2014. április 28., hétfő

1 évad:" Szerellek."

Sziasztok! Nagyon sajnálom hogy eddig nem írtam, de már az időm nem engedi úgy.Most már egy héten csak egy résszel tudok szolgálni. Nagyon köszönöm  az új feliratkozókat és a több mint 1500 oldal megjelenítést.Hálás vagyok érte. Nagyon jó olvasást. Puszi Angi.


  Reggel mikor felébredtem hét ágra sütött a nap.Mikor körbe néztem Harry sehol nem volt.Senki sem volt a szobában, rajtam kívül.Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és a mosdóhoz igyekeztem.Mikor a mosdóban végeztem és kisétáltam  a szobába már az összes fiú ott volt Harry kivételével.
   ---Sziasztoooook!- kiáltottam el magam és oda igyekeztem hozzájuk.Már nem fájt annyira a hasam, mivel másfél nap kellett ahhoz hogy össze húzódjon, de az már letelt.
  ---Szia csajszi.-ölelt meg először Louis aztán Niall, aztán Liam.
  ---Nagyon örülök hogy jobban vagy, de azért nem kellene erőltetned magad.-dorgált le Liam egy nagy ölelés közepette.
  ---Igen is Daddy Direction!-vágtam magam haptákba.
  ---Úgy látom teljes egészében visszatért a mi Emily-nk.-mosolygott Zayn és ő is megölelt. Beszélgettünk egy kicsit, de aztán eszembe jutott Harry.
  ---Fiúk? Hol van Harry?-kérdeztem kíváncsian.
  ---Van egy kis dolga, de később majd jön.-mondta Liam mosolyogva.
  ---Annyira örülök, hogy minden rendben köztetek.Harry sírógörcsei már egy kicsit idegesítőek voltak.-mosolygott Louis.
  ---Hogy mi?Sírógörcsei?-kérdeztem hitetlenül.
  ---Olyanok mint  a tieid.-mondta Zayn-Ugyan úgy kelt fel és feküdt le mint te. Sírva.
  ---Sírt miattam?
  ---Igen!De ma reggel kicsattant a boldogságtól.Szóval innen már gondoltuk hogy kibékültetek, de azért még Harryt is megkérdeztük.-mondta Niall.
  ---Én is boldog vagyok!-jelentettem ki. Ami igaz ia volt.
  ---Azt látjuk.Jaj igen, Emily.Míg el nem felejtem, a rendőrök azt mondták, hogy mikor kiengednek a kórházból, eredj be és tegyél vallomást.-mondta Liam.
  ---Oké.Meg lesz.-mosolyogtam tovább, de mikor elért odáig, hogy mit is mondott, lefagyott a mosoly az arcomról, és eszembe jutott az az este.-Már mindenre emlékszem.-motyogtam magam elé. Volt egy kérdés amire még mindig nem tudtam a választ.Így tehát fel is tettem.-Fiúk, volna egy kérdésem.
  ---Igen. Hallgatunk.-mondta Zayn.
  ---Hogy kerültem be a kórházba? Ki szedte le rólam azt a rohadékot?-kérdeztem egy cseppet ingerültebben.
  ---Az úgy volt...-kezdett bele Zayn-hogy mikor tudod, este mentél haza fele megtámadott az a rohadék.-húzta fel magát egy kicsit.-nem ment ki senki az ott lakók közül, mert azt mondták hogy félnek este az utcára menni.
  ---Zayn!Ki volt?-kérdeztem idegesebben.-Ki hozott be?
  ---Harry!-mondta Liam.
  ---Ha-Harry?-kérdeztem meglepetten.
  ---Igen.El akart menni beszélni veled.Meg mondtam neki, hogy hol lakol mert örültem, hogy akar veled beszélni.Aztán másnap már annak is örültem, hogy oda adtam a címed, de ez most nem lényeg.A lényeg az hogy mikor Harry oda ért hallotta, hogy valaki segítséget kér. közelebb ment és mikor meglátott téged elborult az agya és majdnem halálra verte azt a rohadékot.De mikor rád nézett látta, hogy véres és sebes az arcod és hogy kék foltok fedik a tested majdnem összes részét, ott hagyta a csávót és rögtön behozott a kórházba.Persze először betakart a felsőkével, mert az a szemét letépte rólad  a pólódat.Mikor behozott megállapították, hogy agyrázkódásod és belső vérzésed van, mert valószínűleg gyomron ütött vagy rúgott.
  ---Gyomron rúgott!-világosítottam fel.
  ---Hogy az a rohadt....-dühöngött Liam.
  ---Na szóval, Harry itt volt veled egész addig míg el nem zavartad.Aztán megint rosszul lettél, vagyis elszakadt a varrás és megint elájultál.Már majdnem meghaltál, mert nem volt a te csportodban vér a kórháznak a miénk meg nem volt jó....-mutatott körbe magukon Zayn.
