1 évad:"Én zavartalak meg?"

Sziasztok, meghoztam az új részt, most nem nyomom a szöveget ezért Jó olvasást! És tudassátok velem hogy hogy tetszett.Kérlek titeket.Puszi Angi.

Ezt a zenét hallgattam írás közben, hallgassátok meg.

Zene

   Mikor haza értünk kipakoltam és eldőltem az ágyon mert elég fárasztó volt a haza út. Nem sokat feküdhettem ugyanis csengettek az ajtónál. Kinyitottam az ajtót és a lakóház főnökével találtam szemben magam.

   ---Jó napot, miben segíthetek?-kérdeztem kedvesen.

   ---Hát először is elmaradt a lakbérrel.-mondta, nekem meg eszembe jutott hogy az nap mikor elmentünk pihenni lakbért kellet volna fizetnem.

   ---Sajnálom, de elutaztam és nem tudtam oda adni, de ha gondolja most oda adhatom. 

   ---Hát gondolom! Másodszor pedig nem szeretnék kellemetlenséget okozni  de megvették a lakását ezért egy héten belül ki kellene költöznie.-mondta fejet lesütve.Mikor ide költöztem mondták hogy erre akár mikor számítsak mert itt így szoktak menni a dolgok, míg nem adják el a lakást addig ki adják bérbe, de ha eladják a bérlőnek ki kell költöznie. Tudtam hogy egyszer ki kell költöznöm, de nem gondoltam hogy ilyen hamar.Erre most pont nem számítottam.

   ---Oké, valahogy megoldom.-motyogtam.

   ---Elnézését kérem, de tudja hogy nálunk így mennek a dolgok.

   ---Tudom persze és semmi baj.-kifizettem a lakbért és mikor elment a "házi úr"-mert az itt lakök így hívták-elindultam lakást keresni.Már beesteledett mire haza értem, ezért gyorsan ettem és eltettem magam másnapra.

   Reggel semmi kedvem nem volt menni dolgozni, de hát muszáj volt.Elkészülődtem, felvettem az aznapi összeállításomat  és elindultam.

Ezt a pólót mikor meg vettem nem tudtam ki van rajta, csak megtetszett.Elég érdekes hogy most meg egy jó barátom az aki a pólómon ékeskedik.Na de mindegy.Fülhallgatóval a fülemben mentem, épp át akartam menni az egyik oldalról a másikra, mikor majdnem elütöttek, mert nem vettem észre hogy jönnek.Kiabált nekem a sofőr, de nem nagyon foglalkoztatott, csak mentem tovább.Beérve a munkába átöltöztem és neki álltam megsütni az az napi adag sütit és tortát.Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem hogy Amy ott áll mellettem.

   ---Mi a baj?-érdeklődött.

   ---Á, semmi lényeges.

   ---Akkor miért vagy így letörve?-kérdezősködött tovább. 

   ---Hát tudod ha eladják a lakást nekem ki kell költöznöm. 

   ---Aha, de még mindig nem értem.

   ---Hát most eladták a lakást.

   ---Ó Istenem, és most hova fogsz menni?

   ---Még nem tudom de egy hetem van hogy kiderítsem.

   ---Segítek lakást keresni jó? 

   ---Hát ha szeretnél akkor azt megköszönném.-motyogtam, szükségem volt egy kis segítségre. 

   A munka idő letelt és haza kullogtam, nézegettem az újság hirdetéseket de mind nagyon messze volt vagy nagyon rossz környéken.Mikor meguntam ugy döntöttem lefekszem aludni. 

   Reggel elég rossz színben voltam mert kilátásom sem volt, hogy hova mehetnék.Megint elmentem a munkába, beszéltem Amyvel de ő sem talált semmit.Este ugyan úgy haza mentem és gerestgettem , semmi sikerrel.

  Így telt el 5 nap és semmi elképzelésem sem volt.Az utolsó előtti napon össze szedtem a cuccaimat, összecsomagoltam és vártam a csodát.

   A cukrászdában semmi forgalom  mert esett az eső ami Londonban nem szokatlan, így ültünk Amyvel és az újságokat böngésztük.Nyílt az ajtó és a fiúk léptek be rajta csurom vizesen.

   ---Úr Isten, veletek meg mi történt?Mintha valami úszó versenyről jönnétek éppen.-mosolyogtam.

   ---Ha-ha vicces vagy, úgy zuhog az eső, hogy a kocsitól idáig így megáztunk.-mondta Niall- na de nem számít, csak adjatok valami kaját mert éhen döglök.

   ---Jól van éhen kórász, üljetek le és hozzuk a kedvenceiteket. Niallnek  vittem "Magas Tátrát", Zaynnek "Madártejeset", Liamnek " Bountyt", Louisnak " Sárgarépa tortát",Harrynek pedig "Muffint".Ahogy ki vittem a tejes koktél kíséretében, nekiestek mintha mg soha sem ettek volna ilyet.

   ---Mi az, ennyit dolgoztatok?-kérdezte nevetve Amy. 

   ---Jaj, ne is mond fotózás, próba, felvételek és még sorolhatnám.-motyogta Zayn-

   ---Akkor nem csodálkozom.

   ---Hát vele meg mi van?-Kérdezte Zayn miközben engem pásztázott.

   ---Rossz kedve van.-mondta barátosném.

   ---De hát miért?-kérdezte Liam.

   ---Á, semmi egy kis hülyeség-mondtam, Amy úgy nézett rám hogy azt sem tudtam hova bújjak.Amy fel állt és bement a konyhába, mert szomjas volt, Hazzy is felállt mert WC-re kellett mennie. Mibeszélgettünk tovább.

Harry szemszöge

  Nem tudom, hogy mi lehet Emily baja, de muszáj kiderítenem.Máskor olyan vidám, olyan életre való, most meg.... Nem láttam még ennyire letörtnek és nem tetszik ez nekem. Valami nagyon komoly dologról lehet szó, ha így elkeserítette. Ahogy Amy felállt muszáj volt utánna mennem, hogy eg tudjam mi a baj. Nem tudom, hogy minek érdekel ennyire de nagyon meg tetszett nekem ez a lány, az a kis akcentusa amivel beszél olyan aranyos,a kék szemei és az aranyos arca nagyon megfogott.Annyira szeretem magamhoz ölelni, mikor meg ölelem érzem, hogy megremeg a lába és az annyira édes.

   ---Amy várj már.-szaladtam utánna.

   ---Gondoltam hogy jössz, ezért is álltam fel. 

   ---Honnan?

   ---Az arcodra van írva, na meg a szemedbe.

   ---Ennyire látszik?

   ---Ühm!-bólogatott.

   ---Mi a baj?

   ---Ki kell költöznie a lakásból. 

   ---Hogy mi?

   ---Hát tudod náluk a házban van egy szabály.-ezzel elmesélte az egészet.-Ki kell találnunk valamit.Valahogy segítenünk kell neki. Harry nem akarom hogy az utcára kerüljön.- mondta kétségbe esetten.

   ---Ne is mondj ilyet mert nem fog!-háborodtam fel- Majd segítek!

   ---Hogyan?

   ---Hát hozzám költözik, emlékszel már a parton is mondtam neki.

   ---Én azt hittem csak hülyülsz.

   ---Nem. Nagyon is komolyan gondoltam és el is mondom neki!-ezzel sarkon is fordultam és elindultam , hogy elmondjam neki a nagy hírt, hogy nincs minden veszve. Ahogy ki mentem láttam, hogy ül magának és bámul ki a fejéből.Annyira rossz volt őt így látni, már én éreztem úgy, hogy engem akarnak az utcára rakni.

   ---Emily!-szóltam.

   ---Igen? Bocsi nem hallottam mit mondtál?

   ---Még semmit- mosolyodtam el-de most fogok.- leültem mellé és megfogtam a kezét-Nincs minden veszve!-erre ő felkapta a fejét és szúrós tekintettel nézett Amire aki csak mosolygott rá.

   ---Hogy érted ezt?

   ---Hát hallottam hogy ki kell költöznöd...-de nem tudtam befejezni.

   ---Hogy mi?- kiáltotta el magát Louis.-Hogy-hogy kiköltözni?

   ---Megvették a lakást amiben lakik és neki ki kell költözni-motyogtam-de meg van a megoldás.Meg van hogy hová fogsz költözni. 

   ---Igen?-kapta fel a fejét-És hová?-kérdezte türelmetlenül.

   ---Hozzám!-adtam az egyértelmű választ.

   ---Nem, nem leszek a terhedre.

   ---Nem lennél a terhemre, már mondtam, úgy hogy nincs semmi De vagy hogy Nem akarsz!

   ---DE...motyogta de félbe szakítottam.

   ---Á,á,á mondtam hogy nincs De!Mikor végzel a munkával?

