1 évad: Téged Szeretlek!

   Sziasztok .Most két résszel jövök mert az ünnep miatt nem fogok tudni írni.Nagyon köszönöm az oldal megjelenítéseket, sokat jelent. Nagyon kérlek titeket, hogy ha nem is iratkozok fel-bár örülnék ha azt tennétek, -legalább kommentben tudassátok velem milyen a blog, hogy tetszik nektek.Kérlek titeket.Jó olvasást, puszi Angi!

Zene

Zayn szemszöge

  Nem tudom mit tegyek , itt fekszik az egyik legfontosabb személy az életemben, élet és halál közt.Én meg csak annyit tudtam neki mondani, nem is mondani hanem ordítani, hogy én megmondtam, mekkora egy seggfej vagyok.Itt vagyunk mellette négyen és nem tudunk rajta segíteni, de még a kórház sem.Vérre van szüksége.A kórháznak nincs olyan csoportú vére amilyenre Emilynek szüksége van.Mi négyen sem tudunk adni neki,, mert nekünk sem olyan csoportú.
  ---Zayn van még egy lehetőség. remélem igazam lesz.-mondta Liam és telefonálni kezdett.
  ---Liam, ne telefonálj, hanem mond!-kiabáltam rá. Kezdek kijönni a sodromból.
  ---Tessék itt a telefon, beszélj vele.-nyomta a kezembe telóját.
  ---De mégis kivel?
  ---Harryvel!-mondta és hallottam hogy a vonal másik végén megszólalnak.
  ---Halló?
  ---Harry?-kérdeztem.
  ---Igen?Zayn te vagy az?Emily hogy van?-bombázott rögtön kérdésekkel.
  ---Én vagyok és pnt ezért hívlak.Neked milyen vércsoportod van?-kérdeztem meg kertelés nélkül.
  ---Nullás.De miért?
  ---Mert Emilynek vérre van szüksége és itt a kórházban nincs, a miénk sem jó, de a tiéd jó lenne! Mond hogy adsz neki, mindjárt meghal.-fakadtam ki és sírni kezdtem.Mire újra meg akartam szólalni már nem volt kihez, ugyanis Harry rám nyomta a telefont.Csak remélni tudom, hogy azért mert elindult ide. Mikor letettem a telefont gyorsan hívtam Perriet, hogy beszámoljak a történtekről, ő csak nyugtatott, hogy minden rendben lesz, Harry biztos ide jön.Ahogy  kimondta Harry betoppant az ajtón, és se szó se beszéd a kórterembe rohant.

                                                               Harry szemszöge

Mikor megcsörrent a telefont ránéztem és Liam volt a kijelzőn.Remélem jó hír.Felvettem a telefont, de nem Liam szólt bele, először nem tudtam ki az, de aztán leesett hogy Zayn.Mi lehet a baj?És ezt meg is kérdeztem."Vérre van szüksége" "0-ás vérre" mikor meghallottam, hogy az én vérem jő neki, gondolkodás nélkül felpattantam az ágyamról és rohantam a kocsihoz.A Range Rover állt kint az udvaron-ami a kedvencem-és rögtön be is pattantam.Nem érdekelt senki és semmi.Úgy nyomtam a gázt mintha valami autóversenyen lennék.Mikor a kórházhoz értem egy pár fotós lefotózott, de nem érdekelt.
  Mikor felértem az 5-ik emeletre, láttam hogy a fiúk kint ülnek a kórterem előtt és várnak.SÍRNAK!Nem kérdeztem semmit, elrohantam mellettük és berontottam a kórterembe.
  ---Ide nem jöhet be uram!Kérem menjen ki.-utasított az ápolónő.
  ---Az én vérem jó neki!-mondtam és ránéztem az ágyon fekvő Emilyre.Fal fehér volt szegény, de még így is gyönyörű.Annyira összetört volt!
  ---Jöjjön gyorsan.Épp időben érkezett!Ha pár perc múlva jött volna, akkor már....-nem engedtem hogy kimondja.
  ---De már itt vagyok, nem engedem, hogy meghaljon!-mondtam határozottan, de remegő hanggal.
  ---Feküdjön fel ide.-utasított az orvos és én eleget tettem kérésének.Felfeküdtem az ágyra, aztán a vénámba szúrta a tűt.El sem hiszem, hogy én adok neki vért! Hogy ÉN mentem meg!