  ---Ti vért akartatok nekem adni?Elment az eszetek?-kérdeztem csodálkozva.
  ---Nem, nem ment el az eszünk, és igen vért akartunk neked adni, de ahogy már mondtam senkié sem volt jó.
  ---És ki adott akkor vért, ha senkié nem volt jó?
  ---Harry!-mosolygott Zayn.-Igen, megint Ő.Kétszer is megmentette az életed.Az Ő vére jó volt neked.Erről is látszik, hogy egymásnak vagytok teremtve.A többit pedig már tudod.
  ---Szóval Harry hozott be és Ő adott vért is.-mondtam kicsit sokkos állapotban.
  ---Igen én!-jött be Harry mosolyogva.-De nem meg mondtam nektek fiúk, hogy ne mondjátok el neki?-nézett szúrós szemekkel a fiúkra.-Én szerettem volna elmondani neki, hogy én legyek a szuperhős aki megmenti élete nőjét.
  ---Így is te vagy az én superman-em.-mosolyogtam Harryre.
  ---A-a-a!Nem-nem. Superman én vagyok. Harrynek találj ki valami mást.-mondta Louis tettetett idegességgel.
  ---Hogy mi?-kérdeztem.
  ---Igen szépségem. Louis Superman, Liam pedig Batman. Szóval én valami más leszek jó?-mosolygott Harry.
  ---Louis!-mondtam mosolyogva- Te nekem nem vagy Superman jó?
  ---Miért?-kérdezte lebiggyesztett szájjal.-Ha kell én s megmentelek valahonnan, vagy valakitől. Csak szól.
  ---Azt nem szokták mondani, hogy gyere ments meg , te idióta.-vágta nyakon Louist Liam mosolyogva.
  ---Jól van már.Nem kell megverni.Louis nekem egyszerűen csak "Tréfarépa".-mondtam nekik a Tréfarépát magyarul.
  ---Hogy mi?Édes mi azt a nyelvet nem tudjuk szóval jól esne ha felvilágosítanál.-mondta Zayn mosolyogva.
  ---Tréfa répa!-mondtam már angolul.-Csak magyarul jobban hangzik.
  ---Hány nyelvet tudsz te?-kérdezte Liam.
  ---Hát...négyet.
  ---És milyet?-kérdezte Niall.
  ---Magyar, Angol, Ukrán és Orosz.-soroltam fel.-Habár az orosz és ukrán majdnem egyforma, de akkor is két külön nyelvnek számít.-magyaráztam, de ezt inkább magamnak.
  ---Hogy tudtad ezt mind megtanulni?-kérdezte Louis-Nekem nem ment volna.
  ---Dehogy nem, ha úgy nőlsz fel mint én.Otthon magyarul beszéltek velem.Nagymamám néha ukránul is, de általában Ő .is inkább magyarul beszélt.Az iskolában első 6 évben magyarul tanultam, de idegen nyelvnek ott volt az angol.Az ukránt pedig tanultuk mert az volt az állami nyelv.7-ik osztályban édesanyám úgy gondolta, hogy könnyebb megtanulnom  az ukránt úgy, ha ukrán osztályba járok, így át íratott.De csak 1 évig mert nagyon cikiztek az osztálytársaim meg a tanárok, így vissza mentem oda ahol az  első 6 osztályt jártam.9-ik után elmentem szakiskolába ahol csak ukránul tanítottak  és csak ukránul vagy oroszul beszéltek.Így másfél év alatt megtanultam prfektül az ukrán és az orosz nyelvet. Az angolt pedig nagyon szerettem, az iskolában is mindig én tudtam a legjobban., így otthon könyvekből és dalszövegekből tanultam meg, de nem perfektül.
  ---Akkor most hogy tudsz ilyen jól beszélni?-kérdezte Niall.
  ---Már lassan másfél éve itt élek, ennyi idő elég volt hogy megtanuljam.-magyaráztam.
  ---És hogy van az magyarul, oroszul és ukránul hogy szeretlek?-kérdezte vigyorogva Harry.
  ---Na ezt most csak azért mert szeretlek.Magyarul úgy van hogy "Szeretlek"-mondtam a "szeretleket" magyarul.-Ukránul úgy van hogy "Já lyublyu tebjá"(Я люблю тебя), oroszul  pedig nagyon hasonló, valójában csak 1 betű tér el"Já lyublyu tyibjá"(Я люблю тібя). Tetszik?-kérdeztem nevetve.
  ---A szeretlek úgy látszik minden nyelven szép.-mondta Louis.
  ---Ja, igen.-mondtam mosolyogva.
  ---Szóval akkor "szerellek".-mondta Harry a szeretleket, amit magyarul akart csak nem úgy sikerült neki.Belőlem pedig kitört a nevetés.
  ---Mi az?Nem jól mondtam?-kérdezte Harry.
  ---A "szerellek" az nem azt jelenti hogy szeretlek.-elmagyaráztam nekik, hogy mit jelent az amit mondott.Mind ahányan voltak annyi fele dőltek a nevetéstől.