   ---Este 7-kor!-kiabált Amy-És holnap nem dolgozik!

   ---Akkor ma már nem de holnap minden képen elmegyek és elvisszük a cuccaidat nálam.

       Ahogy ránéztem az arcára, láttam rajta a meglepetséget, hogy erre nem számított, de még sem hagyhatom hogy az utcára kerüljön, haza meg nem akar menni és én sem akarom hogy elmenjen.Eddig még egy lány sem keltette fel az érdeklődésemet mint ő! A beszélgetés, vagy inkább a beszédem után mi a fiúkkal elmentünk azzal az ürüggyel hogy "dolgunk van", de csak haza akartunk menni előkészíteni a szobáját.

  A vendég szobát kicsit átalakítottam, hogy nőiesebb legyen , virágot tettem egy vázába és a dohányzó asztalra tettem.Kitakarítottuk a suobát és már csak ő hiányzott onnan.

Emily szemszöge

    Reggel arra keltem hogy dörömbölnek az ajtón.Nagy nehezen felkeltem, felvettem a köntösöm és mentem ajtót nyitni.Mikor meg láttam hogy ki az, azt sem tudtam hogy mit csináljak, borzosan, gyűrött arccal, egy szál köntösben nyitottam ajtót Harrynek. Harry csak rám nézett és elmosolyodott.

   ---Miért nem keltél fel hamarabb, mondtam hogy jövök érted-mosolygott-de nekem így is jó!

   ---Na ne hülyülj, hogy nézek már ki? Úgy mint akin át ment egy úthenger.

   ---Szerintem így is szép vagy-és ahogy ezt ki mondta én rögtön elvörösödtem.Tehát szépnek talál-de félbe szakította gondolat menetem--Na mondjad mit vihetek lefele a kocsiba?

   ---Ja, azokat a dobozokat ott a konyhából, majd azokat ott a nappaliból! Ja meg van egy üres kis zugod ahova el tudom majd tenni azokat a dolgokat amit nem használok?-hadartam neki-Utána majd ott vannak a szobámban a dobozok és utolsó sorban  a mosógépem és a mikró.

   ---Ho-ho, lassabban! Jó sok cuccod van ahhoz  képest hogy nem rég laksz még csak itt.-nevetett-

   ---Én mondtam hogy nem megyek!

   ---Nem , nem arról van szó, csak kicsit meg lepődtem, ennyi.Én akarom hogy gyere!-mentegetőzött.

   ---Tehát akarod!

   ---Ühüm-és megfogott 3 dobozt egyszerre-

   ---Vigyázz nehé...-nem tudtam befejezni a mondandóm, mert mikor felemelte a dobozokat megfeszült a karján az izom  én meg szóhoz sem jutottam, ahogy sétált kifelé a lakásból. Egyszerűen megbabonázott, utána fordultam és a formás hátsóját nézegettem.Nem tudtam betelni vele.Egyszerűen gyönyörű volt, pedig fiúkra ilyet nem szoktak  mondani, de nekem akkor is az volt.Gyorsan elmentem felöltözni, felvettem egy csőnadrágot és amikor apólót akartam felvenni benyitott.

    ---Bocsi de nem tud...és elakadt a szava.

   ---Harry, menj ki, kopogni nem tudsz?-kérdeztem és gyorsan ahogy csak tudtam magamra kaptam a pólót.

   ---Hát nem erre számítottam.-motyogta.

   ---Hát akkor mire?

   ---Arra hogy pakolózol, de ez jobb volt!- mosolyodtam el és láttam a szemét elsötétedni.
   ---Azt szerettem volna miután felöltöztem de  te megzavartál!
   ---Én zavartalak meg?Az nem kifejezés hogy te mennyire megzavartál engem!-mért végig szemeivel és szép lassan megnyalta alsó ajkát.
   ---Te perverz!-dobtam hozzá egy ruha darabot aminek persze hogy a melltartómnak kellett lennie.
   ---Én perverz.Nem én dobálok hozzád melltartót.De ez is tetszik.-nézte végig az említett darabot.
   ---Jól van elég.-kaptam ki a kezéből-Mit akartál kérdezni?
   ---Már nem tudom.-nevetett fel-A látvány elfeledtette velem.
   ---Akkor segíts kicipelni innen is a dobozokat.-felkaptam 2 dobozt, lecsörtettem vele a lépcsőn, az arcom még mindig égett az előbb lejátszódott jelenettől.
    Mikor már mindent bepakoltunk a kocsiba, felmentem, körbe néztem még egyszer és becsuktam az ajtót, a kulcsot oda adtam a "házi úrnak" és elindultunk Harry házához.Út közben egyáltalán nem beszéltem, csak néha lopva odapillantottam rá, de mikor rám nézett el fordítottam a fejem, erre ő csak elmosolyodott.Mikor meg érkeztünk a szám is tátva maradt, egy szép amerikai stílusú ház, nagyon szép előkerttel, fákkal, bokrokkal.Megálltam a feljárón és szájtátva néztem.

  ---Csak tátogol ott, vagy be is jössz?-kérdezte mosolyogva.

  ---Ja, megyek csak... egyszerűen gyönyörű, még nem láttam ilyet életnagyságban, nem hogy benne lakjak.

  ---Hát ha meglátod a belűjét a nyakamba fogsz ugrani, hogy ide hoztalak.

  ---Az kizárt.-mosolyogtam.De mikor beléptünk a látvány lenyűgözött, és ez a látvány fogadott!

   És ahogy mondta tényleg a nyakába ugrottam  örömömben és csak annyit tudtam kinyögni hogy "köszönöm" mivel megölelt a derekamnál és teljesen elolvadtam.

   ---Na mit mondtam?-suttogott a fülembe, erre én elhúzódtam és vállába ütöttem.

   ---Jó, igazad volt, most örülsz?

   ---De még mennyire, ha te azt tudnád?-mosolygott rajtam.

Megmutatta az egész házat-természetesen gyönyörű-A konyha nagyon tetszett mert kicsi volt és minden féle új technikával fel volt szerelve és én azért oda vagyok, hogy ha sütök-főzők akkor minden a rendelkezésemre áll. A szobám is gyönyörű, el sem hiszem hogy ez az enyém lesz. Míg Ukrajnában laktam szép szobám volt, csak 1 baj volt vele, hogy közös volt a tesómmal.

Az Én szobám!

Fürdő a szobámhoz!

Harry szobája

A konyha!

  ---Nem nagyon használod ezeket, ugye?-mutattam a gépekre.

  ---Hát csak anyukám meg Gemma szokta használni, meg néha Eleonour .-vonta meg a vállát-

  ---Gemma?Az ki? Ha meg kérdezhetem?

  ---Persze-mosolyodott el- Ő a nővérem, mikor jön látogatóba, ő szokott nekem főzni mert mindent pontosan úgy készít mint édesanyám.

  ---Hát remélem az én főztöm is ízlik mert most már muszáj leszel minden nap azt enni, ha már ide rángattál.

  ---Szíves-örömest, nagyon finoman főzöl, te kitől tanultad?

  ---Édesanyámtól, aki remekül főz!!!

  ---Az édesanyád mivel foglalkozik?Talán szakácsnő?-kérdezte és leült a pulthoz, én is követtem a példáját mert gondoltam egy jó kis beszélgetést kezdeményezünk most.

  ---Ó ha te azt megtudod biztos nevetni fogsz,mert nagyon messze áll a főzéstől.

  ---Hát akkor mivel? Mond már!-türelmetlenkedett.

  ---Taxizik.-mosolyogtam.

  ---Taxi-mi?

  ---Taxizik, tudod autóval utasokat szállít egy megadott címre.-világosítottam fel.

  ---Tudom mi az, de hogy?Anyukád nő.

  ---Igen! Mi a gond vele?

  ---Semmi, tényleg, csak furcsa hogy női taxis, ilyet még csak filmben láttam,azt is csak egyetlen egyett.

  ---Nálunk az nem olyan szokatlan,Beregszászban volt 2 női taxis és az egyik anyukám, de a másik már nem taxizik ezért most ő az egyetlen.

  ---Biztos nagyon tud vezetni.

  ---Az nem kifejezés.Ő azt a szót nem is ismeri hogy "Lassan", mindig úgy nyomja a gázt-perze nem utasokkal-hogy mindig azt hiszem kiakad a spidométer.

  ---Na azt egyszer megnézném. 

  ---Hát, ha lesz rá lehetőség megmutatom.

