölébe húzott.
  ---Igen, de mikor már harmadjára is nyitva találtam már nem érdekelt senki és semmi , elkaptam a puskát és kimentem hogy...
  ---Várj,várj,várj.-szakított félbe-Azt mondod, hogy puskával szaladgáltál, hány éves korodban is?-kérdezte meglepetten.
  ---13 és igen, apukám megtanította hogy használjam, mert madarakra vadásztunk a katonaságban....
  ---Katonaságban?
  ---Igen, 12 éves koromban kiköltöztek onnan a katonák, mi meg oda jártunk bandázni a haverokkal, meg fácánra vadászni, amit nagyon élveztem.
  ---Azt elhiszem én is élveztem volna.Te olyanokat csináltál gyerek korodban amit általában a fiúk szoktak.
  ---Igen, mert fiúkkal nőttem fel.
  ---Ezt hogy érted?
  ---Az unokatesóim mind fiúk, és a legtöbb otthoni haverom is az.Ha bele gondolok itt is szinte csak fiú barátaim vannak, csak Amy az aki lány, na meg a fiúkon keresztül most már a Eleonour-ék is.De mindi a fiúkkal jöttem ki jobban!-gondolkodtam el-Ja meg van egy lány unokatesóm, de ő 6 évvel fiatalabb nálam.
  ---Huh, akkor ezért vagy ennyire fiús lány.-jött rá a nyilvánvalóra-Amúgy mi volt mikor kimentél a puskával?
  ---Hát láttam egy magas srácot fehér kapucnis  felsőben és sötét nadrágban, de ahogy én megláttam őt, ő is meglátott engem és futni kezdett, elordítottam magam, az egyik unokatesóm  ki is szaladt és rögtön utána futott, ahogy én is, de a legelső kanyarban eltűnt.
  ---Hát ti nem vagytok szívbajosok az egyszer biztos!Én még olyat nem láttam hogy egy 13 éves lány puskával üldözi a betörőt, csak a filmekben.-kuncogott édesen.
  ---Nálam ez megszokott!-hülyéskedtem nevetve.
   ---Igyekszem meg jegyezni!-mondta nevetve, majd megcsókolt.Mikor már szűkölködtem a levegőben szétváltunk és én az orrát pásztáztam hogy nem-e lett semmi nagy baja.Hála az égnek csak egy kis púp és egy kék folt volt rajta.
  ---Nagyon fáj?-kérdeztem száj biggyesztve-Nem tudtam hogy te vagy az.
  ---Semmi baj, látszik hogy mennyire örültél annak, hogy haza jöttem, hogy seprűvel ütöttél, hogy menjek kifelé.
  ---Na ezt ne, jó?Tényleg a szívbajt hoztad rám. Nem az én házam és ha eltűnik valami akkor...-de nem hagyta hogy befejezzem.
  ---A te házad is, mivel tudtommal nincs más, úgyhogy ne gyere ezzel  a hülyeséggel,jó?-nézett rám mérgesen.
  ---Most haragszol?
  ---Igen!Nekem ilyeneket ne mondj, jó?
  ---Jó, megígérem!-mondtam és hosszasan megcsókoltam.
  A nap fele elment, elmentünk enni egy gyors kajáldába, mert főzni nem érkeztem.Harry egy puccosabb étterembe akart vinni, de mondtam neki hogy én az ilyeneket nem szeretem, nem kellenek nekem a drága dolgok, én nem a pénze miatt vagyok vele.Sétáltunk egy kicsit London utcáin, majd elmentünk Zayn-hez mivel egyedül van,mert Perrie el utazott turnézni   és jó lenne ha átugranánk.
  Mikor bementünk Zayn megszeppenve nézte Harryt:
  ---Öcsém, veled meg mi történt? Átment rajtad egy úthenger?-kérdezte Zayn már nevetve.
  ---Nem mert ha az lett volna már lapos lenne az orrom, nem pedig púpos.-nevetett Harry is.
  ---Az is igaz.De mi történt?
  ---Emily pofon vágott egy seprűvel, jelezvén hogy mennyire örül a viszont látásnak.-nevetett Harry, Zayn pedig sokkosan nézett.
  ---Ez azért nem teljesen így volt!-mentegetőztem mosolyogva.
  ---Szóval akkor tényleg te csináltad?-kérdezte döbbenten Zayn.
  ---Igen,de...-nem tudtam befejezni, mert Zayn önfeledt nevetésben tört ki.