  ---Ez jó lesz csajozós dumának.Majd ha ágyba akarom vinni, megmondom neki hogy "szerellek" amire ő csak bólogatna, vagy bemondana egy igent.Szóval bele egyezne.-mondta Niall röhögve.
  ---Ja, ez így prikol lesz.-mondtam én is röhögve.
  ---Hogy mi lesz?-kérdezte Liam.
  ---Most fordítsam nektek le ezt is?-kérdeztem abban reménykedve hogy nem kellesz.
  ---Ja, jól esne.-mondta Zayn.-tehozzád egy külön szótár kell.Mikor ott laktál nálam akkor is olyanokat mondtál amiket nem értettem.
  ---Amikor a konyhában csináltam valamit?-kérdeztem nevetve, ő csak bólogatott,-Akkor álltalában káromkodtam egyszerre két nyelven.Magyarul meg ukránul.
  ---Azt is tudni kell.-Mondta Liam nevetve.
  ---Szóval?Mit jelent az amit az előbb mondtál?-kérdezte Zayn.
  ---Ja, a Prikol?-kérdeztem, mire mind az öten bólogattak-Az egy ukrán-orosz Slang(szleng).Az elvileg azt jelentené hogy vicces, érdekes.Szóval ha azt mondom Prikol akkor nekem valami vicces vagy érdekes.
Értettétek?
  ---Nagyjából.-bólogatott Harry.
  ---Ja és van valami amit sűrűen szoktam mondani, úgyhogy előre lefordítom jó?-néztem rájuk kérdőn.
 ---Csak nyugodtan.-mondta Zayn-Ez milyen nyelven lesz?
  ---Ukrán-orosz slang ez is.-bólintottak egyet-Szóval ha azt mondom hogy Prikiny ak...-nem tudtam befejezni.
  ---Mikiny?-kérdezte Louis.
  ---Prikiny, de befejezhetném?-bólintottak-Szóval.Az azt jelenti hogy, valójában ennek nincs pontos fordítása-nevettem el magam-Az otthoni barátnőmmel ha láttunk, vagy hallottunk valami megdöbbentőt, összenéztünk és egyszerre mondtuk hogy Prikiny, például, hogy láttad ez, vagy hallottad ezt., Szóval ez lenne.
  ---De ezt csak ti ketten mondjátok nem?-kérdezte Harry.
  ---Nem, egész ukrajna és oroszország fiatalsága .
  ---Hát érdekesek ezek a nyelvek.Szóval ez olyan mint nélunk a Cuz (köz) ami annyit etsz hogy "mert"-kérdezte Liam.
  ---Valami olyasmi.
  ---Majd mondol valami káromkodást idegen nyelven, mindegy  hogy milyenen, csak ha valamit elrontok a színpadon akkor tudjak káromkodni, úgy hogy ne értsék.Meg az interjunál is jól jönne.-mondta nevetve Harry.
  ---Oké.Meg lesz.-nevettem én is.Még beszélgettünk vagy 2 órácskát, de aztán a fiúknak menniük kellett, így magunkra maradtunk, mert Harry persze nem ment sehová, aminek nagyon örültem. Nem éreztem még ilyen jól magam soha életemben.Szerelmes vagyok!mikor rá nézek elönt a melegség és egyszerre róz ki a hideg is.Mikor a szemeibe nézek, eltévedek egy zöldellő mezőn.Ha tehetném soha sem szakadnék el a szemeitől.Mikor rám mosolyog szó szerint el olvadok, ahogy Sandyval, az ukrajnai legjobb barátnőmmel mondanánk, KI OLVADOK A BUGYIMBÓL!A lábaim remegnek és szinte már össze esek.Néha az kell hogy Harry megtartson, mert ha nem tenné , képes lennék összeesni.Mikor meg érint libabőrös leszek és beleborzongok az érintéseibe.De mikor elenged, még más nap is érzem forró érintéseit a bőrömön.Ez az érzés teljesen felemésztett, mindig áhítattal és csodálattal nézek RÁ.