  Beszélgettünk még tovább miközben vacsorát készítettem-igen, ennyire elment az idő-megkérdeztem, hogy akkor mit szokott enni ha nem főz neki valaki, csak annyit válaszolt hogy "Nando's","Meki" vagy a többiek anyukája főztjét, ha itt vannak a fiúknál, ezen én csak nevetni tudtam.Meg vacsoráztam és úgy döntöttem, hogy csak másnap kezdek el kipakolni, mert már nagyon fáradt voltam, így hát lefürödtem és lefeködtem aludni.Harry még egyszer benézett, hogy meg van e minden amire szükségem van, megnyugtattam hogy igen így elment ő is aludni.Nem is olyan későn elaludtam.

1 évad:"A pihenő"

Sziasztok, bocsánat a késésért csak nem nagyon van időm a meló és a suli mellett, most meg még diploma munkát is kell írnom és az is sok időmet elveszi!!! Meg próbálom időben hozni a részeket!!! Na de elég a rizsából, jó olvasást!!!Puszi Angi!!!

   Annyi minden lejátszódott bennem, olyanokra gondoltam mint hogy "leüt és elviszi a cuccainkat" vagy hogy a többieket is bántaná. Próbáltam kiszakadni a karjai közül de nem sok sikerrel, nem láttam semmit mert az egyik kezével a szememet takarta a másikkal pedig a számat, hogy ne tudjak kiabálni.És hirtelen egy aranyos kuncogást hallottam a hátam mögül:

  --- Ne ijedj meg én vagyok az-mosolygott rám- láttad volna az arcodat hogy néztél, meg mikor azzal a darab fával settenkedtél, hát az...-nevetett hangosan.
   ---Hogy tehetted ezt velem?-kiabáltam rá, beleütöttem a mellkasába és még egy könnycsepp is kicsordult.
   ---Ne haragudj-komorodott el-nem akartalak meg ijeszteni, csak azt hittem jó móka lesz de úgy látom tévedtem-közelebb jött és letörölt egy könnycseppet az arcomról.
   ---Ez nem jó poén, tudod hogy a szívbajt hoztad rám?Ilyet még egyszer ne csinálj pláne meg rémtörténetek után-morogtam.
   ---Félsz a rémtörténetektől?-kérdezte nevetve.
   ---Harry!- kiabáltam rá.
   ---Jól van na, ne haragudj nem gondoltam, hogy így megijedsz.-mondta megbánóan-
   ---De még egyszer ne csináld!-mondtam de még mindig reszkettem.
   ---Nagyon meg ijeszthettelek hiszen remegsz-nézett rám csodálkozva- na gyere ide-húzott magához és megölelt. Akkor ott a karjaiban úgy éreztem hogy senki sem bánthat, a félelem is elszállt, biztonságban éreztem magam. De ahogy megölelt egyre jobban elkezdtem remegni, de ez már nem a félelemtől, hanem a közelsége miatt, ahogy ezt meg érezte még szorosabban ölelt- Nyugodj meg Emily, nyugi-nyugtatott. El akartam tolni magamtól, mert már elég sok ideig álltunk úgy,de nem engedte és csak hajtogatta, hogy "Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni", hiába mondtam hogy nem haragszom, nem hitte el.Mikor mondtam hogy üljünk le, elkísért a tűzhöz és leültetett a fatömbökre. Beszélgettünk egész este, mikor fázni kezdtem magához húzott, ez annyira megnyugtatott, hogy mikor neki dőltem elnyomott az álom.
   Reggel arra ébredtem hogy a nap a szemembe süt és melegem van. Kinyitottam a szemem és döbbenten tapasztaltam, hogy  Harry már ébren van de nem hagyott  ott,hanem ugyan úgy ahogy elaludtunk-fejem az ölében, keze a hátamon-ült és mosolygott.
   ---Jó reggelt-mosolygott és a hangja most sokkal mélyebben hangzott.
   ---Jó reggelt, miért nem tetted a fejem a földre és keltél fel?
   ---Nem akartalak felébreszteni.
   ---És a többiek?
    ---El mentek mert megjöttek a lányok és "fel fedezik a terepet"-rajzot idézőjelet a levegőbe.
   ---És te miért nem mentél?- ültem fel.
   ---Nem akartalak itt hagyni egyedül.-mosolygott rám majd lesütötte a fejét.
   ---Aranyos vagy-mondtam, fel emeltem a fejét az állánál fogva, hogy a szemébe nézzek, de hirtelen eszembe jutott valami és gyorsan felpattantam mint egy tenisz labda és pakolászni kezdtem.
   ---Te most mit csinálsz?-kérdezte meglepetten.
   ---Ja, hát tudod... főzök meg kicsit elpakolok-mosolyogtam.
   ---Lazíthatnál egy kicsit, ezt más is megcsinálhatja, tegnap is körbe ugráltál minket mintha valami étteremben lettünk volna- mondta komolyan - de a kaja az finomabb volt mint az éttermi- mosolyodott el.
   ---Köszönöm, de szeretek főzni úgy hogy úgy is fogok, mire a többiek vissza érnek már lesz ebéd.
   ---Akkor segítek!
   ---Nem szükséges, meg csinálom, te csak pihenj nyugodtan.
   ---Nem, segítek és punk-tum.
   ---Hát jó- motyogtam. Elkészítettük az ebédet, pont mire megérkeztek a többiek.Ebéd készítés közben volt pár olyan pillanat hogy egyszerre nyúltunk valamiért és össze ért a kezünk, én persze bele pirultam és rögtön elhúztam, nem tudom menyire voltam feltűnő, de mindegy. Bemutattak minket a lányoknak, elbeszélgettünk, elhülyéskedtünk és ahogy elnézem ők már egy elég össze szokott csapat.A lányok is nagyon aranyosak voltak és velünk is úgy viselkedtek mintha már évek óta barátok lennénk.
   Látszott a lányokon hogy nagyon szeretik a fiúkat, még olyan is volt hogy befejezték egymás mondatát. De nem lepődtem meg rajta mert igaz én csak pár hete ismerem őket- abból 2-3-szor találkoztunk-de nagyon szeretni valók és aranyosak, közvetlenek.
   Harryn észre vettem hogy nagyon szereti ugratni a lányokat a szexel mint például "Hallottuk a nyögéseket éjjel" meg, hogy "Azt hittem leszakad a plafon" de ezen persze nagyokat nevettünk és elengedték a fülük mellett.
   Egy idő után eluntam magam hogy nem nagyon beszélek és gondoltuk Amyvel hogy elmegyünk sétálni.
   ---Na ugye hogy jól érzed magad?-kérdezte nevetve Amy- Én megmondtam hogy jó buli lesz.
   ---Jó, beismerem igazad volt, tényleg nagyon jól érzem magam-
   ---De azért látom amit látok.
   ---Mit látol?-forogtam körbe- Én nem látom!!!
   ---Ne tedd itt a hülyét, azt hogy hogy nézel Harryre!
   ---Miért hogy nézek rá?
   ---Látom, hogy tetszik neked és te is tetszel neki!
   --- Az egy dolog, hogy nekem tetszik de én biztos nem tetszem neki-hitetlenkedtem.
   ---Azért aludt veled tegnap este, mi?
   ---Azért mert megijesztett és utána csak bocsánat kérés ként maradt velem.
   ---Hát úgy látszik te nem látod amit én!
   ---Hát ebben egyet értünk én nem látok hülyeségeket!-mondtam nevetve és meglöktem a vállánál, de úgy hogy le is esett a homokba- legalább puhára esett-gondoltam.Ahogy fel állt elkezdett kergetni , oda szaladt a többiekhez, elvett egy edényt, megmerítette vízzel és lelocsolt. A többieknek sem kellett több, kitört a "Víz csata" a végén már nem tudtam hova menekülni így a vízbe futottam- úgy is vizes vagyok alapon-a többiek pedig követték a példámat és a végén már mindenki a vízben pancsolt.Mikor befejeztük a "csatát" meg szárítkoztunk,  átöltöztünk és leültünk a tűz körül meg vacsorázni- mert El már meg főzte a vacsit-vacsora után elmentem aludni.
   Reggel arra ébredtem, hogy már mindenki felkelt és mikor meg néztem hány óra van rá kellet hogy jöjjek nem reggel van, hanem délután 1 óra.Elcsodálkoztam hogy hogy tudtam ennyit aludni, de betudtam a sok munkának és jól esett egy kicsit pihenni. Átöltöztem fürdő ruhába és rávettem egy shortot, rendbe szedtem magam majd kikászálódtam a sátorból.