  ---Jó-jó, elég!-csititgatta Harry-Azt hitte hogy egy betörő vagyok így leütött.
  ---Hát meg kell hagyni bátor vagy, Perrie még azt sem nézte volna meg, hogy ki az, nem hogy leüsse.
  ---Ő bátor, ugyanis Ukrajnában puskával üldözte  a betörőt.-dicsekedett Harry.
  ---Ezt nem egészen értem.-vakarta a tarkóját Zayn.Harryvel leültettük és elmeséltük neki a történetet, mi persze nagyokat nevettünkrajta, de Zayn...:

    ---Na jó had dolgozzam fel. Az unokatesód olyan bamba,már bocs a kifejezésért, hogy nem hitt neked elsőre?-kérdezte Zayn.
  ---Hát látod!-tártam szét a kezem.
  ---Én biztos rögtön elhittem volna.-mosolygott.
  ---Köszönöm,de lehet, hogy te sem hittél volna nekem elsőre, mert ez nálunk nagyon ritka eset, hogy betörnek valahova,csak hát apukám akkoriban ..... mondhatjuk úgy, elég pénzes volt, így kitelt az emberektől.
  ---Szóval akkor nem csak nekünk van több pénzünk a kelleténél-mosolygott Zayn.
  ---Nekünk is volt, de...
  ---Mi az, hogy volt?Már nincs?-kérdezte Harry felhúzott szemöldökkel.
  ---Hát már nem úgy mint régen, most már épp hogy megélnek a taxizásból.
  ---Apukád taxizik?-kérdezte Zayn.
  ---Sőt, még az anyukája is.-mosolygott Harry.
  ---Na ne szivass.
  ---Nem szivatlak haver, az anyukája taxis.
  ---Na jó, a ti családotok sem szokványos.-könyvelte el magában.
  ---Az biztos.-mondtam mosolyogva.
  A nap további részét átbeszélgettük mindenféle dolgokról, hogy mi volt a klippforgatás alatt,meg a fotózások alatt.Én persze nagyokat nevettem Louis újabb alakításain, persze ebből Harry is kivette a részét.Mikor már elég későre járt, úgy döntöttünk Harryvel, hogy ideje haza indulni de Zayn nem engedett minket el.
  ---Maradjatok itt, majd holnap haza mentek, van vendégszoba.-győzködött Zayn.
  ---Hát nem is tudom, mi még nagyon sz elején vagyunk, így Harry ha nem haragszol, még nem szeretnék veled aludni.-motyogtam és rögtön elszégyeltem magam.
  ---Persze, megértem. Te legalább nem vagy olyan mint a többi.-mondta Harry.
  ---Milyen?-értetlenkedtem.
  ---Könnyen kapható!És ez tetszik.
  ---Engem így neveltek,úgyhogy sajnálom.-motyogtam fülig pirosan.
  ---Amit majd még megköszönök a szüleidnek.-mosolygott rám és magához húzott egy gyengéd csókra.
  ---Van még szoba bőven, pizsamát is adhatok, van Perrienek.-mosolygott Zayn.
  ---Azt megköszönném.-mosolyogtam rá.
  ---Akkor megmutatom a szobát, Harry már tudja hogy ő hol alszik.
  ---Igen? És hol?
  ---Velem, ne értsd félre, csak filmezni fogunk meg beszélgetni.-mentegetőzött rögtön, ami megmosolyogtatott.
  ---Ja, jó amúgy sem értettem volna félre.-mosolyogtam.
  ---Úgy is a földön alszik.-mosolygott Zayn
  ---Na azt majd meglátjuk ki hol alszik.-mosolygott Harry is, adott egy gyors jó éjt csókot és elindult Zayn mellett, de nem bírta ki, hogy ne kötekedejen, így elég viccesre sikeredett a fel menet.És még táncoltak is közben.

  Zayn-miután lenyugodtak-megmutatta a szobát ahol alhatok, adott pizsamát és elment Harry után a szobájába.Mikor lefeküdtem még hallottam a nevetésüket de aztán elnyomott az álom.