  ---Harry?-szóltam.Mikor rám nézett folytattam.-Te hol voltál reggel?Na nem mintha rám tartozna, de azért kíváncsi vagyok.
  ---Rád is tartozik az amit csinálok.De az amit most csináltam titok.Vagy meglepetés, ahogy jobban tetszik.-mondta mosolyogva.Mennyire szeretem mikor mosolyog, Istenem.Úgy elmondanám Sandynak. Elmesélném hogy milyen érzés.De csak telefonon és skypeon tudunk beszélni, és az úgy nem az igazi.
  ---Min gondolkodsz?.-zökkentett ki gondolat menetemből Harry.
  ---Semmi, nem fontos.-legyintettem, de ő ennyivel nem érte be, mert felhúzott szemöldökkel figyelt.-Na jó, elmondom, csak ne nézz így.-bólintott és már lágyabb tekintettel nézett rám.-Nagyon hiányzik Sandy.
  ---Hogy ki?értetlenkedett.
  ---Tudod, a legjobb barátnőm.-bólintott hogy már tudja kiről van szó.-Úgy elmondanám neki, hogy mennyire szeretlek, de skypeon meg telefonon nem olyan,már nagyon magamhoz ölelném. Na meg Lacit is.
  ---És az ki?-értetlenkedett-Az fiú?-kérdezte féltékenyen.
  ---Igen.Angolul Lasly.És az egyik unoka tesóm a sok közül, de őt szeretem a legjobban.
  ---Majd beszélsz velük.-motyogta, majd a hajamba puszilt.-De most már aludj, mert késő van.-csak bólintottam és a mellkasára helyeztem a fejem. Még utoljára beszívtam andalító illatát és mély álomba merültem.


Harry szemszöge


  Nagyon örülök hogy meg tudott bocsátani és hogy nem volt semmi közte és George között.Már hála az égnek ki engedték a kórházból.Épp most pakolunk, mert a fiúk elhalmozták egy csomó ajándékkal. Eleanor  is eljött hozzá, nagyon sokat beszélgettek és majdnem egy szekrénnyi ruhával elárasztotta.Nagyon kedves volt tőlük.El mindig nagyon kedves volt mindenkivel, még velem is, pedig én először bunkó vagyok mindenkivel, szerintem.El azt mondta, hogy engem nagyon szeret-már csak azért is mert én hoztam őt össze Louisal-és azt is szeretni fogja aki a szívem választottja.De mikor Tayloral voltam, szó szerint került engem és Taylort.Egyszer mikor véletlenül összefutottam vele,meghívtam egy kávéra és kikérdeztem hogy miért kerül.Azt mondta, hogy egyszerűen csak nem akar megbántani.Ezen nagyon csodálkoztam és nem értettem, de folytatta azzal, hogy ki nem állja Taylort és engem pedig szeret, és szerinte megbántott volna azzal, ha ezt elmondja.Így is elég nehezen szedtem ki belőle.Akkor is felhozta Emilyt, hogy Őt jobban szereti, hogy Ő kedvesebb, aranyosabb, közvetlenebb és még sorolt pár jól eső jelzőt.Már akkor tudtam, hogy szeretem Emilyt, és ezt El-el is megosztottam.Ő  beszélt rá, hogy kérjek tőle bocsánatot. én féltem tőle hogy nem bocsát meg.Hogy elküld melegebb éghajlatra.De megfogadtam El tanácsát és elmentem hozzá, most pedig velem van életem nője.Ha nem El akkor lehet nem mertem volna elmenni hozzá, szó szerint berugdosott a kocsimba. hogy menjek már, mire várok még?!Tehát Elnek örök életemben tartozni fogok.Na de térjünk vissza Emilyhez, kitaláltam neki egy meglepetést mikor megbocsátott és szerelmet vallottam.De aztán még egy meglepetést kitaláltam és szerintem nagyon fog neki örülni.
  ---Harry, itt le kellett volna térned.-mondta Emily mikor a kocsival hazafelé tartottunk.
  ---Nem, nem kellett.-mosolyogtam rá.
  ---De a következő letérő jóval arrébb van és az csak kerülő.-folytatta.
  ---Nem oda megyünk először.
  ---Hát jó.Te tudod.-adta meg magát.
  Még utaztunk olyan fél órát, aztán felhajtottam a házam előtti feljárón.Emily kikerekedett szemekkel nézett rám, hogy mit keresünk itt.Nem mondtam semmit, csak kiszálltam az autóból és kinyitottam neki az ajtót.Nekem nem tetszett az ötlet, hogy a saját lábán menjen be, ezért felkaptam az ölembe és menyasszony
pózban vittem be a házba.
   ---Harry, mi a jó Istent csiná...de a szavai elakadtak, amin jót mosolyogtam.


Emily szemszöge.