                                                                 Emily szemszöge

   Nagy fejfájással ébredtem fel.Kinyitottam a szemem és megláttam a fiúkat a szoba másik végében.Egymás mellett ültek, és egymás vállára dőlve aludtak.Nagyon aranyosak voltak. Megfordultam a másik oldalamra mert egy szorítást éreztem a karomon.

  ---Harry te mit...-de nem tudtam befejezni mert közbeszólt.
  ---Nem küldesz el megint. Nem megyek sehová amíg meg nem beszéltük.-mondta határozottan.
  ---Harry.Én meghaltam és te is ott voltál.-mondtam és elindultak a szememből a könnyek.Harry felfeküdt mellém az ágyra és szorosan megölelt.
  ---Ssssh.Nincs semmi baj.Nem haltál meg.Itt vagy, velem.Itt vagyok veled.Mindig!-nyugtatott és sikerült is neki.Megnyugodtam amennyire tudtam.
  ---Mit akarsz megbeszélni, mikor te nem engedted hogy megmagyarázzam?-kérdeztem cseppet sem idegesen, mert valójában én is megszerettem volna ezt beszélni.
  ---Emily én sajnálom, hogy nem hagytam, hogy mag magyarázd.Már legalább 1000x megbántam. Nem tudom mit tegyek hogy megbocsáss.-a hangja kétségbe esett volt és könyörgő.Nagyon halkan beszélt, de mindent megértettem.
  ---Kezdetnek elmondhatnám hogy mi történt?
  ---Annak nagyon örülnék.
  ---Mi most ki megyünk!-szólalt meg hirtelen Liam. el is felejtettem hogy itt vannak.-Vagyis haza.Ha nem gond?
  ---Persze nyugodtan-mosolyogtam rájuk.-Fiúk?-szóltam utánuk, mire ők vissza fordultak.-Köszönök mindent.Nagyon szeretlek titeket.
  ---Mi is szeretünk hugi.És nincs mit megköszönnöd, ez természetes.-mondta Zayn mosolyogva és megölelt, majd követték a többiek is.-Szia szépség, majd jövünk.
  ---Sziasztok.-köszöntem el én is.Harry csak bólintott.
  ---Na szóval?-kérdezte Harry.
  ---Igen.Tudod voltak azok a képek a buliban,meg az utcákon.-bólintott de hagyta hogy tovább mondjam.-Na az az egész egy kúrva nagy félre értés volt.
  ---Igen?-csodálkozott Harry-És ki volt az a csávó?
  ---Azzal a csávóval a parton ismerkedtem meg és mivel nem ismertem ott senkit elmentem vele várost nézni, vásárolni, egy kicsit hülyülni.Mellesleg George  a neve és még néha most is szoktunk beszélni skypeon vagy telón.Bulizni meg akkor este voltunk mikor megnyertem a harmadik helyet.Nem volt más csak egy barát.
  ---Nem volt?-kérdezte reménykedve.
  ---Te mindig a lényeget ragadod meg. És most se más mint egy barát.Ő tudta hogy ott voltál nekem te és el is mondtam neki hogy soha sem csalnálak meg.Ő erre csak annyit mondott hogy "szerencsés vagy" és hogy leszünk e barátok.Persze hogy barátkoztam vele mikor senkit sem ismertem ott és kiderült, hogy jó fej srác.De te ezt félre értetted, úgy mint mások.-motyogtam lehajtott fejjel.-Sajnálom.Nem akartam bajt, csak barátkoztam.Sajnálom, tényleg.-mondtam megint szipogva, könny áztatta arccal.
  ---Te sajnálod?Nekem kellene sajnálnom és sajnálom is.Ne haragudj egy barom voltam, egy orbitálisan nagy barom.Meg kellett volna hogy hallgassalak, erre én féltékenykedtem.Ne haragudj.-mondta és egy lágy puszit adott az arcomra.
  ---Amúgy gratulálok.-mondtam, és felültem hogy egy kicsit elhúzódjak tőle.
  ---Mihez?-ült fel ő is.
  ---Hát Taylorhoz.Szépek vagytok.-motyogtam lehajtott fejjel.
  ---Ó.-mondta.Akartam mondani, hogy "látszik hogy boldogok"de nem engedte mert folytatta tovább.-Annak már vége!-Ó. Na most én vagyok meglepve.Szóval akkor csak azért van itt  mellettem, mert szakított a barátnőjével.Akkor csak eljött hozzám, hogy terelje a gondolatait.Nem akartam ki mondani, de muszáj volt.
  ---Menj el Harry.
  ---Mi?Miért?-kérdezte sokkolva.-Nem!Nem megyek sehova, megmondtam.-Mondta határozottan és megfogta a kezem, de én elhúzódtam.-Miért akarod hogy elmenjek?
  ---Mert most csak azért vagy itt hogy tereld a gondolataid Taylorról.Csak azért kellek neked hogy elfelejtsd.-mondtam kicsit ingerülten.
  ---Mi?Dehogy is! Nem! Azért me....-nem hagytam hogy befejezze.
  ---Láttam az interjút "Szenzáció Harry  Styles szerelmes". És tudom hogy csak az...-de most ő szólt közbe.
  ---De nem Taylorba vagyok szerelmes.Te a többit nem láttad?-kérdezte idegesen, én csak bólogattam-Istenem, akkor jelentettem be hogy szakítottunk Taylorral mert mást szeretek.
  ---Ó.-nem tudtam többet mondani, szóval akkor mást szeret.
  ---Téged szeretlek!-ordította el magát.-Téged te butus.Azért vagyok most itt.Muszáj volt elmondanom.Nem tudok nélküled élni.Mikor megláttalak azzal a Georgeal összetört a szívem.Taylorral meg csak azért kezdtem el járni mert Paul akarta, és felejteni akartam.De nem tudtam.Muszáj volt megtudnom az igazat.Hogy ki volt az a pasi.Azért is vagyok itt, hogy megbeszéljük.Így is , úgy is megbocsájtottam volna, de így hogy nincs miért, mert nem tettél semmi rosszat, rosszul érzem magam, hogy nem bíztam benned, annak ellenére hogy szerettelek, hogy szeretlek.-ennél a mondatánál már teljesen elgyengültem és sírni kezdtem. Harry letörölt egy könny cseppet, de azt követte több másik.Nem bírtam tovább, muszáj volt megcsókolnom.A nyaka köré csavartam a kezem, és szorosan hozzá simultam.Olyan szenvedélyesen csókoltam meg ahogy eddig még soha.Nem akartam beismerni még magamnak sem, hogy szeretem, de ahogy Ő kimondta hogy "szeret" bennem csak erősödött az iránta érzett szerelmem.
  ---Harry?-mondtam mikor elváltunk, levegő hiányában.
  ---Igen?-kérdezte érdeklődve, de a derekam egy pillanatra sem engedte el, és egyenesen a szemembe nézett.
  ---Én is szeretlek!