   ---Felébredt csipkerózsika!- hülyéskedett Louis.
   ---Ezzel nem kell ugratni mert nem csodálkozom rajta hogy ennyit alszik-Nézett rám mosolyogva Amy.
   ---Miért nem?-kérdezte Louis
   ---Mert mostanában annyit dolgozott, hogy a munkahelyen azt hittem ott fog össze esni, dupla műszakokat vállalt-pedig nem bírta-és még el ment valami fősulira egy könyvtárba segíteni-persze azt is megfizették-de azt hittem hogy szó szerint belehal a munkába.-Mondta Amy és szúrós szemekkel nézett rám.
   ---Már mondtam hogy miért dolgozom ennyit nem?-kérdeztem kicsit felháborodva.
   ---Miért dolgozol ennyit?-kérdezte Harry.
   ---Mert akarok magamnak egy saját kis kecót venni ahol nem kell lakbért fizetni, a szomszédok nem ütik a falat ha döngetem a zenét és hogy a családomat is meg tudjam hívni magamhoz egy kis látogatásra.-hadartam el.
   ---De hát egy ház nem kis pénz!-mondta Zayn-
   ---Tudom, de a fele már meg van, mert mióta ide jöttem azóta gyűjtöm a pénzt rá-motyogtam.
   ---És mióta vagy itt? Lassan egy éve nem? Még egy évig akarod ölni magad a munkával?-mondta Harry és úgy hallatszott mintha aggodalom lett volna a hangjában.
   ---Nem ölöm magam és nem érdekel hogy mennyi idő én akkor is veszek egy saját házat mert nem szeretek ott lakni ahol lakom.
   ---De ez így akkor sincs helyén!-háborgott Niall, de közben persze tömte a fejét.
   ---Nekem ez megér annyit hogy nem nagyon van szabad időm, mert tudom hogy ide tudom költöztetni a szüleimet és kicsit jobb életük lesz!
   ---De nekünk nem!-mondta Liam.
   ---Nektek?-kérdeztem meglepetten-Nem vagyok én nektek senki, hogy énvelem foglalkozzatok, meg hogy azon idegeskedjetek hogy mi van velem.
   ---Dehogynem, nem emlékszel? Mi vagyunk a Londoni családod. És kitalálunk valamit, hogy ne keljen annyit dolgoznod és ott laknod.-monda Harry és közelebb jött hozzám, megfogta a kezem.Én pedig elolvadtam.
   ---De nem tudok mit tenni, muszáj vagyok dolgozni mert máshonnan nem tudok pénzt szerezni!-mondtam és leroskadtam a fatömbre.
   ---A lakás ügy megoldva!-mosolygott Harry- Oda költözöl hozzám!
   ---Mi?Dehogyis. Nem kérhetem hogy nálad lakjak meg a terhedre legyek.-háborodtam fel, de közben meg is lepődtem, hogy  azt mondja költözzek hozzá.
   ---Nem lennél a terhemre, úgy is unatkozom mikor egyedül vagyok abban a rohadt nagy házban.-mosolygott rám.
   ---Mi vagy te valami milliomos őrangyal?
   ---Őrangyal lehetek, milliomos meg nem vagyok de azért pénzem az van , hogy eltartsam magam.
    ---Egy "rohadt nagy házban"?
   ---Igen, hát te nem tudtad hogy kik ők?-kérdezte Danielle csodálkozva.
   ---Egy rakás idióta!- nevettem fel, erre a többiek  is nevetni kezdtek- Na de kik is ők?
   ---Na figyelj nagyon, elmagyarázzuk!-mondta Zayn.
  Elmondták hogy ők énekesek, világhírű együttest alkotnak így öten.A bandájuk neve pedig One Direction- erre én felkaptam a fejem és eszembe jutottak a zenéik-elmesélték az X-Factoros élményeiket, az utána következő felvételeket és a sikereiket.
   Én sokkolva ültem mellettük, hiszen a kedvenc együttesem, csak sosem néztem utánuk hogy, hogy is néznek ki, vagy az életük után.Az otthoni barátnőm Sandy nagyon szereti őket, ő mindent tudott róluk de engem valahogy nem foglalkoztatott a dolog. Csak azt tudtam hogy nagyon jó zenéik vannak és a dalszövegeik meghatóak, érzékenyek.De hogy most itt ülök közöttük és nem is tudtam róla, ez hihetetlen. Hogy közülük az egyik megtetszett és mikor mellette vagyok  úgy érzem elolvadok, ez úgy lesokkolt hogy azt sem tudtam hogy fiú vagyok e vagy lány.
   ---Na mit szólsz hozzá, te még nem hallottad a zenéinket, Ukrajnában nem vagyunk "menők"-kérdezte Louis és az utolsó szónál idézőjelet rajzolt a levegőbe.
   ---De hallottam rólatok ugyanis a ti zenéitek a kedvenceim, de nem nagyon törődtem vele hogy hogy néztek ki vagy hogy milyen az életetek.-motyogtam zavartan.
   ---Szóval akkor ott is ismernek minket, meg könyebűltem!-mondta Louis nevetve.
   ---Most sokkoltatok le téged meg csak az érdekel hogy "menők"vagytok e?kérdeztem nevetve.
   ---Jó,jó csak hülyülök.-ölelt meg Louis- De tényleg szereted a zenéinket?
   ---Nem szeretem.-mondtam nyugodtan.
   ---De hát az előbb....- de nem tudta befejezni mert félbe szakítottam.
   ---Imádom, a kedvenceim!-mosolyogtam.
   ---Te kis... -és rám vetette magát, hogy össze borzoljon, de persze ebből a többiek sem maradhattak ki így ők is rajtam kötöttek ki.
   ---Jól van elég, nem kapok levegőt!-kiabáltam nem sok eredményt elérve.
   ---Na hagyjuk szegényt!-mondta Harry majd felsegített a földről.
   ---Szóval akkor a nagy fiú banda, a világ hírű One Direction a barátaim?- tértem magamhoz és sokkoltam le saját magam ismét.
   ---Köszönjük a bókot, és nem a barátaid hanem a családod.-mosolygott Zayn.
   ---Nem gondoltam hogy a hírességek is ilyen kedvesek.-motyogtam-Azt hittem hogy minket kisembereket észre sem vesztek.
   ---Na ez rosszul esett!-nevetett Liam-Mi ugyan olyan emberek vagyunk mint ti-gondolkodott el- De nem is, ti sokkal jobbak vagytok mint mi, mert ha ti nem szeretnétek a zenénket, nem biztatnátok minket és nem adnátok annyi szeretetet akkor mi most sehol sem lennénk!
   ---Nagyon szeretlek titeket-ugrottam a nyakába, először meglepődött de aztán vissza ölelt és még meg is pörgetett a levegőben-Ilyen hamar még sosem szerettem meg senkit, csak az otthoni legjobb barátnőmet Sandyt, de ilyen jó emberekkel sem találkoztam még mint ti!-mondtam mikor letett és kifolyt egy könycsepp a szememből a boldogság miatt. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam!
   ---Miért sírsz?-lépett oda Harry és letörölt egy könnycseppet.
   ---Mert boldog vagyok hogy a barátaimnak mondhatlak titeket.
   ---A családodnak!-kiabált oda Zayn.
   ---Ja igen, a családomnak!-mondtam majd hirtelen Harry magához húzott és szorosan megölelt!
   ---De ne sírj többet, mert nem jó így látni téged.Kérlek...-súgta a fülembe erre én csak bólogattam és élveztem az ölelését, mert nem tudom hányszor lesz még részem ebben az eltipró, jól eső, meleg ölelésben.
   A nap hátra levő részét végig beszélgettük, elmesélték hogy milyen turnézni, hogy mennyit ökörködnek a turnékon és hogy milyen jó érzés a színpadon állni és annak a rengeteg embernek énekelni akik ők miattuk vannak ott, mert ők rájuk kiváncsiak. Mondtak még egy sokkoló hírt, hogy Perrie is énekes nő és a Little Mix-ben énekel, erre sem tudtam mit mondani csak megöleltem és örültem hogy ilyen közvetlenek velünk.És nagyon sok képet készítettünk:

  Este lefeküdtem aludni de előtte még összepakoltam a haza útra, mert másnap már kellett haza indulnunk,mert nekünk Amyvel kezdődött a munka.
  

1évad:"Szavadon foglak"

Sziasztok ma két résszel jövök mert ezek elég rövidek lettek!!!Tényleg nagyon kérlek titeket hogy iratkozzatok fel és commenteljetek, hogy mi a véleményetek. Big hug for you all!!!

Puszi "Angi" xD

   Minden egyes alkalommal mikor elgondolkodtam, arra jutottam, hogy milyen szerencsés vagyok mert ennyi mindent elértem, ahhoz képest, hogy még csak 18 éves vagyok. Kijutottam a kisvárosból a nagyvilágba, munkát tudtam magamnak szerezni-na jó egy kis segítséggel- úgy, hogy alig tudtam beszélni a nyelvet, de mára már persze perfektül beszélem. Nagyon szerető és segítőkész barátokra leltem és kezdek egyre több embert megismerni, mint például Harry és a fiúk.