  Nem tudtam el sem képzelni, hogy Harry miért nem tért le az elágazásnál ami a lakásomhoz vezetett.De rá hagytam, később csak haza visz majd.Hála Istennek a varrataim márt teljesen összehúzódtak és nem érzek semmilyen fájdalmat.Most már sétálhatok is és ami a legjobb ugrálhatok, amit Louisal már meg is tettem.Mikor Harry felhajtott a háza udvarára, nem tudtam elképzelni hogy miért hozott ide, de majd csak kiderül.Mikor ki akartam szállni az autóból, Harry menyasszony módjára az ölébe kapott és így vitt be a házba.
  ---Harry mi a jó Istent csiná...-de a lélegzetem is elállt, mikor körbe néztem az előszobán és a nappalin.
  ---Ugye tetszik?-kérdezte feszülten és az arcomat fürkészte.
  ---De ez hogy?Miért? Nem értem!Most mi van?-értetlenkedtem és hebegtem össze vissza.Nem tudtam mit mondhatnék.
  ---Hát, együtt vagyunk, vagy nem?-nézett rám kérdőn, én csak bólintottam.-Tehát úgy gondoltam áthozom őket.-mondta egy nagy vigyorral a képén.
  ---De meg sem kérdeztél.És ha nem akarom?
  ---Nem akarod?-nézett rám ijedten.
  ---Hát.....nem is tudom.-gondolkoztam el, Harry arcáról pedig lefagyott a mosoly.-Dehogynem akarom te kis butus.Csak ugratlak.-mondtam nevetve és egy puszit nyomtam az arcára.
  ---Megkönnyebbültem.-fújta ki a benn tartott levegőt.
  Az egész ház az én cuccaimmal volt tele.Családi fotók, fotók Sandyval, fotók rólam és Harryről együtt, és külön-külön egyaránt.Az előszobába vett egy cipőtartót külön az én cipőimnek és egy pár dísztárgyamat kipakolta oda is és az egész házba.Mikor beljebb mentünk ámúlva néztem körbe.Mindent miattam csinált volna?Miért akarja, hogy teljesen ide költözzek?Mármint úgy hogy az egész házon látszik hogy itt lakom, nem csak egy szobán mint eddig.A konyhában mindent úgy elrendezett ahogy én a lakásomban magamnak, hogy minden kéznél legyen.A szobában is mindent úgy csinált hogy passzoljon, a ruháimat is külön szekrénybe rakta és még volt pár üres polc is benne.A fürdőszobán is látszik hogy ide költöztem, fogkefétől kezdve hajvasalóig minden van itt.Várjunk csak?
  ---Harry.Nekem nem is volt hajvasalóm.-mondtam.
  ---Tudom, ezért vettem egyet.Megnéznélek tök egyenes hajjal.-mosolygott.
  ---Nem nagyon vasalgattam eddig a hajam, de mikor ki volt vasalva úgy néztem ki mint Lady Gaga a Pokerface-ben.-motyogtam, erre Ő kinevetett-Te most kinevetsz?
  ---Igen!Gaga!-mosolygott továbbra is.
  ---Ezt még vissza kapod róka.-mondtam a Rókát magyarul-És nem  fordítom le.Ha tudni akarod mi az akkor kérdezz mást.-nyújtottam rá a nyelvem és kisétáltam a fürdőből.
  ---Emily!-jött utánam-Készülj el, mert mindjárt indulunk.-mondta mosolyogva.
  ---Hova megyünk?-kérdeztem kíváncsian.
  ---Az meglepetés!
  ---Ez már kicsit sok. Szeretem a meglepetéseket, de ez már sok.-motyogtam.
  ---Nem érdekel, készülj!-adta ki a "parancsot", és kiment a szobából. Nem volt mit tenni így készülni kezdtem.Nem tudtam hova megyünk, ezért ezt az összeállítást vettem fel.

   Várjunk csak, ilyen ruháim nem is voltak-gondolkoztam el.Mikor festettem magamra egy kis sminket, azt állapítottam meg,hogy egész jól áll ez a szett.Tetszett. Lementem az alsó szintre, de Harryt nem láttam sehol, aztán véletlenül kinéztem az ablakon és észre vettem, hogy a kocsinak dőlve vár rám.Gyorsan magamra vettem az egyik cipőmet és szaladtam is  ki.Mikor oda értem hozzá, Harry jól végigmért, elmotyogott egy "Wow"-t , majd beültünk a kocsiba.Nem tudtam merre tarthatunk, ezért úgy gondoltam ha nézem az utat, hogy merre megyünk, megállapítom mi az uticél, de ez sem így történt, mert egy fekete kendőt kötött a szememre.
  ---Harry ez minek?
   ---Hogy ne tudd hová megyünk!És ne less!-parancsolt rám.Nem akartam elszomorítani azzal hogy leveszem, ezért hagytam ott ahol volt, a szememen.Utaztunk olyan 40 percet aztán leállította a motort.Kisegített az  autóból, és a kezemet fogva vezetett előre.Mikor megálltunk egy ponton, valamiért úgy éreztem mintha sok ember venne körül minket, és az érzésem jó volt mert már a hangukat is hallottam.
   ---Le vehetem már?-türelmetlenkedtem.
  ---Egy pillanat kicsim.
  ---De már idegesít.-nyafogtam tovább.
  ---Na most leveszem!-mandta egy perc múlva, és elkezdte hátul kikötni.Mikor levette elsőnek zavart a fény, pislogtam párat és csak az után néztem körbe.Hmmm.Egy reptér.Miért vagyunk egy reptéren?Már épp fordultam Harryhez, hogy megkérdezzem, mikor két ismerős arcot pillantottam meg.Jobban kinyitottam a szemem, hogy nem-e káprázi, de pislogások után is ott voltak.Elkezdtem szaladni hozzájuk.