-ahogy kimondtam Harrynek széles, gödröcskés mosolyra húzódtak ajkai és felkapott, megpörgetett és úgy csókolt meg  újra.Nem akartam hogy vége legyen ennek a pillanatnak, de meghúzódtak a varrataim és fájdalom hasított belém.
  ---Áúúú.-mondtam és gyorsan a hasamhoz kaptam.
  ---Ó Istenem, sajnálom.Nem akartam.Mit csináljak?Hívjam az orvost vagy a nővért?-kérdezte íjedten. -Mond, mit csináljak?
  ---Tegyél az ágyra.-mondtam szakadozott beszéddel.-Harry?-szóltam mikor az ágyra tett.
  ---Hm?-kérdezte mikor pont leért a fejem a párnára.
  ---Itt maradsz velem?Nem akarok egyedül lenni.Nagyon hiányoztál és nem akarok nélküled lenni.Kérlek.-motyogtam.
  ---Persze, most hogy vissza kaptalak, nem engedlek el egy percre sem.Szólok az orvosnak, hogy nézzen meg.-indult  az ajtó felé.
  ---Ne.Harry.Nem kell.Már jól vagyok, csak kicsit megerőltettem.Kérlek maradj itt velem. Kérlek.-motyogtam és megint kicsordult egy könnycsepp.Miért sírok ennyit? Teljesen nyámnyila lettem.
  ---Shhh. Ne sírj.Itt vagyok, nem mentem sehova.Itt maradok veled.Megígérem.Örökké veled leszek.Nem megyek sehova csak ne sírj.Fáj így látni téged.-mondta és odajött hozzám.
  ---Szeretlek Harry.
  ---Én is szeretlek.-lefeküdt az ágyra és simogatni kezdett.Annyira jól esett a közelsége.Mikor simogatott énekelt is nekem, a Little Thingset énekelte.Már későre járt, így elálmosodtam és el is aludtam.