  Hát igen,Harry...nagyon szimpatikus fiú, nagyon kedves és bolondos, annyi sok pusztaságot össze tud hordani, hogy az már néha szinte fáj. De fordítsuk komolyra a szót, valami nagyon vonzott benne, nem tudtam eldönteni, hogy az aranyos arca, a zölden sugárzó édes tekintete vagy a sármja, de mindegy is , egyszerűen megfogott és nem akar elengedni ez az érzés. De hát hiába álltatom magam, mert szerintem Ő nem úgy néz rám ahogy én rá. De nem firtatom tovább a témát mert minél többet gondolok rá, annál jobban epekedek utána,-"bolond vagyok"-könyveltem el magamban.

   Reggel mikor felkeltem gyorsan lezuhanyoztam, ki szárítottam a hajam, fogat mostam és egy otthoni szettet vettem fel.

  Egész nap nem nagyon sok dologgal foglalkoztam, csak tettem-vettem a lakás körül, próbáltam cseppet kitakarítani,főztem kaját és lehuppantam a TV elé DVD-ni.Meg néztem a kedvenc filmemet, az "Életrevalókat" majd úgy ahogy voltam elaludtam. Arra ébredtem hogy egy sms-em jött, felkászálódtam a kanapéról és megnéztem hogy ki küldhette, egy ismeretlen számról küldték és ez állt benne:

    "Szia szép lány,a fiúkkal úgy döntöttünk, hogy elviszünk magunkkal egy kis kikapcsolódásra, úgy hogy fél órád van hogy elkészülj mert nem sokára ott leszünk!...xD "Zayn"

 Azt sem tudtam hogy köpjek vagy nyeljek, mi az hogy úgy döntöttek?És ha én nem akarok, vagy egyáltalán honnan van meg nekik a számom? Amy-gondoltam magamban-biztos ő kotyogta ki, ezért még meglakol!!! Nem tudtam mit csináljak így puccba vágtam magam. Elkészültem és arra gondoltam, hogy Amyt ezért még megölöm, de a csengő félbe szakította a gondolatmenetemet. Felpattantam a helyemről, az ajtóhoz csörtettem és kinyitottam azt . A várt személyek álltak ott, az 5 fiú és Amy.

   ---Sziaaa-ugrott a nyakamba Louis, majd Liam is-Na, készen vagy? Öszeszedtél mindent?

   ---Hogy érted azt hogy mindent?-kérdeztem csodálkozva.

   ---Hát össze pakoltál nem? Vagy ezek nem szóltak hogy pakolj is?-kérdezősködött.

   ---Hát nagyon nem, én csak annyit tudok, hogy megyünk valahová kikapcsolódni.

    ---De hát 3 napra.-mondta Niall és valami szendvicset majszolt közben.

    ---Hogy mi?-meresztettem ki a szemem-Neeem, én nem megyek el 3 napra.-ráztam a fejem-

   ---Na légysziiiii, gyere már jó buli lesz!!!!- könyörgött Amy-

    ---Nem, dehogy is!!!- ellenkeztem-Te meg még biztos, hogy kapni fogsz, gontoltam csak úgy szólok előre, hogy felkészülhess!!!-néztem fenyegetően Amyre.

    ---Na jó, ne vitatkozz!!Jössz és kész!!!-Mondta Zayn nagy vigyorral a képén és elkezdett tolni a szobám felé-pakolj össze és kész nincs vita!!-mosolygott tovább.

   ---De nem akarok 3 napra menni, ki tudja hogy hova.

    ---Légy szives, nagyon szeretnénk hogy ott legyél-nézett rám kiskutya szemekkel, közelebb jött és leült mellém az ágyra-mert én már ott ültem-és meg fogta a kezem.Nem tudtam hogy mire véljem, de rá hagytam-ha neki jól esik-gondoltam.-Nagyon jó buli lesz csak mi 7-en meg még 3 lány rajtunk kívül, jó légysziiiii?!!!

   ---És ki az a 3 lány még?

   ---Hát Eleounor Louis barátnője, Danielle Liam barátnője és Perrie az én barátnőm.

  ---Nektek van barátnőtök?-képedtem el.

   ---Miért kérded? Csak nem néztél minket mondjuk ... ferde hajlamúnak?-találta meg a megfelelő szót.

   ---Hát már gondoltam rá,5 fiú állandóan együtt mászkál minden hova...-mondtam meglapult vigyorral az arcomon.

   ---Ki kérem magamnak, annyira rosszul festek hogy ilyet feltételezz rólam?  Hát ez fájt!-kapott a szívéhez és kidőlt az ágyra én meg hangosan felnevettem.

   ---Jó, bocsánat nem akartalak meg bántani.-biggyesztettem le a számat.

    ---Na most az egyszer megbocsátok, de csak akkor ha el jössz.

   ---Na egye fene, elmegyek. Úgy sincs mit csinálnom a szabad napok alatt, meg ha Amy is elme...-fojtotta belém a szót mikor hirtelen megölelt- Ez nálatok szokás, vagy mi?-kérdeztem meglepetten.

   ---Igen úgy hogy szokj hozzá és pakolj össze-mondta és kiment a szobából. Összepakoltam csak a szükséges dolgokat az útra, nem sok minden mert csak 3 napra megyünk. Kimentem a konyhába és azt vettem észre, hogy ülnek az asztal körül mindenki előtt tányér, evőeszközök, poharak és jóízüen , szó szerint falják a délelőtt főtt kaját.

   ---Gondoltuk kiszolgálhassuk magunkat, ugye nem baj?-Amy

   ---Ja, nem csak még soha sem ültek ennyi sokan e körül az asztal körül és meglepett mert nagyon emlékeztet az otthoniakra, mikor összeült a család meg ilyenek.-mormogtam.

   ---Hát akkor szokj hozzá mert itt fog összeülni a te 6 tagú családod ami Londonban van- állt fel Harry és ahogy közelebb jött megfogta a kezem és az asztalhoz húzott.

   ---De hisz nem is ismertek engem, nem tudjátok hogy ki vagyok és milyen vagyok, mégis ilyeneket mondtok nekem. Nem tudom mit mondhatnék.-Hallgattam el és leeresztettem a fejem-Nagyon köszönöm amit tesztek értem, de nem kell ha nem akarjátok-húztam el a szám és csak reménykedni mertem, hogy akarják, mert ugyebár "a remény soha sem hal meg"(The hope never dies)

   ---Jaj, ne butáskodj már, persze hogy akarjuk, szerinted most akkor miért vagyunk itt, hm?-nézett rám sajnálóan Harry.-na gyere ide-oda húzott magához és megölelt szorosan, ami nekem nagyon sokat jelentett, hogy ilyen remek emberekkel vagyok körülvéve, hogy ezt teszik értem mikor nem is ismernek, de Harry közelsége és simogató keze a hátamon elgyengített,olyannyira hogy remegni kezdtek a lábaim és mindennél jobban ki akart csúszni a lábam alól a talaj, de össze kellett hogy szedjem magam, nem volt szabad hogy Ő ezt megérezze, mert Ő nem biztos hogy úgy érez ahogy én.

   ---Ez nekem nagyon sokat jelent!-mormogtam elhaló hangon.

   ---Tudjuk.-lépett oda Amy és megölelt.
    ---Csoportos ölelés!-kiáltotta Louis majd mindenki körém gyűlt és megöleltek, ez annyira jól esett, hogy a könnyeim is kicsordultak a szememből.
   ---Ne sírj kérlek-mondta Harry és letörölte a könnyeimet.-nem szeretem ha sírnak a környezetemben ,meg ha a lányok,az mindig elszomorít és késztetést érzek hogy meg vígasztaljam-mondta mosolyogva.
   ---Az csak jó nem?-kérdeztem az arcomat törölve, kicsit mosolyogva.
   ---Hát ha az a valaki aki sír meg engedi hogy vigasztaljam,akkor állok rendelkezésére-mondta mosolyogva-csak akkor sem jó sírni látni, inkább mosolyogj, úgy sokkal szebb vagy!-mosolygott tovább-
   ---Akkor tehát szép vagyok?-pirosodtam bele.
   ---A lényeget meg értette.-mosolygott Liam.
   ---Hát hogy ne lennél szép-kiáltott Niall aki még mindig a fejét tömte-Minden lány szép, de te különösen mert a barátunk vagy!!!
   ---Köszönöm, de árulj el nekem valamit Niall, hogy bírsz te ennyit zabálni? Már mindjárt meg etted az összes kaját ami elvileg nekem 2 napig elég.-mosolyogtam.
   ---Nem tehetek róla hogy éhes vagyok -erre a kijelentésre mindenki felnevetett-na meg persze ha nem főznél ilyen finoman szerinted meg enném?
   ---Niall te mindent meg eszel, még azt is ami rossz.-mosolygott Louis
   ---De ez isteni!!!
   ---Ó, hát köszönöm, ilyet még nagyon mondtak nekem.
    ---Pedig igaz-bólogattak a többiek.
   ---És van egy állandó vendéged-mondta Niall
   ---Nyugodtan,bármikor szívesen látlak-mosolyogtam-Kivéve mikor nem, mert melózok, de oda is jöhetsz.
   ---Hát és mi?-háborodott fel Zayn-Velünk mi lesz? Hm?
   ---Ja persze, ha gondoljátok ide is költözhettek, akkor legalább nem fogok unatkozni.
   ---Szavadon foglak-mondta Harry nagy gödröcskés mosolyal-ó azok a gödröcskék-amibe én teljesen bele szerettem.
   Ez után a fél órás beszélgetés és evés után elindultunk"kikapcsolódni"csak tudtam volna, hogy hova megyünk. Anglia területén Londonon kívül még nem jártam, az egész út alatt az ablakra voltam tapadva és csak olyanokat hallottak egész úton tőlem hogy "wáo" meg "húúú" meg persze "ez gyönyörű", de ők csak nevettek az ámélkodásomon.
   Majd befordultunk a tengerpartra, a szavam is elállt, ilyen közelről látni a tengert, a sugárzó napot ami tükröződik a tenger csodálatosan kék felszínén. A nap már épp lemenő félben volt és így mégjobban kihangsúlyozta a tengert. Ahogy a zátonyoknak csapódott a víz és az szépen lassan a levegőből vissza csapódott a tengerbe- csodálatos volt!!!Meg álltam a part közepén és bámészkodtam,életemben nem láttam még ilyen szépet!
   ---Tetszik?-kérdezte Liam és átkarolta a vállam.
   ---Nagyon.-ennyit tudtam kinyögni és Liam nyakába ugrottam, kicsit meglepődött de hamar megölelt- Köszönöm hogy elhoztatok ide! Csodálatos!
   ---Gondolom még nem voltál ilyen helyen.-állapította meg Zayn-
   ---Aha...
   ---Látom nagyon elvarázsolt.-lépett oda mellém Harry.
   ---Nem is tudom mit mondhatnék... köszönöm hogy elhoztatok.Nem tudom hogy fogom ezt meg hálálni.-mondtam
   ---Hát lehet egy módja.-mosolygott Niall
  ---És pedig...?
   ---Mondjuk ha....főzöl nekünk!!!-kiáltotta el magát erre persze mindenki nevetésben tört ki.
   ---Az megoldható, úgy is szeretek főzni.-mosolyogtam
   ---Nehogy segítsetek csak kacarásszatok nyugodtan, elbírom - kiabált Louis. És mikor oda néztem azt hittem ott pukkadok meg a nevetéstől, Louisnak a feje sem látszott ki annyira meg volt pakolva a cuccainkkal.
   ---Ja, elfelejtettük-nevetett Zyan-de te mondtad hogy pakoljunk úgyhogy a te hibád.
   ---Persze fogjatok mindent a nagyobbra, inkább segííííts már-kiabált Louis.A fiúk kipakoltak sátrakat állítottak én pedig jó kislány módjára ahogy kérték tőlem főztem nekik.Leültünk megvacsorázni ls valakitől felvetődött az az ötlet hogy meséljünk rémtörténeteket, amiért persze nem nagyon vagyok oda, felhúzott lábakkal hallgattam, majd úgy döntöttem jobb lesz ha lefekszem aludni.Bemásztam a sátrunkba-ami Amié és az enyém-És próbáltam álomba nyomni magam, sikertelenül.Már Amy és a fiúk is lefeküdtek de én nem tudtam aludni.Nem mertem.
  Kimásztam a sátorból és a tűz mellé ültem melegedni és gondolkodni.Egyszer arra lettem figyelmes hogy ágak ropognak egy kicsit messzebb és hangokat is hallottam."csak a szél meg valami állat"nyugtattam magam nem sok sikerrel.Nem sokkal később megint hallottam de már közelebbről, felálltam és egy fadarabot a kezembe véve sétáltam a sátrak háta felé, mikor hirtelen valaki leszorította a számat és levegőt is alig kaptam, azt hittem hogy ott helyben fogok elájulni.

1évad: " Ti ismeritek egymást?"

      Már eltelt a buli óta pár nap, dolgozgattunk, hülyéskedtünk ahogy szoktunk. Amy kérdezősködött, hogy miért léptem le de csak azt mondtam fáradt voltam-ami nem volt olyan nagy hazugság, de nem tudom miért nem mondtam el az igazat-. Már este 6 óra fele járt mikor épp senki nem volt a cukrászdában és Amy-vel úgy döntöttünk, hogy cseppet rendbe rakjuk az asztalokat, székeket. Épp rendezgettük a dolgokat mikor nagy nevetéssel 5 fiú esett be az ajtón-szó szerint-mikor összeszedték magukat a pulthoz léptek és a választékot nézegették .Amy azt se tudta hova tegye magát örömében-amit nem tudom miért tett-én meg csak pakolgattam tovább mit sem törődve a fiúkkal.-na jó azért kicsit meg néztem őket.

    A fiúk között volt egy alacsony, szőke és kék szemű, egy magas, kreol bőrű, fekete hajú és barna szemű-aki elég jól nézett ki-egy nagyon vicces kinézetű, kék szemű, barnás hajú, egy elég komoly kinézetű, barna szemű és rövid hajú na meg egy... az előbb még itt volt, hova tűnt?-kérdeztem magamtól-az 5-ik fiú el tűnt, na mindegy.Törölgettem tovább és egyszer arra lettem figyelmes, hogy a rövid hajú-akit elvileg komolynak néztem-egy pohár vizet önt a kreol bőrű nyakába. Oda mentem hozzájuk, meg álltam a tócsa előtt és szúrós szemekkel néztem rájuk.

   ---Ez most mire volt jó?-kérdeztem idegesen-Ezt te fogod feltakarítani!!!-a kezébe nyomtam a suruló botot annak aki öntötte a vizet.

   ---Na Liam látod? Nem mindenhol könyörülnek meg rajtad!-ugratta a haverját a vicces csávó-Na nyaljad szépen felfelé amit oda mocskoltál!!!-ugratta tovább nevetve.

   ---Jól van na, add ide majd megcsinálom.-vettem el tőle a rongyot-De ez akkor is a te hibád-motyogtam neki.

    ---Ne haragudj, nem akartam kellemetlenséget okozni.-mondta bocsánatkérően Liam-ahogy hallottam-De megcsinálom, tényleg!!!

   ---Jó,jó el van nézve, de csak azért mert ilyen kedves vagy és elismered hogy a te hibád.-mosolyogtam rá.

    ---Oh, köszönöm!-mosolyodott el ö is.

    ---Nincs mit nem tesz semmit úgy is ez a munkám.

    ---Az jó hogy ez a munkád, de tiszteletben tarthattam volna.-motyogta lehajtott fejjel, mintha olyan nagy bűnt követett volna el.

    ---Jó, már mondtam hogy semmi baj, nem haragszom!-emeltem fel a fejét az ujjaimmal.

    ---Tényleg?-nézett rám reménykedve, erre csak bólogattam, majd nagy meglepetésemre megölelt.

   ---Tényleg, de most már engedj el mert ezt azért össze kell takarítanom.-motyogtam,erre mindegyik elkezdett nevetni szegény fiún hogy mennyire megbánta a dolgot.

   ---Segíthetek?-kérdezte egy ismerős mély hang a hátam mögül, megfordultam és meglepődve néztem rá, hogy ott áll-Emily...ugye?

   ---Na kössz, hogy a nevemre sem emlékszel,-mosolyogtam- Biztos annyi lány jár körülötted hogy a nevüket is elfelejted mi?

   ---Ne haragudj, csak hülyéskedtem, nem úgy gon...-folytatta volna de félbeszakítottam.

   ---Csak hülyülök Harry...ugye?
   ---Na jó megadom magam.-mondta majd kivette a suruló botot a kezemből-na majd én megcsinálom látom jól össze barmolták.-és felvett az asztalról egy csíkos kötőt.