  ---Emily!-kiáltott barátnőm és egyenesen a nyakamba vetődött.Szó szerint!Ugyanis  mikor oda értem a nyakamba kapaszkodott és az ölembe ugrott.
Ahogy hirtelen felugrott érkeztem még elkapni, de az egyensúlyom nem sikerült megtartanom, így eltaknyoltunk.Én voltam  alul így barátnőm puhára esett.Rögtön kitört belőlünk a felhőtlen nevetés, Harry is  a hasát fogta annyira nevetett.

Mikor unokatesóm leszedte rólam barátnőm egy kicsit megkönnyebbültem.Az egész reptér minket nézett de nagyon hidegen hagyott. 

 ---Ez hogy? Hogy kerűltök ide?-kérdeztem sokkos állapotban. 

  ---Hát ez egyszerű-mondta nevetve Sandy-A göndörke!- nézett Harryre ás elmosolyodott. Harry kérdőn nézett rám, ó jaj, nem érti amit beszélünk, mivel magyarul beszéltünk.

  ---Hé!És engem nem is üdvözölsz?-kérdezte Laci, majd szorosan megölelt.

  ---De jó téged ujra látni!Nagyon hiányoztál!-motyogtam mellkasába, és egy könnycsepp is kicsordult. 

 ---Te is hiányoztál, nagyon! De ne sírj!Légyszi!-motyogta, megpuszilta fejem bubját és elengedett.

  ---Ó, de egy tapló vagyok!-csptam a homlokomra és közben letöröltem egy könnycseppet.-Lacy, Sandy ő itt Harry a barátom.-mondtam, de ezt már angolul, hogy Harry is megértse. Sandy még elég kezdő angolos, de azért már majdnem mindent ért. 

 ---Sziasztok.Harry Styles!-nyújtott kezet-Már nagyon sokat hallottam rólatok.  

---Szia Laci Varga.De szólíts csak Varjunak.Mindenki így hív.-mosolygott és kezet ráztak.

  ---Szia Sandy Miller.És én még nem is hallottam olyan sokat rólad, valójában semmit,  mivel ez a kis liba itt a hátadnál alig hívott, és mikor hívott nem volt érkezése mesélni rólad.--nézett rám szúrós szemekkel, aztán elröhögte magát.Harry megölelte és két puszit adott neki üdvözlés képp.-Nálatok ez így szokás?Hát jó!-mosolygott Sandy.  

---Miért, nálatok hogy szokás?-nézett ránk kérdőn Harry. 

 ---Figyelj, eljátszuk!Emily!-nézett rám rám Sandy.  

---Oké.Legyen az hogy te te vagy, én meg egy idegen.  

---Jó! Kezdjük!                     

  ----Cső Sandy vagyok.                      

 ----Csá, Emily.-lepacsizunk.                     

  ----Na gyere menjünk.                       

 ----Ok. 

 ---Hát ez jó.-röhögött Harry.-Pláne az a kézfogás.

---Ja, azt nem mindenki csinálja csak mi.-világosítottam fel-Ha találkozunk vagy valami jól sikerül, lepacsizunk. 

 ---Mint a fiúk!-mondta Varga, igen én így hívom, de csak is csak én.

  ---Ja.-mondtam. 

 ---Hát azért a break sem volt semmi. 

 ---Hogy mi?-kérdezte Harry miközben az autójához sétáltunk. A csomagokat bepakolta  a csomagtartóba mi pedig beszálltunk. 

 ---Ja ezt még nem is mondtam.-mosolyogtam. 

 ----Majd én!-emelte a kezét Varga, mint az iskolában, bólintottam-Ezek a csajok itt nem is lányok.Inkább fiúk.Láttad volna őket táncolni.Az egyik ismerős szülinapján olyan Hip-Hop-ot nyomattak, hogy azt hittem hanyat esek.De ez még nem volt elég nekik, így hát Break-eltek is.-magyarázta mosolyogva. 

 ---Te breakeltél?Hát ez új!-mosolygott Harry. 

 ---De nem is akárhogy.Volt a bandában fiú, aki nem tudta megcsinálni azt , amit ők ketten igen.Emily úgy vágja magát hídba, hogy szinte fel sem tűnik neki hogy mit csinál.

  ---Na én a hidat azt nem tudom.-szólt közbe Sandy-De azért sok mindent nem tudok amit Emily igen, én nem vagyok olyan hajlékony mint ő, még az y-t se tudom.  

---Mit nem tudsz?-kérdezte Harry.   

---Az ipszilont.Az egy break beállás amit Emily persze megcsinál simán, még most is. 

  ---Azt én sem tudom.-mondta Varga-De majd megtanítod, a disco.ban ezzel fogok bevágódni a csajoknál.  

---Jó, ha haza értünk megtanítja, mert én is kíváncsi vagyok rá.-mondta Harry.

  ---Nem is tudom.Már több mint 2 éve nem csináltam.-motyogtam zavartan.Nem akartam leszégyeníteni magam Harry előtt. Haverok előtt más, mert ők röhögnek egy jót és viccelődnek ha elrontom, de Harry aggódna ha leesnék és eltörne valamim, amire már volt példa. 

 ---Ne már Em, nyújtasz egy kicsit, táncolsz, aztán az is simán fog menni.-biztatott Sandy.

---De akkor csinálod velem! Mindent!-mosolyogtam rá sunyin. 

 ---Benne vagyok.-mondta széles vigyorral az arcán.Az út további részén mindenről beszéltünk.Mondtuk Harrynek, hogy majdnem egész iskola alatt osztálytársak voltunk Sandyval, csak egy évig nem, míg az ukrán osztályt jártam.Azután a diplomát is együtt kaptuk ki.És egy helyen dolgoztunk, egy Pizzeriában. 

 ---Akkor ti nagyon össze vagytok nőlve.-mondta Harry már a nappali kanapéján csücsülve.

  ---Hát igen.Egymás mellett laktunk, együtt nőttünk fel, egy iskola, egy szakma, egy munka.-motyogtam. 

 ---Igen, de te aztán kijöttél ide.-motyogta Sandy.  

---Haragszol érte?Tudom hogy még nem kérdeztem, de most megkérdem.

  ---Nem haragszok mert boldog vagy itt, úgy döntöttem hogy most újra hozzád növök.-mosolygott rám-Ugye nem baj Harry? 

 ---Nekem nem.-mosolyodott el.

  ---Ezt most értenem kellett volna?-kérdeztem.

---Londonba költözök!-kiáltotta el magát Sandy. 

 ---Én is!-kiabált Varga is. 

 ---Ez most komoly?-döbbentem le.

  ---Igen.Már ház is van ahol lakni fognak.-mondta Harry.-Ja meg munka is és neked is új munkahelyed van.  

---Hogy mi?Hogyan?Mikor?Hova?Mi?-tettem fel egyszerre a kérdéseket. 

 ---Na szóval!Próbáltam megjegyezni az összes kérdésedet.-nevetett fel Harry-Londonba költöztek.Igen.Már most itt laknak.Nem mennek haza. 

 ---És honnan van ház?-kérdeztem értetlenül, mert még én sem nagyon tudtam találni magamnak.  ---Hát....itt fognak lakni.Nálunk.Minden egyes nap látni fogod őket.-mosolyodott el szélesen Harry.-A munka pedig Sandynak ugyan az mint neked.  

---Együtt fogunk dolgazni?Mint régen? 

 ---Igen, mindannyian.-mondta Varga. 

 ---Ezt hogy érted?Te is velünk fogsz dolgozni?-bólintott-Ez szuper.-ugrottam fel, de aztán elgondolkodtam.-És mit fogsz csinálni egy cukrászdában?-kérdeztem meg a számomra értetlen részét ennek az egész felfordulásnak.

  ---Nem a cukrászdában. 

 ---Most már nem!-mondta Harry, én elkerekedett szemekkel és értetlen arckifejezéssel néztem rá, amit Harry is észre vett és folytatta.-Nekünk fogtok dolgozni.Elmagyarázom.Szükségünk volt 2 szakácsra aki mindig, minden körülmények között velünk tud jönni a turnékon.Szóval rád és Sandyra gondoltunk.Vagyis inkább Niall, mert ő szereti nagyon a hasát és azt mondta, hogy te istenien főzöl és még édességet is készítenél nekünk,ez az ötlen nekem nagyon tetszett, szóval üssze beszéltünk a fiúkkal, mindenki bele egyezett és mondták hogy mondjak fel helyetted a munkában, ezért ne haragudj rám.-emelte fel védekezően a kezeit.-Ezt Zayn találta ki, hogy neked már ne keljen menned dolgoznod többet, mert félt, hogy bajod esik és ezt én is így gondoltam. 

 ---De hogy jön ide Sandy?És Varga? 

 ---Emlékszel mikor a kórházban mondtad mennyire hiányoznak?-bólintottam-Én telefonáltam Varjunak mikor aludtál,igen kikerestem a számát a telódból és megbeszéltem vele, hogy 1 órán belül vissza hívom, de már legyen ott Sandy is.Vissza is hívtam és mondtam, hogy jöjjenek el hozzád mert hiányoznak neked.Ők mondták hogy sehogy sem tudnak, mert most még nincs elég pénzük rá.Így eldöntöttem, hogy kifizetem helyettük az utat. 