   ---Á, semmiség,már amúgy is bocsánatot kért, elég feltűnően-tettem hozzá
    ---Liam már mondtam hogy nem illik társaságban ilyeneket csinálni.-tette a nagyot-Zayn te meg miért vagy vizes?
    ---Hát ez az-mondta a fekete hajú, valószinüleg Zayn- Engem öntött nyakon.
    ---Ez nem pont így volt-hebegett Liam-vagyis így de nem tudod az okát-mondta nevetve.
   ---Várjatok, várjatok-szóltam közbe- te ismered őket?-néztem kérdőn Harry-re-
   ---Az igazság az hogy velük jöttem-mondta nevetve.
   ---Na várjunk csak-állt fel Liam és mellénk lépett-na és te ismered őt?-nézett kérdőn Harryre.
   ---Ja igen,-tudod mikor volt a verekedés és mondtam hogy egy lány állt ki mellettem, na ő volt az a lány.-mutatott rám.
   ---Akkor légy szíves mutass be neki mert ő egy hős,megmentette a mi kis Hazzánkat a rossz bácsiktól.-mondta pimasz mosolyal a száján Liam.
   ---Nagyon vicces-motyogott Harry-na szóval ők itt a fiúk Niall,Liam,Zayn és Louis-mutatott körbe mindenkin-Fiúk ő itt Emily.
   ---Sziasztok, amúgy honnan kajtattátok össze ezt a kis fürtöskét?
   ---Ki tudja honnan szalajtották a lényeg hogy itt van és "őrült" mint mi.-mondta Louis
   ---Ja,ja-mondta Zayn és Niall-az utóbbi tele szájjal.
   ---Elég a szívatásból meg a lejáratásból jó?-pirult el Harry.
   ---Jó, most az egyszer megkegyelmezünk.-mosolygott Louis.
Beszélgettünk még egy fél órácskát, aztán felálltak és elmentek mert dolguk volt.Mi Amy-vel kitakarítottunk, mert már 7 óra fele járt az idő-Amy persze rögtön kikérdezte honnan ismerem Harryt, mindent elmeséltem neki-aztán zártunk is befele.Haza érve lefürödtem,bedőltem az ágyba és azon nyomban elaludtam.

   ---

1 évad:" Rosszkor volt rossz helyen"

   Sziasztok, itt az első rész remélem tetszeni fog és kérem jelezzétek valahogy, hogy milyen hatást gyakorolt rátok a rész, előre is köszönöm.Megpróbálok a suli és a munka mellett minden héten 2 részt hozni, remélem bele fog férni az időmbe.

    

               Reggel mikor felkeltem boldogan gondoltam arra, hogy az életem komótostól megváltozott-persze jó értelemben-és hogy ilyen szerető barátokra tettem szert.Elintéztem a reggeli teendőimet és kivirult arccal indultam munkába.Belépve a cukrászdába Amy-vel találtam szembe magam aki csak elkiáltotta magát:
      ---Buli vaaaaaaan....-gondolkodott el s majd elmosolyodott- vagyis csak lesz.... ma este... a clubban!!!
Azt sem tudtam hogy mit mondjak, csak álltam, néztem ahogy Amy arcáról lelohad a mosoly és szúrós tekintettel néz rám:
    ---Nehogy azt találd ki, hogy nem jössz, vagy hogy nincs kedved mert akkor biztos lehetel benne hogy erőszakkal foglak elrángatni!!!
    ---De...-mondtam volna valamit válaszul de leintett és így szólt:
    ---Nem érdekelnek a kifogásaid ma bulizunk és kész-mosolyodott el hirtelen-és nagyon ki foglak ütni.-mormolta úgy hogy szerinte én ezt nem hallottam.
   ---Jó-jó-mentegetőztem-de legalább azt mond meg hogy melyik clubba fogunk menni, hogy mihez tartsam magam.
   ---A Pub-ba-mondta majd elviharzott mert hívta a kötelezettsége ugyanis vendégek érkeztek.
A munkanapom megint ugyan úgy telt mint már megszoktam, hazafele menet megcsörgettem Tom-ot , hogy Ő is jön mert nem nagy kedvem van úgy elmenni, hogy nincs velünk legalább egy fiú, aki ha segítségre szorulunk ott van mellettünk, már csak abból a szempontból is, hogy ha nagyon fogunk tántorogni a sok-vagy kevés, mindegy is-alkoholtól, lesz aki megfogjon, hogy ne essünk el, ugyanis Tom nem szeret sokat inni.
   Beérve a lakásba rögtön a fürdőt céloztam meg, mivel meg akartam engedni a vizet hogy egy jó kiadós forró fürdőt vehessek.Miközben a vizet engedtem kiválasztottam a ruhámat amiben menni fogok és kimentem a konyhába hogy gyorsan ehessek valamit.
     A fürdő után meg száritkoztam, beállítottam a "sérómat"-ahogy Amy mondaná-és indultam öltözködni, mikor is csengettek az ajtónál.Ki mentem , Amy szépen kirittyentve mosolygott rám és csodálkozott, hogy még nem vagyok készen:
   ---Igyekezz már-kiabált engem sürgetve-így a végére se érünk oda.
   ---Már megyek is-mondtam miközben egy lábon ugrálva próbáltam közeledni felé és fel venni a magassarkú cipőmet,nem sok sikerrel, ugyanis úgy dőltem oldalra mint egy darab fa és rögtön padlót is fogtam.Arra lettem figyelmes, hogy Amy hangos nevetésben tört ki és nyúlt el a kanapén a nappaliban.
   ---Á, ne segíts, minek azt, inkább nevesd ki a szerencsétlen barátnődet aki miattad terült el a padlón, mert te siettetted...-motyogtam, de azért halkan kuncogtam.
  Felálltam, felhúztam a cipőimet és indultunk is a Pub-ba, hogy ott találkozhassunk Tom-mal.A hangulat nagyon jó volt, sokat nevettünk, táncoltunk és hülyéskedtünk.

 Nem nagyon sok alkoholt fogyasztottam, mert azért tudni akartam az eszem. Felálltam a barátaim mellől és intettem, hogy mosdóba megyek. Ahogy a folyosóra értem és éppen be akartam nyitni a női mosdóba mikor veszekedésre lettem figyelmes a hátsó udvaron. Kikukucskáltam és olyanokat hallottam mint "A fejét ne üssed mert meglátszik rajta" meg, hogy"Rúgjad ahogy csak tudod".Ekkor észleltem, hogy valakit éppen vernek oda kint , kiszaladtam és láttam, hogy 3 az 1 ellen vernek egy göndör hajú fiút.
   ---Hé,hé,hé.-szóltam oda idegesen, de azért belül reszkettem hogy engem ne bántsanak-Ez így nem ér 3 az 1 ellen? Hagyjátok  szegény fiút!!!
   ---Ó a kis csinibaba, beledugja a csinos kis orrocskáját más dolgába.-jött közel az egyik és nyult az arcom felé de ellöktem a kezét, majd őt is-Harcias a kicsike-mondta a haverjainak.
   ---A lányt hagyjátok ő nem tehet semmiről csak rosszkor volt rossz helyen-mondta mély dörmögő hangon a fiú akit az előbb még ütöttek.Oda ment hozzá a fiú aki az előbb előttem állt és rá mosolygott.
   ---Tudod csak annyit mondok, hogy köszönd a kicsikének, hogy nem lettél jobban elverve!!!-ránézett a többiekre és így szólt-gyertek nem ér ez ennyit meg.-és elmentek.
Azt nem tudtam, hogy ki Ő, vagy miért verik csak azt láttam, hogy szüksége van valakire aki hazaviszi és leápolja a sebeit.Oda mentem hozzá, felhúztam és csak akkor láttam milyen szép, nagy zöld szemei vannak amiben elvesztem egy pillanatig, de uralkodtam magamon és húztam hogy jöjjön utánam.
   ---Miért nem mentél el?Miért tetted ki magad veszélynek egy idegenért?-kérdezte és az arcomat vizslatta hogy leolvasson róla valamit.
   ---Mert nem szeretem ha vernek valakit még ha egy idegen is.-mondtam nyugodtan.
   ---Köszönöm-mondta elhaló hangon majd rám nézett-nem hagytad, hogy megverjenek és ezt nagyon köszönöm, nagyon hálás vagyok érte.-mondta végig a szemembe nézve.
   ---Á, szóra sem érdemes csak hallottam, hogy valaki bajban van és segítettem ahogy tudtam, ezt más is meg tette volna.
   ---Amúgy-nézett rám-Harry vagyok, de ezt nem hiszem, hogy akárki megtette volna, inkább elfutottak volna.-mondta és láttam a szemében a hálát.
   ---Én Emily vagyok és már mondtam, hogy szóra sem érdemes, de most gyere elviszlek nálam lefertőtlenítjük a sebeidet-húztam magam után, de hirtelen megállt.
   ---Nem...nem kell, így is elég sokat tettél értem már, majd haza megyek és lefertőtlenítem a sebeket magamnak.
   ---Nem,nem most szépen eljössz velem és én majd lefertőtlenítem-mondtam nem tűrve ellentmondást-csak dobok egy sms-t a többieknek, hogy lelépek-vettem elő a telómat és írtam is Tom-nak.
  Út közben nem nagyon sokat beszélgettünk csak bámultunk ki a fejünkből és gondolkodtunk. A magassarkútól már nagyon fájt a lábam és úgy döntöttem, hogy lehúzom és úgy megyek tovább.Ahogy ezt Harry meglátta jóízüen elkezdett nevetni.
    ---Úgy fogsz kinézni mint egy csöves-mondta még mindig nevetve-így nem fogsz valami jó fényben feltüntetni engem-nevetett tovább.
   ---Hát miért?Itt sétál egy csöves akinek nincs pénze cipőre,meg egy majdnem agyonvert fiú , aki most per pillanat tényleg úgy néz ki mint akinek nincs hova mennie és a véres koszos ruháiban lófrál az utcán.-nevettem én is hangosan ami őt is arra késztette.
 Nevetve értünk a lakóház elé és fogtam meg a karját hogy húzzam magam után.
   ---Te itt laksz?-kérdezte meglepetten-Ne haragudj de azt hittem valami csinibaba vagy csini házikóval, kertecskével.
   ---Hát kössz!!!-néztem rá nevetve-az imént mentem meg az életed,vagy ha nem is az életed a testi épséged ami még megmaradt és azt gondolod, hogy valami kis plázacica vagyok?-de a végére már nagyon elnevettem magam.
   ---Jaj ne haragudj én nem úgy...-hadovált de közbeszóltam
   ---Nem haragszom sőt, viccesnek találom mert eddig még senki se nézett valami gazdag kis csinibabának-nevettem fel-sőt, jól esett mert otthon sokan úgy néztek sokan rám, hogy ennek nincs semmije, ez egy senki.-halt el  a végén a hangom.
   ---Miért te hova való vagy, hogy az előbb azt mondtad otthon nem itthon?-nézett kérdőn, de addigra már a lakásban ültettem lefele a kanapéra.
   ---Várj mindjárt hozom a fertőtlenítőt.-lépkedtem a fürdő felé.Gyorsan előkotortam ami szükséges volt. Leguggoltam elé és elkezdtem az arcán lévő sebeket lefertőtleníteni, mire Ő csak felszisszent.
   ---Na...akkor?-nézett kérdőn-Hová való vagy?
   ---Ja tényleg, ki is ment a fejemből hogy kérdezted-nevettem el magam-Hát tudod innentől azért cseppet messze van-feleltem.
   ---De mégis hol?
   ---Ukrajnából.
   ---Ukrajnából?-kérdezte hitetlenkedve
   ---Igen, tudod ott egy nagyon kicsi városban éltem ami szinte rajta sincs térképen, de ott is élnek emberek-gondolkodtam el-ahhoz képest elég sok-mondtam ezt inkább magamnak.
   ---És mi a kisváros neve?
   ---Beregszász.
   ---Olyat még nem hallottam és szép város?
   ---Hát szép az a maga módján, csak ha jobban fenntartanák a rendet szebb lenne-mondtam gondolkodva mert míg ott laktam addig is így véltem.
   ---Hát akkor te most ukrán vagy?
   ---Nem egészen...
   ---Hát az meg hogy?-kérdezte mert nem értette.
   ---Hát tudod én ott születtem meg laktam de az anyanyelvem magyar, csak apukám részéről vagyok ukrán.
    ---Apukád Magyarországra nősült?
   ---Nem édesanyám is ott lakott, lakik Ukrajnában csak tudod a történelem meg ilyenek és magyarok is csapódtak Ukrajnába.-mondtam neki teljes egyszerűséggel és készen is lettem a fertőtlenítéssel.
   ---Jó én nem vagyok valami jó töriből, de majd elmeséled-mondta mosolyogva de nekem fel sem jutott hogy mit mond.
   ---Kérsz egy teát, vagy kávét, vagy talán éhes vagy?-kérdeztem tudakolva
   ---Nem,nem ideje indulnom de azért jól esett beszélgetni meg köszönöm amit tettél-lépett oda hozzám-nagyon lesokkolt amit csináltál-mondta a szemembe nézve.
   ---Hát már mondtam hogy nincs mit de engem nem sokkolt le-nevettem fel, majd egy hirtelen mozdulattal odalépett hozzám és megpuszilta az arcomat-na ez volt az ami lesokkolt-és elindult az ajtó felé.
   ---Köszönöm és szia, jó éjt, majd még találkozunk-hadarta el.Nem érkeztem megmozdulni sem mikor kiszállingózott a lakásból én pedig álltam sokkoltan.
   Nem tudtam mit tenni lefürödtem és eltettem magam másnapra.Ahogy elaludtam álmaimban vele találtam szemben magam szépen ragyogó zöld szemeivel, kusza göndör tincseivel és a legjobbal a "gödröcskéivel" az arcán mikor mosolyog. Így tehát nagyon jól ki tudtam aludni magam. 

Prologue

                  Sziasztok egy Harrys blogot szeretnék elkezdeni remélem tetszeni fog.Itt is a prológus vagyis az                                                                         előszó!!!

        Éreztétek már úgy, hogy annyira ki akartok törni valahonnan, a semmit mondó életeteket a hátatok mögött hagyni és új életet kezdeni a nagyvilágban? Valahol máshol úgy elkezdeni az életed, hogy senki sem ismer csak úgy lenni..."magadban"!!!

        A világon mindennél jobban szerettem volna magam mögött hagyni békés, kisvárosi életem és elmenni "világot látni".

      Ukrajnában egy nagyon kicsi kis városkában éltem, ahol nyugodt, eseménytelen életet éltem csak bolyongtam a városban úgy mintha nem is ide tartoznék.

      A nevem Emily Smith és Beregszászban születtem.Minden erőmet abba fektettem, hogy tanuljak, hogy egyszer lehessen belőlem valaki e nagyon kicsi városban, de...meguntam!!! A szüleim mindig támogattak és arra az élhatározásra jutottam, hogy magam mögött kell hagynom a kisvárost.Tehát életem új fordulatot vett mikor kiköltöztem a kicsi kis városkámból és elindultam felfedezni Londont.

    London a teljes ellenkezője az eddigi megszokott környezetemnek. Forgalmas utak, zsúfolt város, nyüzsgő terek és ami a legjobb az egészben az hogy engem ez ösztönzött! Tehát próbáltam munkát szerezni magamnak alapfokú angol tudományommal és nem érdekelt mennyi erőfeszítésembe kerül akkor is itt akartam élni ebben a gyönyörű környezetben. Cukrász szakon tanultam otthon Ukrajnában, tehát próbáltam szakmám szerint elhelyezkedni de engem még az sem érdekelt volna ha csak egy takarítónő lett volna belőlem itt mert csak az számít hogy itt lehetek, itt az álmaim kapujában, itt Londonban.

    Munkakeresés közben megismertem néhány nagyon kedves embert és ajánlották hogy segítenek nekem a részemre lehető legmegfelelőbb munkát megtalálni.Így tehát reméltem, hogy erős barátságot köthetek egy fiúval aki nagyon szimpatikus és sármos. De engem nem  a sármja fogott meg, leginkább a kedvessége, természete, együtt érző képessége és a szeretete az emberek iránt.Tom-így hívják az imént említett fiút-segített elhelyezkedni egy elég jó hírnévvel rendelkező cukrászdában segéd ként. Én ennek nagyon örültem mert Tom nélkül szerintem nem lett volna ilyen könnyű dolgom. A cukrászda neve Sweet Life(Édes élet) a főnök egy 30-as éveiben járó igen csinos nő Jessy. Kedvesen fogadott és úgy gondolta, hogy az lesz a legjobb számomra ha ő segít eligazodni a városban.

      Talált nekem szállást a cukrászdához és a város központjához közeli utcában, a lakóházzal szemben egy nagyon szép fákkal, padokkal és szökőkutakkal telített park állt.

Életemben nem láttam még olyan gyönyörű parkot mint az volt, és amint kiderült ennél sokkal szebbek is vannak Londonban.Tom segített nekem beszerezni egy pár olyan dolgot ami nélkülözhetetlen egy háztartásban mint például a mikró vagy a mosógép.
    Nem találkoztam még ilyen kedves, önzetlen emberekkel mint akiket megismertem nem is olyan régen.Tehát amint tudtam belevetettem magam a munkába, hogy minél hamarabb meg tanulhassam az előttem álló problémákat megoldani.Így teltek a napok, hónapok és azon kaptam magam hogy lassan több mint fél éve itt lakom.

      A napok gyorsan teltek, dolgoztam, pihentem és Tommal lógtam. Megismerkedtem a munkatársaimmal ennyi idő alatt és nagyon jó barátnők lettünk Amy-vel a pultos csajjal, aki szőke,kék szeme ragyog mikor ránéz valakire és termete is pont olyan kicsi mint az enyém.Alakját kifogástalannak tartom.

   ---Biztos minden pasi epekedik utánad-ugratom állandóan.
Én is kicsi termettel rendelkezem,aranybarna hajjal és-most már-sugárzó kék szemekkel.