 ---Mi?Te kifizetted az utat?Mennyivel tartozom?Mindjárt vissza adom!-pattantam fel.Hogy fizethette ki? Nem kellett volna fölöslegesen a pénzt költenie.ne legyen félre értés, nagyon örülök hogy itt vannak velem,de ha ezen múlott vártam volna ameddig kell. 

 ---Dehogy adod vissza.Nekem így is egy csomó pénzem van és nem tudom hogy hova tegyem.Úgyhogy ülj le a hátadra és nyugodj meg.-kezdett el viccelődni amin jót nevettünk.Amúgy elvette a szövegem, mert ezt én szoktam mondani.Na majd meg mondom neki.-Na de komolyra fordítva a szót, eszembe jutott hogy 2 szakács kell, emlékeztem rá hogy mondtad Sandyt, ugyan az a szakma, munkahely, meg hogy otthon mindig együtt főzőcskéztetek, meg kísérleteztetek, tudtam hogy akkor Sabdy is biztos ugyan olyan jól főz mint te, rákérdeztem hogy nem-e akar Londonban dolgozni, ő erre sikítozott.Aztán mondta hogy gondolkodott már azon, hogy utánad jön, így kapott az alkalmon és elfogadta az ajánlatom.Aztán megkérdezte Varju, hogy neki nem-e tudok valamit, rákérdeztem Paulnál és azt mondta, hogy kell egy statiszta. tudod aki szalatgál és rndre inti az embereket, szól mikor kezdődik a koncert, mikrofont és mikroportot osztogat, és elintézi a jegyeket.Mondtam neki ezt a munkát, azt mondta tetszik neki a gondolat így hát ő is itt van.Röviden ennyi.-mosolyodott el.Először alig tudtam felfogni, hogy mit mondott, de aztán mikor már megértettem, könnyek szöktek a szemembe és sírni kezdtem az örömtől.de mivel érdemeltem ezt ki?Nem tudom.De ahogy csak tudtam, olyan erősen szorítottam magamhoz Harryt.

   ---Mivel érdemelem ezt ki?-kérdeztem szipogva és egy kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek. 

 ---Azzal hogy vagy nekem.Hogy megbocsájtottál az én marha fejemnek, hogy nem hagytál újra el, az első is csak az én hibám volt, tudom, de bele halnék ha még egyszer elveszítenélek.-mondta könnyes szemekkel és lehajtotta fejét. 

 ---Szeretlek Harry. Mindennél jobban.És mindig veled leszek, ÍGÉREM!-mondtam ahogy felemeltem a fejét és a szemébe néztem.  

---Jaj, de nyálasak vagytok.-szólalt meg Sandy, aztán az egyik ujját a szájába dugta, hányást színlelve.-Ne lelkizzetek már itt, arra kettesben is ráértek, bulizzunk, örüljünk hogy együtt vagyunk és hogy együtt is maradunk. 

 ---Ez a beszéd!-ugrott fel Varga.-De mit csináljunk?-gondolkodott el. 

 ---Felhívom a fiúkat, bemutatunk titeket nekik, aztán elmegyünk bulizni valami jó kis clubba, de csak akkor ha....-mondta és sejtelmesen ránk nézett. 

 ---Oó, ez már nem jól kezdődik.-motyogtam-Ha...?-kérdeztem vissza. 

 ---Ha megmutassátok nekem és  fiúknak a break-et és a táncot.-mosolygott gödröcskésen és kiskutya szemeket meresztett mint egy kisfiú aki mindennél jobban szeretne egy fagylaltot. 

 ---Meg éri ez nekünk?-kérdezte Sandy és rám kacsintott.

---Hát.....nem is tudom.Már olyan rég volt mikor utoljára csináltam.-húztam Harry agyát. 

 ---Csajok ne csináljátok már, könyörgöm.-térdelt le elénk, összetette a kezeit és kiskutya szemekkel nézett ránk aminek nem tudtunk ellen állni. 

 ---Na jó, legyen, de csak 1x.-kötöttem ki, mire Harry hírtelen felugrott, felkapott és pörgetni kezdett. 

 ---Szólok a fiúknak.-letett és felszaladt az emeletre.Mi Sandyval az én szobámba mentünk, hogy melegítőt vegyünk fel a breakhez és cseppet rendbe szedni magunkat.Varga elment a saját szobájába kipakolni a cuccait, amiből nem volt sok, se neki, sem pedig Sandynak ezért eldöntöttem magamban, hogy másnap elmegyünk vásárolni nekik és mindent én fizetek, mivel van egy kis spórolt pénzem.Talán nem is olyan kicsi?

Nincsenek megjegyzések: