1 évad:" Szerellek."

Sziasztok! Nagyon sajnálom hogy eddig nem írtam, de már az időm nem engedi úgy.Most már egy héten csak egy résszel tudok szolgálni. Nagyon köszönöm  az új feliratkozókat és a több mint 1500 oldal megjelenítést.Hálás vagyok érte. Nagyon jó olvasást. Puszi Angi.

Zene

  Reggel mikor felébredtem hét ágra sütött a nap.Mikor körbe néztem Harry sehol nem volt.Senki sem volt a szobában, rajtam kívül.Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és a mosdóhoz igyekeztem.Mikor a mosdóban végeztem és kisétáltam  a szobába már az összes fiú ott volt Harry kivételével.
   ---Sziasztoooook!- kiáltottam el magam és oda igyekeztem hozzájuk.Már nem fájt annyira a hasam, mivel másfél nap kellett ahhoz hogy össze húzódjon, de az már letelt.
  ---Szia csajszi.-ölelt meg először Louis aztán Niall, aztán Liam.
  ---Nagyon örülök hogy jobban vagy, de azért nem kellene erőltetned magad.-dorgált le Liam egy nagy ölelés közepette.
  ---Igen is Daddy Direction!-vágtam magam haptákba.
  ---Úgy látom teljes egészében visszatért a mi Emily-nk.-mosolygott Zayn és ő is megölelt. Beszélgettünk egy kicsit, de aztán eszembe jutott Harry.
  ---Fiúk? Hol van Harry?-kérdeztem kíváncsian.
  ---Van egy kis dolga, de később majd jön.-mondta Liam mosolyogva.
  ---Annyira örülök, hogy minden rendben köztetek.Harry sírógörcsei már egy kicsit idegesítőek voltak.-mosolygott Louis.
  ---Hogy mi?Sírógörcsei?-kérdeztem hitetlenül.
  ---Olyanok mint  a tieid.-mondta Zayn-Ugyan úgy kelt fel és feküdt le mint te. Sírva.
  ---Sírt miattam?
  ---Igen!De ma reggel kicsattant a boldogságtól.Szóval innen már gondoltuk hogy kibékültetek, de azért még Harryt is megkérdeztük.-mondta Niall.
  ---Én is boldog vagyok!-jelentettem ki. Ami igaz ia volt.
  ---Azt látjuk.Jaj igen, Emily.Míg el nem felejtem, a rendőrök azt mondták, hogy mikor kiengednek a kórházból, eredj be és tegyél vallomást.-mondta Liam.
  ---Oké.Meg lesz.-mosolyogtam tovább, de mikor elért odáig, hogy mit is mondott, lefagyott a mosoly az arcomról, és eszembe jutott az az este.-Már mindenre emlékszem.-motyogtam magam elé. Volt egy kérdés amire még mindig nem tudtam a választ.Így tehát fel is tettem.-Fiúk, volna egy kérdésem.
  ---Igen. Hallgatunk.-mondta Zayn.
  ---Hogy kerültem be a kórházba? Ki szedte le rólam azt a rohadékot?-kérdeztem egy cseppet ingerültebben.
  ---Az úgy volt...-kezdett bele Zayn-hogy mikor tudod, este mentél haza fele megtámadott az a rohadék.-húzta fel magát egy kicsit.-nem ment ki senki az ott lakók közül, mert azt mondták hogy félnek este az utcára menni.
  ---Zayn!Ki volt?-kérdeztem idegesebben.-Ki hozott be?
  ---Harry!-mondta Liam.
  ---Ha-Harry?-kérdeztem meglepetten.
  ---Igen.El akart menni beszélni veled.Meg mondtam neki, hogy hol lakol mert örültem, hogy akar veled beszélni.Aztán másnap már annak is örültem, hogy oda adtam a címed, de ez most nem lényeg.A lényeg az hogy mikor Harry oda ért hallotta, hogy valaki segítséget kér. közelebb ment és mikor meglátott téged elborult az agya és majdnem halálra verte azt a rohadékot.De mikor rád nézett látta, hogy véres és sebes az arcod és hogy kék foltok fedik a tested majdnem összes részét, ott hagyta a csávót és rögtön behozott a kórházba.Persze először betakart a felsőkével, mert az a szemét letépte rólad  a pólódat.Mikor behozott megállapították, hogy agyrázkódásod és belső vérzésed van, mert valószínűleg gyomron ütött vagy rúgott.
  ---Gyomron rúgott!-világosítottam fel.
  ---Hogy az a rohadt....-dühöngött Liam.
  ---Na szóval, Harry itt volt veled egész addig míg el nem zavartad.Aztán megint rosszul lettél, vagyis elszakadt a varrás és megint elájultál.Már majdnem meghaltál, mert nem volt a te csportodban vér a kórháznak a miénk meg nem volt jó....-mutatott körbe magukon Zayn.
  ---Ti vért akartatok nekem adni?Elment az eszetek?-kérdeztem csodálkozva.
  ---Nem, nem ment el az eszünk, és igen vért akartunk neked adni, de ahogy már mondtam senkié sem volt jó.
  ---És ki adott akkor vért, ha senkié nem volt jó?
  ---Harry!-mosolygott Zayn.-Igen, megint Ő.Kétszer is megmentette az életed.Az Ő vére jó volt neked.Erről is látszik, hogy egymásnak vagytok teremtve.A többit pedig már tudod.
  ---Szóval Harry hozott be és Ő adott vért is.-mondtam kicsit sokkos állapotban.
  ---Igen én!-jött be Harry mosolyogva.-De nem meg mondtam nektek fiúk, hogy ne mondjátok el neki?-nézett szúrós szemekkel a fiúkra.-Én szerettem volna elmondani neki, hogy én legyek a szuperhős aki megmenti élete nőjét.
  ---Így is te vagy az én superman-em.-mosolyogtam Harryre.
  ---A-a-a!Nem-nem. Superman én vagyok. Harrynek találj ki valami mást.-mondta Louis tettetett idegességgel.
  ---Hogy mi?-kérdeztem.
  ---Igen szépségem. Louis Superman, Liam pedig Batman. Szóval én valami más leszek jó?-mosolygott Harry.
  ---Louis!-mondtam mosolyogva- Te nekem nem vagy Superman jó?
  ---Miért?-kérdezte lebiggyesztett szájjal.-Ha kell én s megmentelek valahonnan, vagy valakitől. Csak szól.
  ---Azt nem szokták mondani, hogy gyere ments meg , te idióta.-vágta nyakon Louist Liam mosolyogva.
  ---Jól van már.Nem kell megverni.Louis nekem egyszerűen csak "Tréfarépa".-mondtam nekik a Tréfarépát magyarul.
  ---Hogy mi?Édes mi azt a nyelvet nem tudjuk szóval jól esne ha felvilágosítanál.-mondta Zayn mosolyogva.
  ---Tréfa répa!-mondtam már angolul.-Csak magyarul jobban hangzik.
  ---Hány nyelvet tudsz te?-kérdezte Liam.
  ---Hát...négyet.
  ---És milyet?-kérdezte Niall.
  ---Magyar, Angol, Ukrán és Orosz.-soroltam fel.-Habár az orosz és ukrán majdnem egyforma, de akkor is két külön nyelvnek számít.-magyaráztam, de ezt inkább magamnak.
  ---Hogy tudtad ezt mind megtanulni?-kérdezte Louis-Nekem nem ment volna.
  ---Dehogy nem, ha úgy nőlsz fel mint én.Otthon magyarul beszéltek velem.Nagymamám néha ukránul is, de általában Ő .is inkább magyarul beszélt.Az iskolában első 6 évben magyarul tanultam, de idegen nyelvnek ott volt az angol.Az ukránt pedig tanultuk mert az volt az állami nyelv.7-ik osztályban édesanyám úgy gondolta, hogy könnyebb megtanulnom  az ukránt úgy, ha ukrán osztályba járok, így át íratott.De csak 1 évig mert nagyon cikiztek az osztálytársaim meg a tanárok, így vissza mentem oda ahol az  első 6 osztályt jártam.9-ik után elmentem szakiskolába ahol csak ukránul tanítottak  és csak ukránul vagy oroszul beszéltek.Így másfél év alatt megtanultam prfektül az ukrán és az orosz nyelvet. Az angolt pedig nagyon szerettem, az iskolában is mindig én tudtam a legjobban., így otthon könyvekből és dalszövegekből tanultam meg, de nem perfektül.
  ---Akkor most hogy tudsz ilyen jól beszélni?-kérdezte Niall.
  ---Már lassan másfél éve itt élek, ennyi idő elég volt hogy megtanuljam.-magyaráztam.
  ---És hogy van az magyarul, oroszul és ukránul hogy szeretlek?-kérdezte vigyorogva Harry.
  ---Na ezt most csak azért mert szeretlek.Magyarul úgy van hogy "Szeretlek"-mondtam a "szeretleket" magyarul.-Ukránul úgy van hogy "Já lyublyu tebjá"(Я люблю тебя), oroszul  pedig nagyon hasonló, valójában csak 1 betű tér el"Já lyublyu tyibjá"(Я люблю тібя). Tetszik?-kérdeztem nevetve.
  ---A szeretlek úgy látszik minden nyelven szép.-mondta Louis.
  ---Ja, igen.-mondtam mosolyogva.
  ---Szóval akkor "szerellek".-mondta Harry a szeretleket, amit magyarul akart csak nem úgy sikerült neki.Belőlem pedig kitört a nevetés.
  ---Mi az?Nem jól mondtam?-kérdezte Harry.
  ---A "szerellek" az nem azt jelenti hogy szeretlek.-elmagyaráztam nekik, hogy mit jelent az amit mondott.Mind ahányan voltak annyi fele dőltek a nevetéstől.

  ---Ez jó lesz csajozós dumának.Majd ha ágyba akarom vinni, megmondom neki hogy "szerellek" amire ő csak bólogatna, vagy bemondana egy igent.Szóval bele egyezne.-mondta Niall röhögve.
  ---Ja, ez így prikol lesz.-mondtam én is röhögve.
  ---Hogy mi lesz?-kérdezte Liam.
  ---Most fordítsam nektek le ezt is?-kérdeztem abban reménykedve hogy nem kellesz.
  ---Ja, jól esne.-mondta Zayn.-tehozzád egy külön szótár kell.Mikor ott laktál nálam akkor is olyanokat mondtál amiket nem értettem.
  ---Amikor a konyhában csináltam valamit?-kérdeztem nevetve, ő csak bólogatott,-Akkor álltalában káromkodtam egyszerre két nyelven.Magyarul meg ukránul.
  ---Azt is tudni kell.-Mondta Liam nevetve.
  ---Szóval?Mit jelent az amit az előbb mondtál?-kérdezte Zayn.
  ---Ja, a Prikol?-kérdeztem, mire mind az öten bólogattak-Az egy ukrán-orosz Slang(szleng).Az elvileg azt jelentené hogy vicces, érdekes.Szóval ha azt mondom Prikol akkor nekem valami vicces vagy érdekes.
Értettétek?
  ---Nagyjából.-bólogatott Harry.
  ---Ja és van valami amit sűrűen szoktam mondani, úgyhogy előre lefordítom jó?-néztem rájuk kérdőn.
 ---Csak nyugodtan.-mondta Zayn-Ez milyen nyelven lesz?
  ---Ukrán-orosz slang ez is.-bólintottak egyet-Szóval ha azt mondom hogy Prikiny ak...-nem tudtam befejezni.
  ---Mikiny?-kérdezte Louis.
  ---Prikiny, de befejezhetném?-bólintottak-Szóval.Az azt jelenti hogy, valójában ennek nincs pontos fordítása-nevettem el magam-Az otthoni barátnőmmel ha láttunk, vagy hallottunk valami megdöbbentőt, összenéztünk és egyszerre mondtuk hogy Prikiny, például, hogy láttad ez, vagy hallottad ezt., Szóval ez lenne.
  ---De ezt csak ti ketten mondjátok nem?-kérdezte Harry.
  ---Nem, egész ukrajna és oroszország fiatalsága .
  ---Hát érdekesek ezek a nyelvek.Szóval ez olyan mint nélunk a Cuz (köz) ami annyit etsz hogy "mert"-kérdezte Liam.
  ---Valami olyasmi.
  ---Majd mondol valami káromkodást idegen nyelven, mindegy  hogy milyenen, csak ha valamit elrontok a színpadon akkor tudjak káromkodni, úgy hogy ne értsék.Meg az interjunál is jól jönne.-mondta nevetve Harry.
  ---Oké.Meg lesz.-nevettem én is.Még beszélgettünk vagy 2 órácskát, de aztán a fiúknak menniük kellett, így magunkra maradtunk, mert Harry persze nem ment sehová, aminek nagyon örültem. Nem éreztem még ilyen jól magam soha életemben.Szerelmes vagyok!mikor rá nézek elönt a melegség és egyszerre róz ki a hideg is.Mikor a szemeibe nézek, eltévedek egy zöldellő mezőn.Ha tehetném soha sem szakadnék el a szemeitől.Mikor rám mosolyog szó szerint el olvadok, ahogy Sandyval, az ukrajnai legjobb barátnőmmel mondanánk, KI OLVADOK A BUGYIMBÓL!A lábaim remegnek és szinte már össze esek.Néha az kell hogy Harry megtartson, mert ha nem tenné , képes lennék összeesni.Mikor meg érint libabőrös leszek és beleborzongok az érintéseibe.De mikor elenged, még más nap is érzem forró érintéseit a bőrömön.Ez az érzés teljesen felemésztett, mindig áhítattal és csodálattal nézek RÁ.

  ---Harry?-szóltam.Mikor rám nézett folytattam.-Te hol voltál reggel?Na nem mintha rám tartozna, de azért kíváncsi vagyok.
  ---Rád is tartozik az amit csinálok.De az amit most csináltam titok.Vagy meglepetés, ahogy jobban tetszik.-mondta mosolyogva.Mennyire szeretem mikor mosolyog, Istenem.Úgy elmondanám Sandynak. Elmesélném hogy milyen érzés.De csak telefonon és skypeon tudunk beszélni, és az úgy nem az igazi.
  ---Min gondolkodsz?.-zökkentett ki gondolat menetemből Harry.
  ---Semmi, nem fontos.-legyintettem, de ő ennyivel nem érte be, mert felhúzott szemöldökkel figyelt.-Na jó, elmondom, csak ne nézz így.-bólintott és már lágyabb tekintettel nézett rám.-Nagyon hiányzik Sandy.
  ---Hogy ki?értetlenkedett.
  ---Tudod, a legjobb barátnőm.-bólintott hogy már tudja kiről van szó.-Úgy elmondanám neki, hogy mennyire szeretlek, de skypeon meg telefonon nem olyan,már nagyon magamhoz ölelném. Na meg Lacit is.
  ---És az ki?-értetlenkedett-Az fiú?-kérdezte féltékenyen.
  ---Igen.Angolul Lasly.És az egyik unoka tesóm a sok közül, de őt szeretem a legjobban.
  ---Majd beszélsz velük.-motyogta, majd a hajamba puszilt.-De most már aludj, mert késő van.-csak bólintottam és a mellkasára helyeztem a fejem. Még utoljára beszívtam andalító illatát és mély álomba merültem.

Harry szemszöge

  Nagyon örülök hogy meg tudott bocsátani és hogy nem volt semmi közte és George között.Már hála az égnek ki engedték a kórházból.Épp most pakolunk, mert a fiúk elhalmozták egy csomó ajándékkal. Eleanor  is eljött hozzá, nagyon sokat beszélgettek és majdnem egy szekrénnyi ruhával elárasztotta.Nagyon kedves volt tőlük.El mindig nagyon kedves volt mindenkivel, még velem is, pedig én először bunkó vagyok mindenkivel, szerintem.El azt mondta, hogy engem nagyon szeret-már csak azért is mert én hoztam őt össze Louisal-és azt is szeretni fogja aki a szívem választottja.De mikor Tayloral voltam, szó szerint került engem és Taylort.Egyszer mikor véletlenül összefutottam vele,meghívtam egy kávéra és kikérdeztem hogy miért kerül.Azt mondta, hogy egyszerűen csak nem akar megbántani.Ezen nagyon csodálkoztam és nem értettem, de folytatta azzal, hogy ki nem állja Taylort és engem pedig szeret, és szerinte megbántott volna azzal, ha ezt elmondja.Így is elég nehezen szedtem ki belőle.Akkor is felhozta Emilyt, hogy Őt jobban szereti, hogy Ő kedvesebb, aranyosabb, közvetlenebb és még sorolt pár jól eső jelzőt.Már akkor tudtam, hogy szeretem Emilyt, és ezt El-el is megosztottam.Ő  beszélt rá, hogy kérjek tőle bocsánatot. én féltem tőle hogy nem bocsát meg.Hogy elküld melegebb éghajlatra.De megfogadtam El tanácsát és elmentem hozzá, most pedig velem van életem nője.Ha nem El akkor lehet nem mertem volna elmenni hozzá, szó szerint berugdosott a kocsimba. hogy menjek már, mire várok még?!Tehát Elnek örök életemben tartozni fogok.Na de térjünk vissza Emilyhez, kitaláltam neki egy meglepetést mikor megbocsátott és szerelmet vallottam.De aztán még egy meglepetést kitaláltam és szerintem nagyon fog neki örülni.
  ---Harry, itt le kellett volna térned.-mondta Emily mikor a kocsival hazafelé tartottunk.
  ---Nem, nem kellett.-mosolyogtam rá.
  ---De a következő letérő jóval arrébb van és az csak kerülő.-folytatta.
  ---Nem oda megyünk először.
  ---Hát jó.Te tudod.-adta meg magát.
  Még utaztunk olyan fél órát, aztán felhajtottam a házam előtti feljárón.Emily kikerekedett szemekkel nézett rám, hogy mit keresünk itt.Nem mondtam semmit, csak kiszálltam az autóból és kinyitottam neki az ajtót.Nekem nem tetszett az ötlet, hogy a saját lábán menjen be, ezért felkaptam az ölembe és menyasszony
pózban vittem be a házba.
   ---Harry, mi a jó Istent csiná...de a szavai elakadtak, amin jót mosolyogtam.

Emily szemszöge.

  Nem tudtam el sem képzelni, hogy Harry miért nem tért le az elágazásnál ami a lakásomhoz vezetett.De rá hagytam, később csak haza visz majd.Hála Istennek a varrataim márt teljesen összehúzódtak és nem érzek semmilyen fájdalmat.Most már sétálhatok is és ami a legjobb ugrálhatok, amit Louisal már meg is tettem.Mikor Harry felhajtott a háza udvarára, nem tudtam elképzelni hogy miért hozott ide, de majd csak kiderül.Mikor ki akartam szállni az autóból, Harry menyasszony módjára az ölébe kapott és így vitt be a házba.
  ---Harry mi a jó Istent csiná...-de a lélegzetem is elállt, mikor körbe néztem az előszobán és a nappalin.
  ---Ugye tetszik?-kérdezte feszülten és az arcomat fürkészte.
  ---De ez hogy?Miért? Nem értem!Most mi van?-értetlenkedtem és hebegtem össze vissza.Nem tudtam mit mondhatnék.
  ---Hát, együtt vagyunk, vagy nem?-nézett rám kérdőn, én csak bólintottam.-Tehát úgy gondoltam áthozom őket.-mondta egy nagy vigyorral a képén.
  ---De meg sem kérdeztél.És ha nem akarom?
  ---Nem akarod?-nézett rám ijedten.
  ---Hát.....nem is tudom.-gondolkoztam el, Harry arcáról pedig lefagyott a mosoly.-Dehogynem akarom te kis butus.Csak ugratlak.-mondtam nevetve és egy puszit nyomtam az arcára.
  ---Megkönnyebbültem.-fújta ki a benn tartott levegőt.
  Az egész ház az én cuccaimmal volt tele.Családi fotók, fotók Sandyval, fotók rólam és Harryről együtt, és külön-külön egyaránt.Az előszobába vett egy cipőtartót külön az én cipőimnek és egy pár dísztárgyamat kipakolta oda is és az egész házba.Mikor beljebb mentünk ámúlva néztem körbe.Mindent miattam csinált volna?Miért akarja, hogy teljesen ide költözzek?Mármint úgy hogy az egész házon látszik hogy itt lakom, nem csak egy szobán mint eddig.A konyhában mindent úgy elrendezett ahogy én a lakásomban magamnak, hogy minden kéznél legyen.A szobában is mindent úgy csinált hogy passzoljon, a ruháimat is külön szekrénybe rakta és még volt pár üres polc is benne.A fürdőszobán is látszik hogy ide költöztem, fogkefétől kezdve hajvasalóig minden van itt.Várjunk csak?
  ---Harry.Nekem nem is volt hajvasalóm.-mondtam.
  ---Tudom, ezért vettem egyet.Megnéznélek tök egyenes hajjal.-mosolygott.
  ---Nem nagyon vasalgattam eddig a hajam, de mikor ki volt vasalva úgy néztem ki mint Lady Gaga a Pokerface-ben.-motyogtam, erre Ő kinevetett-Te most kinevetsz?
  ---Igen!Gaga!-mosolygott továbbra is.
  ---Ezt még vissza kapod róka.-mondtam a Rókát magyarul-És nem  fordítom le.Ha tudni akarod mi az akkor kérdezz mást.-nyújtottam rá a nyelvem és kisétáltam a fürdőből.
  ---Emily!-jött utánam-Készülj el, mert mindjárt indulunk.-mondta mosolyogva.
  ---Hova megyünk?-kérdeztem kíváncsian.
  ---Az meglepetés!
  ---Ez már kicsit sok. Szeretem a meglepetéseket, de ez már sok.-motyogtam.
  ---Nem érdekel, készülj!-adta ki a "parancsot", és kiment a szobából. Nem volt mit tenni így készülni kezdtem.Nem tudtam hova megyünk, ezért ezt az összeállítást vettem fel.

   Várjunk csak, ilyen ruháim nem is voltak-gondolkoztam el.Mikor festettem magamra egy kis sminket, azt állapítottam meg,hogy egész jól áll ez a szett.Tetszett. Lementem az alsó szintre, de Harryt nem láttam sehol, aztán véletlenül kinéztem az ablakon és észre vettem, hogy a kocsinak dőlve vár rám.Gyorsan magamra vettem az egyik cipőmet és szaladtam is  ki.Mikor oda értem hozzá, Harry jól végigmért, elmotyogott egy "Wow"-t , majd beültünk a kocsiba.Nem tudtam merre tarthatunk, ezért úgy gondoltam ha nézem az utat, hogy merre megyünk, megállapítom mi az uticél, de ez sem így történt, mert egy fekete kendőt kötött a szememre.
  ---Harry ez minek?
   ---Hogy ne tudd hová megyünk!És ne less!-parancsolt rám.Nem akartam elszomorítani azzal hogy leveszem, ezért hagytam ott ahol volt, a szememen.Utaztunk olyan 40 percet aztán leállította a motort.Kisegített az  autóból, és a kezemet fogva vezetett előre.Mikor megálltunk egy ponton, valamiért úgy éreztem mintha sok ember venne körül minket, és az érzésem jó volt mert már a hangukat is hallottam.
   ---Le vehetem már?-türelmetlenkedtem.
  ---Egy pillanat kicsim.
  ---De már idegesít.-nyafogtam tovább.
  ---Na most leveszem!-mandta egy perc múlva, és elkezdte hátul kikötni.Mikor levette elsőnek zavart a fény, pislogtam párat és csak az után néztem körbe.Hmmm.Egy reptér.Miért vagyunk egy reptéren?Már épp fordultam Harryhez, hogy megkérdezzem, mikor két ismerős arcot pillantottam meg.Jobban kinyitottam a szemem, hogy nem-e káprázi, de pislogások után is ott voltak.Elkezdtem szaladni hozzájuk.

  ---Emily!-kiáltott barátnőm és egyenesen a nyakamba vetődött.Szó szerint!Ugyanis  mikor oda értem a nyakamba kapaszkodott és az ölembe ugrott.
Ahogy hirtelen felugrott érkeztem még elkapni, de az egyensúlyom nem sikerült megtartanom, így eltaknyoltunk.Én voltam  alul így barátnőm puhára esett.Rögtön kitört belőlünk a felhőtlen nevetés, Harry is  a hasát fogta annyira nevetett.

Mikor unokatesóm leszedte rólam barátnőm egy kicsit megkönnyebbültem.Az egész reptér minket nézett de nagyon hidegen hagyott. 

 ---Ez hogy? Hogy kerűltök ide?-kérdeztem sokkos állapotban. 

  ---Hát ez egyszerű-mondta nevetve Sandy-A göndörke!- nézett Harryre ás elmosolyodott. Harry kérdőn nézett rám, ó jaj, nem érti amit beszélünk, mivel magyarul beszéltünk.

  ---Hé!És engem nem is üdvözölsz?-kérdezte Laci, majd szorosan megölelt.

  ---De jó téged ujra látni!Nagyon hiányoztál!-motyogtam mellkasába, és egy könnycsepp is kicsordult. 

 ---Te is hiányoztál, nagyon! De ne sírj!Légyszi!-motyogta, megpuszilta fejem bubját és elengedett.

  ---Ó, de egy tapló vagyok!-csptam a homlokomra és közben letöröltem egy könnycseppet.-Lacy, Sandy ő itt Harry a barátom.-mondtam, de ezt már angolul, hogy Harry is megértse. Sandy még elég kezdő angolos, de azért már majdnem mindent ért. 

 ---Sziasztok.Harry Styles!-nyújtott kezet-Már nagyon sokat hallottam rólatok.  

---Szia Laci Varga.De szólíts csak Varjunak.Mindenki így hív.-mosolygott és kezet ráztak.

  ---Szia Sandy Miller.És én még nem is hallottam olyan sokat rólad, valójában semmit,  mivel ez a kis liba itt a hátadnál alig hívott, és mikor hívott nem volt érkezése mesélni rólad.--nézett rám szúrós szemekkel, aztán elröhögte magát.Harry megölelte és két puszit adott neki üdvözlés képp.-Nálatok ez így szokás?Hát jó!-mosolygott Sandy.  

---Miért, nálatok hogy szokás?-nézett ránk kérdőn Harry. 

 ---Figyelj, eljátszuk!Emily!-nézett rám rám Sandy.  

---Oké.Legyen az hogy te te vagy, én meg egy idegen.  

---Jó! Kezdjük!                     

  ----Cső Sandy vagyok.                      

 ----Csá, Emily.-lepacsizunk.                     

  ----Na gyere menjünk.                       

 ----Ok. 

 ---Hát ez jó.-röhögött Harry.-Pláne az a kézfogás.

---Ja, azt nem mindenki csinálja csak mi.-világosítottam fel-Ha találkozunk vagy valami jól sikerül, lepacsizunk. 

 ---Mint a fiúk!-mondta Varga, igen én így hívom, de csak is csak én.

  ---Ja.-mondtam. 

 ---Hát azért a break sem volt semmi. 

 ---Hogy mi?-kérdezte Harry miközben az autójához sétáltunk. A csomagokat bepakolta  a csomagtartóba mi pedig beszálltunk. 

 ---Ja ezt még nem is mondtam.-mosolyogtam. 

 ----Majd én!-emelte a kezét Varga, mint az iskolában, bólintottam-Ezek a csajok itt nem is lányok.Inkább fiúk.Láttad volna őket táncolni.Az egyik ismerős szülinapján olyan Hip-Hop-ot nyomattak, hogy azt hittem hanyat esek.De ez még nem volt elég nekik, így hát Break-eltek is.-magyarázta mosolyogva. 

 ---Te breakeltél?Hát ez új!-mosolygott Harry. 

 ---De nem is akárhogy.Volt a bandában fiú, aki nem tudta megcsinálni azt , amit ők ketten igen.Emily úgy vágja magát hídba, hogy szinte fel sem tűnik neki hogy mit csinál.

  ---Na én a hidat azt nem tudom.-szólt közbe Sandy-De azért sok mindent nem tudok amit Emily igen, én nem vagyok olyan hajlékony mint ő, még az y-t se tudom.  

---Mit nem tudsz?-kérdezte Harry.   

---Az ipszilont.Az egy break beállás amit Emily persze megcsinál simán, még most is. 

  ---Azt én sem tudom.-mondta Varga-De majd megtanítod, a disco.ban ezzel fogok bevágódni a csajoknál.  

---Jó, ha haza értünk megtanítja, mert én is kíváncsi vagyok rá.-mondta Harry.

  ---Nem is tudom.Már több mint 2 éve nem csináltam.-motyogtam zavartan.Nem akartam leszégyeníteni magam Harry előtt. Haverok előtt más, mert ők röhögnek egy jót és viccelődnek ha elrontom, de Harry aggódna ha leesnék és eltörne valamim, amire már volt példa. 

 ---Ne már Em, nyújtasz egy kicsit, táncolsz, aztán az is simán fog menni.-biztatott Sandy.

---De akkor csinálod velem! Mindent!-mosolyogtam rá sunyin. 

 ---Benne vagyok.-mondta széles vigyorral az arcán.Az út további részén mindenről beszéltünk.Mondtuk Harrynek, hogy majdnem egész iskola alatt osztálytársak voltunk Sandyval, csak egy évig nem, míg az ukrán osztályt jártam.Azután a diplomát is együtt kaptuk ki.És egy helyen dolgoztunk, egy Pizzeriában. 

 ---Akkor ti nagyon össze vagytok nőlve.-mondta Harry már a nappali kanapéján csücsülve.

  ---Hát igen.Egymás mellett laktunk, együtt nőttünk fel, egy iskola, egy szakma, egy munka.-motyogtam. 

 ---Igen, de te aztán kijöttél ide.-motyogta Sandy.  

---Haragszol érte?Tudom hogy még nem kérdeztem, de most megkérdem.

  ---Nem haragszok mert boldog vagy itt, úgy döntöttem hogy most újra hozzád növök.-mosolygott rám-Ugye nem baj Harry? 

 ---Nekem nem.-mosolyodott el.

  ---Ezt most értenem kellett volna?-kérdeztem.

---Londonba költözök!-kiáltotta el magát Sandy. 

 ---Én is!-kiabált Varga is. 

 ---Ez most komoly?-döbbentem le.

  ---Igen.Már ház is van ahol lakni fognak.-mondta Harry.-Ja meg munka is és neked is új munkahelyed van.  

---Hogy mi?Hogyan?Mikor?Hova?Mi?-tettem fel egyszerre a kérdéseket. 

 ---Na szóval!Próbáltam megjegyezni az összes kérdésedet.-nevetett fel Harry-Londonba költöztek.Igen.Már most itt laknak.Nem mennek haza. 

 ---És honnan van ház?-kérdeztem értetlenül, mert még én sem nagyon tudtam találni magamnak.  ---Hát....itt fognak lakni.Nálunk.Minden egyes nap látni fogod őket.-mosolyodott el szélesen Harry.-A munka pedig Sandynak ugyan az mint neked.  

---Együtt fogunk dolgazni?Mint régen? 

 ---Igen, mindannyian.-mondta Varga. 

 ---Ezt hogy érted?Te is velünk fogsz dolgozni?-bólintott-Ez szuper.-ugrottam fel, de aztán elgondolkodtam.-És mit fogsz csinálni egy cukrászdában?-kérdeztem meg a számomra értetlen részét ennek az egész felfordulásnak.

  ---Nem a cukrászdában. 

 ---Most már nem!-mondta Harry, én elkerekedett szemekkel és értetlen arckifejezéssel néztem rá, amit Harry is észre vett és folytatta.-Nekünk fogtok dolgozni.Elmagyarázom.Szükségünk volt 2 szakácsra aki mindig, minden körülmények között velünk tud jönni a turnékon.Szóval rád és Sandyra gondoltunk.Vagyis inkább Niall, mert ő szereti nagyon a hasát és azt mondta, hogy te istenien főzöl és még édességet is készítenél nekünk,ez az ötlen nekem nagyon tetszett, szóval üssze beszéltünk a fiúkkal, mindenki bele egyezett és mondták hogy mondjak fel helyetted a munkában, ezért ne haragudj rám.-emelte fel védekezően a kezeit.-Ezt Zayn találta ki, hogy neked már ne keljen menned dolgoznod többet, mert félt, hogy bajod esik és ezt én is így gondoltam. 

 ---De hogy jön ide Sandy?És Varga? 

 ---Emlékszel mikor a kórházban mondtad mennyire hiányoznak?-bólintottam-Én telefonáltam Varjunak mikor aludtál,igen kikerestem a számát a telódból és megbeszéltem vele, hogy 1 órán belül vissza hívom, de már legyen ott Sandy is.Vissza is hívtam és mondtam, hogy jöjjenek el hozzád mert hiányoznak neked.Ők mondták hogy sehogy sem tudnak, mert most még nincs elég pénzük rá.Így eldöntöttem, hogy kifizetem helyettük az utat. 

 ---Mi?Te kifizetted az utat?Mennyivel tartozom?Mindjárt vissza adom!-pattantam fel.Hogy fizethette ki? Nem kellett volna fölöslegesen a pénzt költenie.ne legyen félre értés, nagyon örülök hogy itt vannak velem,de ha ezen múlott vártam volna ameddig kell. 

 ---Dehogy adod vissza.Nekem így is egy csomó pénzem van és nem tudom hogy hova tegyem.Úgyhogy ülj le a hátadra és nyugodj meg.-kezdett el viccelődni amin jót nevettünk.Amúgy elvette a szövegem, mert ezt én szoktam mondani.Na majd meg mondom neki.-Na de komolyra fordítva a szót, eszembe jutott hogy 2 szakács kell, emlékeztem rá hogy mondtad Sandyt, ugyan az a szakma, munkahely, meg hogy otthon mindig együtt főzőcskéztetek, meg kísérleteztetek, tudtam hogy akkor Sabdy is biztos ugyan olyan jól főz mint te, rákérdeztem hogy nem-e akar Londonban dolgozni, ő erre sikítozott.Aztán mondta hogy gondolkodott már azon, hogy utánad jön, így kapott az alkalmon és elfogadta az ajánlatom.Aztán megkérdezte Varju, hogy neki nem-e tudok valamit, rákérdeztem Paulnál és azt mondta, hogy kell egy statiszta. tudod aki szalatgál és rndre inti az embereket, szól mikor kezdődik a koncert, mikrofont és mikroportot osztogat, és elintézi a jegyeket.Mondtam neki ezt a munkát, azt mondta tetszik neki a gondolat így hát ő is itt van.Röviden ennyi.-mosolyodott el.Először alig tudtam felfogni, hogy mit mondott, de aztán mikor már megértettem, könnyek szöktek a szemembe és sírni kezdtem az örömtől.de mivel érdemeltem ezt ki?Nem tudom.De ahogy csak tudtam, olyan erősen szorítottam magamhoz Harryt.

   ---Mivel érdemelem ezt ki?-kérdeztem szipogva és egy kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek. 

 ---Azzal hogy vagy nekem.Hogy megbocsájtottál az én marha fejemnek, hogy nem hagytál újra el, az első is csak az én hibám volt, tudom, de bele halnék ha még egyszer elveszítenélek.-mondta könnyes szemekkel és lehajtotta fejét. 

 ---Szeretlek Harry. Mindennél jobban.És mindig veled leszek, ÍGÉREM!-mondtam ahogy felemeltem a fejét és a szemébe néztem.  

---Jaj, de nyálasak vagytok.-szólalt meg Sandy, aztán az egyik ujját a szájába dugta, hányást színlelve.-Ne lelkizzetek már itt, arra kettesben is ráértek, bulizzunk, örüljünk hogy együtt vagyunk és hogy együtt is maradunk. 

 ---Ez a beszéd!-ugrott fel Varga.-De mit csináljunk?-gondolkodott el. 

 ---Felhívom a fiúkat, bemutatunk titeket nekik, aztán elmegyünk bulizni valami jó kis clubba, de csak akkor ha....-mondta és sejtelmesen ránk nézett. 

 ---Oó, ez már nem jól kezdődik.-motyogtam-Ha...?-kérdeztem vissza. 

 ---Ha megmutassátok nekem és  fiúknak a break-et és a táncot.-mosolygott gödröcskésen és kiskutya szemeket meresztett mint egy kisfiú aki mindennél jobban szeretne egy fagylaltot. 

 ---Meg éri ez nekünk?-kérdezte Sandy és rám kacsintott.

---Hát.....nem is tudom.Már olyan rég volt mikor utoljára csináltam.-húztam Harry agyát. 

 ---Csajok ne csináljátok már, könyörgöm.-térdelt le elénk, összetette a kezeit és kiskutya szemekkel nézett ránk aminek nem tudtunk ellen állni. 

 ---Na jó, legyen, de csak 1x.-kötöttem ki, mire Harry hírtelen felugrott, felkapott és pörgetni kezdett. 

 ---Szólok a fiúknak.-letett és felszaladt az emeletre.Mi Sandyval az én szobámba mentünk, hogy melegítőt vegyünk fel a breakhez és cseppet rendbe szedni magunkat.Varga elment a saját szobájába kipakolni a cuccait, amiből nem volt sok, se neki, sem pedig Sandynak ezért eldöntöttem magamban, hogy másnap elmegyünk vásárolni nekik és mindent én fizetek, mivel van egy kis spórolt pénzem.Talán nem is olyan kicsi?

1 évad: Téged Szeretlek!

   Sziasztok .Most két résszel jövök mert az ünnep miatt nem fogok tudni írni.Nagyon köszönöm az oldal megjelenítéseket, sokat jelent. Nagyon kérlek titeket, hogy ha nem is iratkozok fel-bár örülnék ha azt tennétek, -legalább kommentben tudassátok velem milyen a blog, hogy tetszik nektek.Kérlek titeket.Jó olvasást, puszi Angi!

Zene

Zayn szemszöge

  Nem tudom mit tegyek , itt fekszik az egyik legfontosabb személy az életemben, élet és halál közt.Én meg csak annyit tudtam neki mondani, nem is mondani hanem ordítani, hogy én megmondtam, mekkora egy seggfej vagyok.Itt vagyunk mellette négyen és nem tudunk rajta segíteni, de még a kórház sem.Vérre van szüksége.A kórháznak nincs olyan csoportú vére amilyenre Emilynek szüksége van.Mi négyen sem tudunk adni neki,, mert nekünk sem olyan csoportú.
  ---Zayn van még egy lehetőség. remélem igazam lesz.-mondta Liam és telefonálni kezdett.
  ---Liam, ne telefonálj, hanem mond!-kiabáltam rá. Kezdek kijönni a sodromból.
  ---Tessék itt a telefon, beszélj vele.-nyomta a kezembe telóját.
  ---De mégis kivel?
  ---Harryvel!-mondta és hallottam hogy a vonal másik végén megszólalnak.
  ---Halló?
  ---Harry?-kérdeztem.
  ---Igen?Zayn te vagy az?Emily hogy van?-bombázott rögtön kérdésekkel.
  ---Én vagyok és pnt ezért hívlak.Neked milyen vércsoportod van?-kérdeztem meg kertelés nélkül.
  ---Nullás.De miért?
  ---Mert Emilynek vérre van szüksége és itt a kórházban nincs, a miénk sem jó, de a tiéd jó lenne! Mond hogy adsz neki, mindjárt meghal.-fakadtam ki és sírni kezdtem.Mire újra meg akartam szólalni már nem volt kihez, ugyanis Harry rám nyomta a telefont.Csak remélni tudom, hogy azért mert elindult ide. Mikor letettem a telefont gyorsan hívtam Perriet, hogy beszámoljak a történtekről, ő csak nyugtatott, hogy minden rendben lesz, Harry biztos ide jön.Ahogy  kimondta Harry betoppant az ajtón, és se szó se beszéd a kórterembe rohant.

                                                               Harry szemszöge

Mikor megcsörrent a telefont ránéztem és Liam volt a kijelzőn.Remélem jó hír.Felvettem a telefont, de nem Liam szólt bele, először nem tudtam ki az, de aztán leesett hogy Zayn.Mi lehet a baj?És ezt meg is kérdeztem."Vérre van szüksége" "0-ás vérre" mikor meghallottam, hogy az én vérem jő neki, gondolkodás nélkül felpattantam az ágyamról és rohantam a kocsihoz.A Range Rover állt kint az udvaron-ami a kedvencem-és rögtön be is pattantam.Nem érdekelt senki és semmi.Úgy nyomtam a gázt mintha valami autóversenyen lennék.Mikor a kórházhoz értem egy pár fotós lefotózott, de nem érdekelt.
  Mikor felértem az 5-ik emeletre, láttam hogy a fiúk kint ülnek a kórterem előtt és várnak.SÍRNAK!Nem kérdeztem semmit, elrohantam mellettük és berontottam a kórterembe.
  ---Ide nem jöhet be uram!Kérem menjen ki.-utasított az ápolónő.
  ---Az én vérem jó neki!-mondtam és ránéztem az ágyon fekvő Emilyre.Fal fehér volt szegény, de még így is gyönyörű.Annyira összetört volt!
  ---Jöjjön gyorsan.Épp időben érkezett!Ha pár perc múlva jött volna, akkor már....-nem engedtem hogy kimondja.
  ---De már itt vagyok, nem engedem, hogy meghaljon!-mondtam határozottan, de remegő hanggal.
  ---Feküdjön fel ide.-utasított az orvos és én eleget tettem kérésének.Felfeküdtem az ágyra, aztán a vénámba szúrta a tűt.El sem hiszem, hogy én adok neki vért! Hogy ÉN mentem meg!

                                                                 Emily szemszöge

   Nagy fejfájással ébredtem fel.Kinyitottam a szemem és megláttam a fiúkat a szoba másik végében.Egymás mellett ültek, és egymás vállára dőlve aludtak.Nagyon aranyosak voltak. Megfordultam a másik oldalamra mert egy szorítást éreztem a karomon.

  ---Harry te mit...-de nem tudtam befejezni mert közbeszólt.
  ---Nem küldesz el megint. Nem megyek sehová amíg meg nem beszéltük.-mondta határozottan.
  ---Harry.Én meghaltam és te is ott voltál.-mondtam és elindultak a szememből a könnyek.Harry felfeküdt mellém az ágyra és szorosan megölelt.
  ---Ssssh.Nincs semmi baj.Nem haltál meg.Itt vagy, velem.Itt vagyok veled.Mindig!-nyugtatott és sikerült is neki.Megnyugodtam amennyire tudtam.
  ---Mit akarsz megbeszélni, mikor te nem engedted hogy megmagyarázzam?-kérdeztem cseppet sem idegesen, mert valójában én is megszerettem volna ezt beszélni.
  ---Emily én sajnálom, hogy nem hagytam, hogy mag magyarázd.Már legalább 1000x megbántam. Nem tudom mit tegyek hogy megbocsáss.-a hangja kétségbe esett volt és könyörgő.Nagyon halkan beszélt, de mindent megértettem.
  ---Kezdetnek elmondhatnám hogy mi történt?
  ---Annak nagyon örülnék.
  ---Mi most ki megyünk!-szólalt meg hirtelen Liam. el is felejtettem hogy itt vannak.-Vagyis haza.Ha nem gond?
  ---Persze nyugodtan-mosolyogtam rájuk.-Fiúk?-szóltam utánuk, mire ők vissza fordultak.-Köszönök mindent.Nagyon szeretlek titeket.
  ---Mi is szeretünk hugi.És nincs mit megköszönnöd, ez természetes.-mondta Zayn mosolyogva és megölelt, majd követték a többiek is.-Szia szépség, majd jövünk.
  ---Sziasztok.-köszöntem el én is.Harry csak bólintott.
  ---Na szóval?-kérdezte Harry.
  ---Igen.Tudod voltak azok a képek a buliban,meg az utcákon.-bólintott de hagyta hogy tovább mondjam.-Na az az egész egy kúrva nagy félre értés volt.
  ---Igen?-csodálkozott Harry-És ki volt az a csávó?
  ---Azzal a csávóval a parton ismerkedtem meg és mivel nem ismertem ott senkit elmentem vele várost nézni, vásárolni, egy kicsit hülyülni.Mellesleg George  a neve és még néha most is szoktunk beszélni skypeon vagy telón.Bulizni meg akkor este voltunk mikor megnyertem a harmadik helyet.Nem volt más csak egy barát.
  ---Nem volt?-kérdezte reménykedve.
  ---Te mindig a lényeget ragadod meg. És most se más mint egy barát.Ő tudta hogy ott voltál nekem te és el is mondtam neki hogy soha sem csalnálak meg.Ő erre csak annyit mondott hogy "szerencsés vagy" és hogy leszünk e barátok.Persze hogy barátkoztam vele mikor senkit sem ismertem ott és kiderült, hogy jó fej srác.De te ezt félre értetted, úgy mint mások.-motyogtam lehajtott fejjel.-Sajnálom.Nem akartam bajt, csak barátkoztam.Sajnálom, tényleg.-mondtam megint szipogva, könny áztatta arccal.
  ---Te sajnálod?Nekem kellene sajnálnom és sajnálom is.Ne haragudj egy barom voltam, egy orbitálisan nagy barom.Meg kellett volna hogy hallgassalak, erre én féltékenykedtem.Ne haragudj.-mondta és egy lágy puszit adott az arcomra.
  ---Amúgy gratulálok.-mondtam, és felültem hogy egy kicsit elhúzódjak tőle.
  ---Mihez?-ült fel ő is.
  ---Hát Taylorhoz.Szépek vagytok.-motyogtam lehajtott fejjel.
  ---Ó.-mondta.Akartam mondani, hogy "látszik hogy boldogok"de nem engedte mert folytatta tovább.-Annak már vége!-Ó. Na most én vagyok meglepve.Szóval akkor csak azért van itt  mellettem, mert szakított a barátnőjével.Akkor csak eljött hozzám, hogy terelje a gondolatait.Nem akartam ki mondani, de muszáj volt.
  ---Menj el Harry.
  ---Mi?Miért?-kérdezte sokkolva.-Nem!Nem megyek sehova, megmondtam.-Mondta határozottan és megfogta a kezem, de én elhúzódtam.-Miért akarod hogy elmenjek?
  ---Mert most csak azért vagy itt hogy tereld a gondolataid Taylorról.Csak azért kellek neked hogy elfelejtsd.-mondtam kicsit ingerülten.
  ---Mi?Dehogy is! Nem! Azért me....-nem hagytam hogy befejezze.
  ---Láttam az interjút "Szenzáció Harry  Styles szerelmes". És tudom hogy csak az...-de most ő szólt közbe.
  ---De nem Taylorba vagyok szerelmes.Te a többit nem láttad?-kérdezte idegesen, én csak bólogattam-Istenem, akkor jelentettem be hogy szakítottunk Taylorral mert mást szeretek.
  ---Ó.-nem tudtam többet mondani, szóval akkor mást szeret.
  ---Téged szeretlek!-ordította el magát.-Téged te butus.Azért vagyok most itt.Muszáj volt elmondanom.Nem tudok nélküled élni.Mikor megláttalak azzal a Georgeal összetört a szívem.Taylorral meg csak azért kezdtem el járni mert Paul akarta, és felejteni akartam.De nem tudtam.Muszáj volt megtudnom az igazat.Hogy ki volt az a pasi.Azért is vagyok itt, hogy megbeszéljük.Így is , úgy is megbocsájtottam volna, de így hogy nincs miért, mert nem tettél semmi rosszat, rosszul érzem magam, hogy nem bíztam benned, annak ellenére hogy szerettelek, hogy szeretlek.-ennél a mondatánál már teljesen elgyengültem és sírni kezdtem. Harry letörölt egy könny cseppet, de azt követte több másik.Nem bírtam tovább, muszáj volt megcsókolnom.A nyaka köré csavartam a kezem, és szorosan hozzá simultam.Olyan szenvedélyesen csókoltam meg ahogy eddig még soha.Nem akartam beismerni még magamnak sem, hogy szeretem, de ahogy Ő kimondta hogy "szeret" bennem csak erősödött az iránta érzett szerelmem.
  ---Harry?-mondtam mikor elváltunk, levegő hiányában.
  ---Igen?-kérdezte érdeklődve, de a derekam egy pillanatra sem engedte el, és egyenesen a szemembe nézett.
  ---Én is szeretlek!

-ahogy kimondtam Harrynek széles, gödröcskés mosolyra húzódtak ajkai és felkapott, megpörgetett és úgy csókolt meg  újra.Nem akartam hogy vége legyen ennek a pillanatnak, de meghúzódtak a varrataim és fájdalom hasított belém.
  ---Áúúú.-mondtam és gyorsan a hasamhoz kaptam.
  ---Ó Istenem, sajnálom.Nem akartam.Mit csináljak?Hívjam az orvost vagy a nővért?-kérdezte íjedten. -Mond, mit csináljak?
  ---Tegyél az ágyra.-mondtam szakadozott beszéddel.-Harry?-szóltam mikor az ágyra tett.
  ---Hm?-kérdezte mikor pont leért a fejem a párnára.
  ---Itt maradsz velem?Nem akarok egyedül lenni.Nagyon hiányoztál és nem akarok nélküled lenni.Kérlek.-motyogtam.
  ---Persze, most hogy vissza kaptalak, nem engedlek el egy percre sem.Szólok az orvosnak, hogy nézzen meg.-indult  az ajtó felé.
  ---Ne.Harry.Nem kell.Már jól vagyok, csak kicsit megerőltettem.Kérlek maradj itt velem. Kérlek.-motyogtam és megint kicsordult egy könnycsepp.Miért sírok ennyit? Teljesen nyámnyila lettem.
  ---Shhh. Ne sírj.Itt vagyok, nem mentem sehova.Itt maradok veled.Megígérem.Örökké veled leszek.Nem megyek sehova csak ne sírj.Fáj így látni téged.-mondta és odajött hozzám.
  ---Szeretlek Harry.
  ---Én is szeretlek.-lefeküdt az ágyra és simogatni kezdett.Annyira jól esett a közelsége.Mikor simogatott énekelt is nekem, a Little Thingset énekelte.Már későre járt, így elálmosodtam és el is aludtam.

1 évad : A költözés

Zene

     
Emily szemszöge

  Már hetek teltek el azóta, hogy szakítottunk, vagyis szakított, de Harry nem hívott én pedig nem mertem.Minden nap sírva alszok el, és sírva kelek fel.Próbálom elfelejteni de nem megy.A munkával foglalom le magam, de lakást még nem találtam magamnak.Zayn persze azt mondja, hogy nem kell elmennem, nem zavarok nekik, de ez engem akkor is zavar.Nem lehetek a nyakukon.
   Reggel szintén sírva keltem fel mert mindig megálmodom, hogy Harry a szemembe mondja, hogy nem kellek neki.Eddig még magamnak sem ismertem be, de most már tudom, hogy "Szeretem Harryt". Nélküle üresek a napjaim.Ő le tudott foglalni, jó kedvre tudott deríteni ha rosszul éreztem magam, a közelsége megnyugtatott.Most pedig elvesztem! Van egy kedvenc idézetem "The hope never dies"(A remény sosem hal meg) amit most már meg is értek.Olvasom a magazinokat, a tweeteket, a híradókat hallgatom és kezd minden reményem szerte foszlani. Mikor meglátom a képeken a sírás környékez, de mindig azt mondom magamnak "Emily erős vagy!El tudod felejteni! El kell felejtened!". Mikor először megláttam Harryt Taylorral nem hittem a szememnek. Aztán Zayn is alá támasztotta hogy igazak a hírek. Harry és Taylor együtt vannak.
   Georgal azóta is tartom a kapcsolatot, de csak barát ként. Rá nem tudok máshogy gondolni, a szívem egy valakit illet, és az a valaki Harry. George mindig próbál nyugtatni, hogy minden rendben lesz, de nehezen hiszek neki, sőt nem is hiszek neki. De mikor beszélünk tudom tartani magam, nem nagyon jól megy, de azért egy kicsit el tudok rejteni a fájdalmamból.
   El mentem munkába, elmeséltem Amynek a Tayloros ügyet, aki nem hitt a fólének.
  ---Ezt nem mondod komolyan?-hüledezett.
  ---De, a legkomolyabban!-motyogtam és egy könnycsepp szökött ki a szememből.
  ---Na ne szomorkodj, van egy meglepetésem.-oda jött hozzám, átkarolta a vállam és kivezetett a konyhából.-Tádám!-mondta és nagy mosoly kíséretében az ajtó felé mutatott.
  ---Úr Isten!-Sziasztok!-oda szaladtam és a legközelebb állónak a nyakába ugrottam. Liam átölelt és jött még Louis és Niall is.-Mi járatban?-kérdeztem mosolyogva miután el engedtek. Hetek óta ez az első őszinte mosolyom. A fiúkat azóta nem láttam.
  ---Hát, gondoltuk jövünk boldogítani egy nagyon jó barátunkat.-mondta Louis.
  ---Ezért kaptok valamit. Mindjárt hozom.
  ---Répatortaaaaaa!-ugrándozott Louis mint egy 5 éves kisgyerek.

 Elmentem a pulthoz, mindenkinek kitettem a kedvencét és siettem is vissza.
  ---Na mesélj nyuszi! Hogy vagy?-kérdezte Liam.Igen nyuszinak hív.
  ---Jaj mackóm.Most már jobban, hogy látlak titeket. Mikor is találkoztunk utoljára?
  ---Vagy 3 hete.-motyogta Niall két falat között.
  ---Igen már nagyon régen-Hiányoztok.És veletek mi van?-kérdeztem mosolyogva, mert nagyon boldog vagyok hogy látom őket.
  ---Most van 4 hónapunk itthon Londonban.Stúdiózás, interjúk meg hasonlók.-tájékoztatott Liam.
  ---Ja, szóval nem megyünk most sehova.4 hónap itthon, a barátokkal,, családdal.Hála az égnek.Már nagyon hiányzott.-mondta Louis.
  ---El is hiszem. És Zayn merre van?
  ---Perrievel haza ment, azt üzente, hogy otthon találkoztok.-mondta Niall.
  ---Már nagyon hiányzott, abban a nagy házban nem volt valami érdekes egyedül.-mosolyogtam. Igen, Zayn nem volt itthon 2 egész hétig egy hetet Perrievel töltött, egyet pedig a fiúkkal Amerikában.
  ---El is hiszem.Nincs kivel hülyülni.-mosolygott Louis.
  ---Igen.Csak az zavar hogy a nyakukon csüngök.Még mindig nem találtam megfelelő lakást. Úgyhogy szerintem megyek a Bormon Street-re.-motyogtam-Ott van egy nem nagyon lepukkant.
  ---Dehogy mész te oda.Az a környék veszélyes.Te este jársz haza munkából és ott van a legtöbb rablás is.Nem engedünk oda.-mondta Louis felháborodva.
  ---Most az egyszer egyet értek vele.Oda nem engedlek.Akkor inkább költözz hozánk.Danielle sem mondaná, hogy zavarnál neki.Még örülne is neked.-mondta Liam.
  ---Nem. Azt nem kérhetem, már eldöntöttem és ki is fizettem az első hónapot.2 nap és költözök.-mondtam határozottan.
  ---Emily, de az nagyon veszélyes környék. Nem költözhetsz oda!-emelte feljebb a hangját Niall.
  ---De oda költözöm és kész!-mondtam továbbra is határozottan.
  ---És mit fog szólni Zayn?Nem fog csak úgy elengedni.-mondta Amy.
  ---Nem tudom,, de meg mondom, hogy így döntöttem és kész. Nem zárhatnánk le ezt a témát? Nem akarok veletek veszekedni, örülök hogy látlak titeket.-mondtam, mert már untam, hogy ők akarják eldönteni hogy mi jó nekem és mi nem.
  ---Jó de azért még gondolkozz el rajta.-mondta Liam-De nekünk mennünk kell, mert stúdiózás van ma. 1 óra múlva kezdünk és nem késhetünk el.Sajnálom.
  ---Nem baj, menjetek csk, és vigyázzatok magatokra.Ugye látlak még titeket?-kérdeztem kicsit homályos tekintettel.
  ---Persze, amikor csak akarsz telefonálj.A számunk meg van nem?
  ---Igen.Akkor sziasztok.-meg öleltem őket és 2 puszival útjukra engedtem őket.A nap további részét végig untam mikor nem volt munka.Mikor haza értem rögtön Zayn és Perrie nyakába ugrottam.Elmesélték, hogy mi volt a nyaraláson, a koncerteken.Sokat nevettem Louis hülyeségein.De aztán bejelentettem, hogy elköltözöm, elmondtam hogy pontosan hová is akarok menni, mire Zayn határozottan kijelentette, hogy idézem"Szó sem lehet róla.Az én húgom nem fog a gettóban lakni.Azt nem engedem.akkor veszek egy házat neked is" De ezt már nem engedtem. Elmagyaráztam nekik, hogy a döntésem végleges és az első hónap is ki van fizetve.Sok veszekedés után már nem tudtak mit mondani így bele egyeztek.Zayn másnap segített nekem áthordani a cuccaimat, mert szükségem volt a kocsiára.Hiába van jogosítványom, nem adta az ő "kicsikéjét" más kezekbe.

                                                        A lakóház ahova Emily beköltözik.
  A lakóház nagyon lepukkant volt.A vakolat hullott róla és több mint a fele tele volt grafitizve, ami Zaynnek tetszett a házon, de a környék már nem.A folyosók sötétek voltak és koszosak.Mikor oda értünk a  lakásomhoz  kinyitottam és előre engedtem Zaynt.
  ---Te itt akarsz lakni?Komolyan?-mondta és szúrós tekintettel nézett rám.
  ---Igen itt.És lehet még egy kérésem hozzád? Ha nem nagy teher?
  ---Persze mindenben a rendelkezésedre állok.-mondta már mosolyogva.
  ---Szeretném ha ki grafitiznéd a szobákat egy pár helyen. Ha lehetséges.-motyogtam lehajtott fejjel.
  ---Persze.Az egyik kedvenc elfoglaltságom, és a húgomnak segítek vele.-örvendezett Zayn.
  ---Mióta is vagyok a húgod?-tettem fel a már régen érlelődő kérdésem.
  ---Hát mióta megismertük egymást.-mondta teljes természetességgel.
  ---Akkor tehát a bátyám vagy.Ennek örülök, mindig szerettem volna hogy legyen egy bátyám.-mosolyogtam.
  ---Akkor ezt megbeszéltük.Mikor lesz időm jövök.
  ---Jó, adok kulcsot, hogy be tudj jönni ha nem vagyok itthon.-mondtam.Elszaladtam a kulcsért és oda adtam neki, majd elköszöntünk.Elkezdtem kipakolni amit tudtam és nagyjából rendbe szedtem a lakást, ahol Zayn fog munkálkodni azt kihagytam.
  Minden reggel korábban keltem,mert innen 1 órába telt míg besétáltam a munkába. És este 9 volt mire haza értem. de már 7-kor sötét volt.Féltem egy kicsit de eddig még semmi bajom nem esett.
   Reggelente már nem keltem sírva mert úgy gondoltam, hogy új helyre költöztem akkor új életet kezdek amiben Harry nem foglal szerepet.
  Mikor felkeltem, gyorsan  rendeztem magam és indultam a munkába.

                                                               Ez a szett volt rajtam
  Találkoztam elég rosszul öltözött alakokkal de azok csak kiabáltak utánam "Mizujs cicus?" vagy hogy "Csini vagy elvinnélek egy körre" de nem foglalkoztam velük.
  A melóban megint hamar telt az idő és Louis-ék is voltak bent hozzám.Zayn a szobákkal már készen volt így már 3 napja nem láttam. mikor nem volt senki, leültem a TV elé és néztem sz új sztárhíreket.Mikor a One Directionről volt szó szóltam Amynek hogy jöjjön:
 
        "A fiúk már meghódították az egész világot és ezt el is tudom hinni.Nagyon tehetségesek és sexik is.Most épp az új albumukon dolgoznak és pár új videoklippen.A magán éltükről csak annyit hogy boldogok a barátnőikkel, és Harry Styles is boldog Taylor Swiftel"
   ---Na most már elegem van!-pattant fel Amy-Ne rágd már magad ezen.Együtt vannak és?Te már nem tartozol hozzá és kész, ne emészd magad!
  ---Nem is akartam-mondtam nevetve-Már nem érdekel!
  ---Ja.Jó.Azért kezdtem ordibálni mert azt hittem igen.Bocsi.-húzta be a fülét mosolyogva.
  ---Nem baj, legalább kacagtam egy jót.
  Mikor vége lett a napnak, szépen kitakarítottunk és elindultunk volna haza, ha Amynek nincs olyan ötlete, hogy üljünk be egy Starbooksba.Megittunk egy forrócsokit és aztán indultunk haza.Még láttam hogy egy interjú megy a fiúkról és Harrytől kérdeznek nagyon sokat, de nem hallottam mert nagyon halk volt, és nem is nagyon érdekelt, csak a címét láttam "Szenzáció, Harry Styles szerelmes"
   Mikor már majdnem haza értem 3 háztömb maradt, megint elkezdtek utánam kiabálni és közelítettek is felém.Egy kicsit gyorsabban szedtem a lábam mint azelőtt és próbáltam minél gyorsabban haza érni. De mikor már majdnem haza értem kiugrott elém egy kapucnis felsős fiú.A szívem rögtön elkezdett hevesebben verni a rémülttől, és próbáltam kiutat keresni de nem sok sikerrel.Mikor oldalt akartam kerülni és elfutni, megragadta a karom és nekilökött a ház falának, amibe be is vertem a fejem, ami rögtön vérezni kezdett. Éreztem a meleg folyadékot lefolyni a tarkómra.
  ---Mi az cica, hova sietsz?Játszunk egy kicsit.-mondta nagy vigyorral a képén.
  ---Engedj el mert sikítok!-mondtam neki a fejemet fogva.
  ---Azzal nem érsz semmit, úgysem mernek ilyenkor kijönni.Úgyhogy inkább gyere ide.-megfogta a derekamat és magához szorított és elkezdett csókolgatni.Először a nyakamat, aztán mikor lerángatta rólam a dzsekimet elért a dekoltázsomig. Nem tudtam semmit tenni, a kezeimet lefogta , a lábaimat pedig neki nyomta a falnak az övéivel.

  ---Engedj el.-kiabáltam már sírva.De ahogy kimondtam azt a két szót, a jobb kezével olyan pofont nyomott, hogy azon nyomban össze estem. Mikor elterültem a földön lehajolt hozzám, felráncigált és vissza nyomott a falhoz, mikor ki akartam húzni a kezemet elkapta és gyomron rúgott.De akkor már össze esni sem tudtam mert megint neki nyomott a falnak és a fejemet belenyomta a falba. Hirtelen elengedett és összeestem.Hallottam hangokat, ordibálást és hogy valaki elterült a földön.Már majdnem elájultam mikor valaki  felemelt a földről, az ölébe vett és betett a kocsijában. Ekkor sötétült el minden.

                                                                          ***

     Egy réten voltam,, tele színesebbnél színesebb virágokkal.A nap hét ágra sütött és egy kis patak csurgadozását is hallottam a közelből.Gondolkodás nélkül a patakhoz igyekeztem.Már majdnem elértem a patakhoz mikor a nevemet hallottam a hátam mögül, mikor megfordultam a szám is tátva maradt.
  ---Harry? Te mit keresel itt?-kérdeztem csodálkozva.
  ---Emily gyere vissza! Gyere vissza hallod, itt ne merj hagyni.-ordítozott.
  ---Harry!Itt vagyok.Nem mentem el.-lépkedtem közelebb hozzá, hogy megérintsem de nem tudtam.Olyan volt mintha egy szellem lenne.Furcsa.
  ---Hallasz engem?Gyere vissza! Könyörgöm!
  ---Itt vagyok.Hallak....-mondtam, de semmi válsz-Harry!-kezdtem el ordibálni.
  ---Nem mehetsz el!-hallottam még utoljára a hangját és minden elsötétült.
  Hol vagyok? Miért nem látok?Hahó van itt valaki?-ordítoztam, de semmi. Nem tudom hogy hol vagyok és minek vagyok itt, de el akarok innen menni.Vissza akarok menni Londonba.

                                                                       ***

  ---Mondjon valamit doktor úr.-hallottam egy ismerős hangot.
  ---A kisasszonynak a fejsérülése csak enyhe, egy agyrázkódásnál nem lett nagyobb baja.De azt másról nem mondanám, hogy rendben van.-hadarta, valószínűleg az orvos.
  ---De mi a baja? Mondja már!
  ---Belső vérzése van. Mindent megtettünk, hogy elállítsuk az elég erős vérzést és elég nagy sikerrel.De a varratok bármikor elszakadhatnak, ha sokat mozog, és újra vérezni kezd.Szóval ha magához tér a kisasszony, ne engedje hogy mozogjon.
  ---Rendben van, értettem.De mikor gyógyulnak be a sebek?Mikor mozoghat és mikor mehet haza?
  ---3 nap míg a sebek teljesen össze húzódnak, tehát másfél napig nem mozoghat, míg a felére legalább össze nem húzódnak.Haza pedig 1 hét múlva mehet.
  ---Köszönöm doktor úr.-mondta az ismerős hang és nyílt az ajtó, majd záródott.Valaki leült valahova, mert hallottam a nyikorgást és szuszogást.Ki akartam nyitni a szemem, de nem tudtam.Minden erőmet bele fektettem de nem ment.Pár perccel később azt vettem észre hogy nagyon elfáradtam és hitelen elaludtam.  

                                                                       ***

    Csak sutyorgást hallottam  a közelemből.Mikor kinyitottam a szemem egy erős fény világított bele..Azonnal lecsuktam, majd hunyorítva próbáltam újra látni valamit.

  ---Louis nem érted?Az én hibám.Ha nem lettem volna akkor olyan barom,, nem költözött volna oda.-hallottam Harry hangját, majd jó erősen ököllel bele csapott a falba.
  ---Nyugodj meg ebben én is hibás vagyok, hogy meg engedtem neki, hogy oda költözzön.Én hülye még segítettem is neki.-motyogta Zayn majd szipogni kezdett.Miért sír?Miattam?Nem, miattam nem sírhat.Nem engedem neki!
  ---Zayn.....-próbáltam többet mondani, de ahogy megszólaltam a hasam görcsbe rándult.
  ---Emily. Felébredtél?Ne haragudj, nem akartunk felkelteni.Hogy érzed magad?-jött oda Zayn és megfogta a kezem.
  ---Zayn.Ugye nem miattam sírsz?Bátyuskám miattam ne aggódj, én jól vagyok csak a hasam fáj egy kicsit.-nyögtem mosolyogva.Meg akartam próbálni felülni, de nem engedtek valaki vissza nyomott az ágyra.-Harry! Mit csinálsz?-próbáltam kiabálni rá, de nem ment.
  ---Nem mozoghatsz. Meg van tiltva.Feküdnöd kell 1 napig.-motyogta és közben megfogta a kezem.
  ---Mit keresel itt?-kérdeztem és elhúztam a kezem.Meg akartam még szólalni de nem engedtek.
  ---Ne haragudj azért amit tettem.Egy barom, elmebeteg vagyok.Nem akartam fáj...-de nem engedtem hogy befejezze.
  ---Harry nem érdekel.Menj el kérlek.-mondtam könnyes szemekkel.
  ---De had ma...
  ---Menj el!-motyogtam.-Kérlek!
  ---Jó. De ezzel nem zártuk le.-megfordult és kiment a szobából.Nem akartam beszélni vele.Erre hirtelen felbukkan, lehordja magát mindennek és azt hiszi, hogy el is van felejtve az amit tett.1 hónapig próbáltam neki megmagyarázni a dolgokat, hogy mi történt NY-ban, de Ő ezt nem hagyta.Úgy tett mintha nem is ismerne.Azt mondta többet nem akar látni, mert olyan vagyok mint a többi.Erre Ő jön és hablatyol itt össze vissza.Na ebből nem kérek.Lehet túl spilázom a dolgokat, de hát Ő küldött el és én már kezdtem elfelejteni, vagyis valamennyire bebeszéltem magamnak.
  ---Zayn.Mi történt?Miért vagyok itt és miért fáj a hasam ennyire?-kezdtem kérdezgetni.
  ---Hát a hasad azért fáj mert  belső vérzésed volt és varratok vannak benne, ezért mozognod sem szabad, mert szétszakadhat.Amiért pedig itt vagy az egyszerű, meg mondtam hogy ne költözz oda.Mondtam, hogy veszélyes környék , de te nem, neked ott jó, látod milyen jó volt.-fakadt ki Zayn, de még mindig nem értettem miért vagyok itt.
  ---Zayn haver, nyugodj le.Eredj szívj egy kis friss levegőt.-lépett oda Liam és utasította Zaynt határozottan.-Emily!-fordult most hozzám és valami nagyon világ fájdalmas képet vágott.
  ---Mi a baj? Miért vagyok itt?
  ---Mert tegnap mikor a munkából mentél haza ,elég késő volt.Nem tudom mit tudtál addig csinálni, de az most mindegy.-húzta el a száját, majd fojtatta.-Na szóval elég későn mentél és valami seggfej megtámadott.
  ---Ki akartak rabolni?-kérdeztem ijedséggel az arcomon.

  ---Nem Emily! Meg akartak..... Meg akartak.......
  ---Meg akartak erőszakolni.-mondta Louis lehajtott fejjel.
  ---Hogy mi?-hitetlenkedtem,, fel akartam ülni de megrándult a varrás a hasamban és éreztem , hogy elszakad.-Valami nem stimmel.-kaptam a hasamhoz és hírtelen  annyira belém nyílalt a fájdalom, hogy el ájultam.
  Sötétség volt körülöttem.Megint.De most valamiért nem féltem annyira.Hallottam hogy szólongatnak, de nem figyeltem különösebben, mert hirtelen egy fehér pontot láttam magam ellőtt.Elindultam hogy közelebbről szemügyre vegyem és hirtelen a fény is elindult felém.Mikor közel értünk egymáshoz egy alakot fedeztem fel benne, és felismertem benne Harryt.
  ---Harry. Meghaltam?-kérdeztem remegő hanggal.
  ---Emily......Sajnálom!-mondta és rögtön el is tűnt.Aztán jött megint a teljes sötétség.

Be happy Tommo

      Sziasztok, most nem rész lesz, de szeretném ha ezt el olvasnátok és tennétek is az ügy érdekében. Harry és Louis nem barátkoznak a sok Larry miatt, mert melegeknek állítják be őket.Louis teljesen maga alatt van, Harry pedik olyan gondolatokat oszt meg, mint pl."öljetek meg", "Nem  akarok élni".Ez már nem normális amit az állítólagos Fanok művelnek.Fogjunk össze Tommoért!!!!!Kérlek titeket.

Mit szólnátok egy újabb trendeléshez ?
1x már megcsináltuk, sikerülhet megint:)
A gyertek magyarországra blabla az szerintem felesleges, nem érdekli őket, mert a Mo-i ilyen szervező nem fizeti ki őket.. szóval azt haggyuk.
Én viszont nem bírom tovább így nézni Louist..
2014. 04. 19.-én, szombaton este 19:00-kor mindenki tweetelje:‪#‎BeHappyTommo‬
Ebből meglátná, hogy szeretjük és törődünk vele !:)
Szerintem biztosan nagyon sokat jelentene neki..
MINDENKIT KÉREK, HOGY RAKJA KI EZT A SZÖVEGET AZ ÖSSZES FANPROFILJÁRA, OLDALÁRA, BLOGJÁRA, AMILYE VAN ! HIRDESSÜK EZT, HOGY ELÉRJÜNK VALAMIT !!
Köszönöm !

1 évad "Csalódtam benned"

Sziasztok!Meghoztam a következőt, próbálok lépést tartani az általam előállított időrend szerint, de nem mindig sikerül.Köszönöm a több mint 1000 oldal megjelenítést és remélem tetszik a blog.Jó olvasást.Puszi Angi!

Zene

  Az 1 hét nagyon gyorsan elszaladt, de nagyon sokat köszönhetek a mi kis One Direction csapatunknak-mert a fiúk minket is bevettek-, ha ők nincsenek nem hiszem, hogy feltudtam volna készülni.Össze kellett állítanom egy saját desszert étlapot, amire 5 saját recept került fel.Azért volt jó a segítség mert míg én állítottam össze a desszerteket, addig ők készítették úgy ahogy én mondtam és nem sokat kellett kísérletezni.Ezeket a desszerteket kell bemutatni New York-ban.
  A reptéren vagyok egyedül, mert a fiúknak már menniük kellett, Amy pedig dolgozott, Tom úgyszintén.Egyszer sok lány visítását hallottam meg tőlem pár méterre.Mikor megfordultam nem hittem a szememnek.A fiúk álltak a lányok között és nekem integettek.Pár perc múlva el tudtak szabadulni és odajöttek hozzám.

  ---Ti mit kerestek itt?-kérdeztem még mindig sokkos állapotban.
  ---Gondoltuk elbúcsúzunk.-mondta Liam.
  ---De nektek már el kellett volna mennetek, nem?
  ---Nem, csak meglepetést akartunk.-mondta Harry nagy mosolyal  és csent egy csókot.
  ---Ezt nem hiszem el.-bazsalyogtam.
  ---Pedig muszáj leszel.-jött oda Louis és megölelt.Ekkor  a hangosbemondóban szóltak, hogy a New York-i gép 10 perc múlva indul.
  ---Nagyon köszönöm, hogy kijöttetek.És a meglepetés sikerült, még mindig sokkban vagyok.De most mennem kell, mindjárt felszáll a gép.Ne haragudjatok.-mondtam de a mosolyt az arcomról nem lehetett levakarni.
  ---Na eredj, el ne késs.-nyomott egy puszit Zayn, majd utána az özönvíz, mindenki ugyan így tett.Harry jött oda utoljára.
 ---Nagyon vigyázz magadra!És ha leszálltál írj vagy hívj rendben?!
 ---Oké apuci!Vigyázok megígérem.-erre szélesen elmosolyodott, olyan gödröcskésen, ami a kedvencem.
 ---Na siess kislányom.-ment bele a játékba, erre én már nem mondtam semmit, csak felsőjénél fogva magamhoz rántottam egy csókra.Nem akartam elengedni, mire Ő belemosolygott csókunkba.-Ha ezt csinálod biztos, hogy lekésed mert  nem foglak el engedni.-szakította félbe csókunkat és a fülembe suttogott.
    Mikor felültem a gépre gyorsan előkerestem az mp4 lejátszómat és bekapcsoltam a zenét, épp a Westlife-tól a Mandyt hallgattam.Majd kis idő után sikeresen bealudtam.Mikor leszállt a gép a stewardes keltegetett, hogy megérkeztünk.Gyorsan összeszedtem a bőröndöm és fogtam egy taxit, hogy eljussak a kijelölt szállodába.A szálloda szobám valami káprázatos volt a szoba közepén egy nagy franciaágy, szép kilátás az erkélyről és gyönyörű fürdő.Mikor megkordult a gyomrom leszaladtam az étkezőbe, pakoltam a svédasztalról és gyors tempóban ebédeltem.Aztán eszembe jutott hogy még nem hívtam Harryt.
  ---Szia szépségem, megérkeztél?-szólt bele a telefonba.
  ---Szia.Igen már a szállodában vagyok, ez valami fantasztikus.-örömködtem erre Harry felnevetett.
  ---Örülök, hogy tetszik, amúgy merre vagy? Valahol a központ fele?-kérdezősködött.Biztos meghallotta hogy kocsik suhannak el mellettem, mert kijöttem a szállodából.
  ---Igen.Majdnem ott.De minjárt lemegyek a  partra mert nagyon kiváncsi vagyok, muszáj megnéznem-hadartam.
  ---Jó, akkor menj, nekem is mennem kell, mert próbálunk.Majd hívlak.Jó szórakozást.-mondta mosolyogva, hallottam a hangján hogy mosolyog.
  ---Neked is és sok szerencsét a koncerten.-mondtam és leraktam a telefont.
Vissza igyekeztem a szállodába, gyorsan felvettem a fürdőruhám és lesiettem a partra.Elég nagy nyüzsgés volt lent, de ez engem nem zavart, gyorsan letelepedtem egy napozóágyra és felhelyeztem a szemüvegem.Lecsuktam a szemem és már csak azt vettem észre hogy majdnem elaludtam, mikor fejenvágott egy röplabda.Egy magas, izmos, jóképü srác futott oda hozzám.
  ---Bocsi, ne haragudj. Nagyon fáj?-kérdezte.-Véletlen volt nem akartuk.-szabadkozott.
  ---Semmi baj, megesik.Amúgy nem fáj.-mosolyogtam rá.
  ---Egyedül vagy?-váltott hirtelen témát.
  ---Igen.
  ---Nem jössz játszani?
  ---Nem tudok játszani de azért megpróbálom.-mosolyogtam.Összeszedtem a cuccaimat és felálltam az ágyról.
  ---George vagyok, téged hogy hívnak?
  ---Emily. Örvendek.-nyújtottam a kezem.
  ---Nagyon örülök, hogy meg ismerhetlek Emily. Ilyen szép lányok általában nem szoktak egyedül lenni.-mosolygott.
  ---A barátom épp dolgozik így nem tudott eljönni.De majd bepótolja.-világosítottam fel.
  ---Ó.
  ---Ó?-lepődtem meg.
  ---Ne értsd félre, csak azt hittem nincs barátod.-mosolygott rám.
  ---Rám akartál hajtani mi?
  ---Hát ha nem lett volna barátod akkor valószínűleg igen.-motyogta-És hogy hívják?
  ---Harry. Harrynek hívják.
  ---Hát szerencsés fiú.Na  de menjünk, mert mindjárt ideg összeroppanást kapnak a többiek.-és elindultunk a pálya felé. Beálltam játszani, de ehhez bénának bizonyultam, ezért nagyon sokat nevettek rajtam.Nagyon sok hasra vágódásom volt, így a végén már nem csodálkoztam, hogy fáj a hasam.George elkísért a szállodához, beszélgettünk még és megkérdezte, hogy másnap nincs-e kedvem meginni valamit, mint a barátok.-tette hozzá.Két puszival elköszönt, majd felsiettem a szobámba.Harry hagyott egy üzenetet.

    ''Szia szépségem.Nem foglak tudni hívni mert nagyon lefoglalnak minket és később már te ott aludni fogsz, úgyhogy holnap beszélünk.Légy jó.Csók H'' xxxD

Miután megbizonyosodtam róla, hogy Harryvel már aznap nem beszélek elmentem zuhanyozni és lefeküdtem aludni.Másnap elég korán keltem, és ahogy puccba vágtam magam, mentem gyakorolni mivel már ez az utolsó nap a verseny előtt.

Zene

Ezt az összeállítást viseltem.
Mikor befejeztem a gyakorlást le akartam menni a partra, de Harry épp hívott:
  ---Szia.-vettem fel a telót.
  ---Szia.Mi újság?-kérdezte.Habár nem láttam, hallottam a hangján hogy mosolyog.
  ---Most fejeztem be a gyakorlást és le akartam menni a partra.
  ---Hát akkor menj.A verseny meg biztos sikerülni fog.Ügyes leszel.-biztatott.
  ---De ez egy Nemzetközi verseny és biztos sok jó cukrász lesz ott.-motyogtam kicsit idegesen.
  ---Kicsim, de te vagy a legjobb!Hiszel nekem?
  ---Hát...nem is tudom.
  ---Bízz bennem!Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog!-biztatott tovább.
  ---Köszönöm Harry.
  ---Mit?-kérdezte meglepetten
  ---Mindent!Azt hogy segítettél, hogy lelket öntesz belém , de legfőképp hogy vagy nekem.-mondtam zavarodottan.Nagyon örülök neki, hogy Harry mellettem van és bíztam benne.Elhittem mindent amit mondott.
  ---Azt én is megköszönném neked, hogy mellettem vagy!-mondta mosolyogva-Louis!Hagyd már!A lábam, engedd el!-kiabált Harry, majd hallottam egy pukkanást.
  ---Harry ott vagy?-kérdeztem egy kis idő múlva-Harry jól vagy?Harry?Válaszolj!-kiabáltam idegesen, aggódtam érte.Mi történhetett?
  ---Itt vagyok.-fújta ki a benn tartott levegőt.-Ne haragudj, csak el kellett intéznem egy répát.
  ---De mi volt az a pukkanás?-kérdeztem kíváncsian.
  ---Ja az csak én!-mondta olyan nyugodtsággal mintha ez minden napos lenne.-Louis megfogta a lábam és lehúzott a kanapéról így sikeresen megnézhettem a padlót közelebbről, és pukkantam egyet.-magyrázta aztán nevetésben tört ki.
  ---És nincs bajod?-aggodalmaskodtam.
  ---Nem nincs, de viszont most mennem kell.Kezdődik a próba.-motyogott Harry.-Sajnálom, hogy ilyen hamar lerázlak, de muszáj ott lennem.-mentegetőzött.
  ---Tudom én hogy csajozni készülsz és ezért rázol le.Ne álltass jó?-mondtam komolyságot tettetve, de már alig bírtam vissza tartani a nevetést.
  ---Em, nem én.....-nem engedtem, hogy befejezze, rányomtam a telefont.Kis idő múlva kopogtak az ajtón, nagy meglepetésemre Geoge volt az.
  ---Szia.Honnan tudtad a szobám számát?-kérdeztem értetlenül.
  ---Neked is szia és a recepcióstól.-mosolygott.
  ---Ja, jó.Gyere be.-tártam ki az ajtót, hogy be tudjon jönni.Leült a kanapéra míg én bementem a szobámba elkészülődni. Mikor felöltöztem:

Így öltöztem mert elég hűvös volt
Lementünk egy taxihoz, George elhadarta a címet és már indultunk is.Egy igen kellemes kis cukrászdába vitt, rendeltünk és beszélgettünk.Magunkról, a munkáról, Harryről,-elmondtam neki hogy ki is valójában Harry- és még sok más apróságot.Eléggé elhúzódott az idő , de nem szerettem volna taxival menni ezért a vissza utat gyalog tettük meg.Hülyéskedtünk, lökdösődtünk és én hoztam a formám  mert a lábam összeakadt és seggre ültem-amin George jót nevetett-de én a nevetéstől felállni sem tudtam.George a derekamnál fogva felemelt és mentünk tovább.A szállodánál két puszival búcsúzott el.Mikor a szobámba értem gyorsan lezuhanyoztam és eltettem magam másnapra.
   A verseny rendben lement, mindent úgy sikerült elkészítenem ahogy azt kellett.Mikor kimondták, hogy harmadik helyet nyertem, nem hittem a fülemnek.Átvettem a díjat,fotót készítettünk a Timesnak és a verseny után egy kis fogadásra mentünk.

Ebben az összeállításban jelentem meg.
  Jól éreztem magam, mert a fogadásra el tudott jönni Jessi is.Mikor már el untam magam, vissza mentem a szállodába mert Harryvel még nem beszéltem.Hívtam de nem vette fel,így meg ismételtem még vagy 3x, de nem válaszolt.Úgy döntöttem felhívom Zaynt.
  ---Szia Em, na mi újság, mesélj?!
  ---Hát az a helyzet hogy.....
  ---Ne húzd már az időt, annyira izgultunk már hogy , hogy fog sikerülni.-vágott a szavamba.
  ---Jól van na, nem kell leharapni a fejem.-mondtam védekezés képp, és időhúzás képp.
  ---Emily Smith!-mondta Zayn az egész nevem, ami nem jót jelent, mert akkor az azt jelenti hogy idegesítem.
  ---Szóval harmadik hely lettem.-mondtam nyugodtan.
  ---Hogy mi?-kiabált bele a telefonba.
  ---Igen, harmadik!-kiabáltam a telefonba izgatottan és ugrálni kezdtem, valójában még csak most kezdem felfogni.
  ---Ez szuper.Gratulálok!-mondta Zayn.
  ---Mi is gratulálunk!-kiabáltak a többiek is.
  ---Köszönöm!De Harry hol van?-kérdeztem mert már kezdtem ideges lenni.
  ---Otthon!Mi itt vagyunk nálam, de ő nagyon fáradt volt így haza ment.-világosított fel Zayn.Akkor biztos alszik és azért nem vette fel a telót!-nyugtattam magam.
  ---Oké.Majd még hívlak titeket, de most megyek mert én is elég fáradt vagyok.-mosolyogtam.
  ---Jó éjt Em.-kiabáltak a telefonba, majd ki is nyomták.Már nagyon fáradt voltam ezért úgy döntöttem hogy lezuhanyozok és lefekszek aludni.Rendeltem magamnak vacsorát és míg az megérkezett addig gyorsan lefürödtem.Már épp befejeztem a vacsorát mikor valaki kopogott.Felálltam, oda sétáltam és kíváncsian kukucskáltam ki.Az állam is leesett mikor megláttam Georgeot egy nagy csokor virággal.Kinyitottam az ajtót és kérdőn néztem rá.
  ---Szia, gondoltam gratulálok a versenyhez.-mondta mosolyogva és felém nyújtotta a csokrot.
  ---De hát azt sem tudod milyen eredményt értem el.-motyogtam sokkosan.
  ---Az nem számít, biztos vagyok benne, hogy jól sikerült.
  ---Ami azt illeti igen, harmadik lettem.-mondtam már én is mosolyogva és beinvitáltam a lakásba.
  ---Az szuper.Gratulálok.-ölelt meg és adott két puszit.-Arra gondoltam, elmehetnénk bulizni egyet, meg ünnepelni a nyereséged.
  ---Hát nem is tudom. Már késő van nem?
  ---Hahó.-integetett előttem-This is New Yourk baybe.-kiabált.-Itt soha sincs késő.Na eredj öltözz fel én itt megvárlak.
  ---Hát jó.Benne vagyok.-adtam be a derekam.Gyorsan elkészültem.Egy piros térdközépig érő ruhát vettem fel, hozzá illő cipővel, egy kis smink, séró belövése és készen is voltam.

  Mikor beültünk a taxiba kérdeztem hová megyünk, amire csak azt felelte"Bulizni", ami magától értetődő volt.Valami clubnál szálltunk ki, aminek a nevét nem sikerült megjegyeznem.Bementünk és rögtön a pulthoz vettük az irányt egy kis "jó kedv gyarapítót"kortyolgatni.Lehúztunk vagy 6 feles vodkát és már éreztem hogy be vagyok csiccsentve.George a táncparkett felé húzott.Eleinte egy elég pörgős disco zene szólt így elég távol táncoltunk egymástól, a végére betettek egy lassú zenét ami persze, hogy One Direction volt.A Little Things, amire cseppet bele borzongtam a Harry szólójánál.A hangja csodálatos volt.Egyszerűen gyönyörű.És ekkor romlott el minden.Egy villanásra figyeltem fel a hátam mögül, megfordultam és egy paparadzival találtam szemben magam.Meg sem várva Georgeot kirohantam a clubbólés a szállodához vettem az irányt.A szobába érve lecsúsztam az ajtó tövébe és a kezembe temettem az arcom.Hogy lehettem ennyire felelőtlen?Miért nem tudtam odafigyelni egy kicsit?És miért nem lehet saját magánéletünk?Minden féle kérdés végig szaladt az agyamon, de a legfontosabb az volt:Mit fog gondolni most Harry?
  A földön fekve, az ajtó tövében ébredtem fel reggel, hasogató fejfájással.De nem másnaposság volt az ka, hanem hogy mi lesz ezek után.Gyorsan rendbe szedtem magam, összepakoltam a cuccaimat és kijelentkeztem a szállodából.Georgnak írtam hogy haza megyek.A reptéren félszálltam az első Londono gépre,ami fél órán belül indult.a repülőn ülve gondolkodtam, hogy mivel fogom ezt megmagyarázni.Pedig ez egyszerű lenne, elmondanám az igazat, de van egy apró bibi. Nem hinnének nekem.Képet csináltak mikor lassúztam egy idegen fiúval, vagyis számukra idegen fiúval.Mikor földet ért a gép összeszedtem a pogyászom és a kijáratot vettem célba.De a legrosszabb fogadott.Tele volt paparadzikkal és engem vártak-biztos gondolták hogy haza jövök-Próbáltam kiszabadulni de nem tudtam:"Mi van kettejük közt?""Megcsalta Harryt?"Miért szaladt el?", "Mit tud erről Harry?" ostromoltak kérdéseikkel és még hasonlóakkal, de engem csak az érdekelt hogy Harry ne gondoljon semmi hülyeségre.

  Mikor elszabadultam rögtön egy taxiba ugrottam és lediktáltam Harry címét.Beléptem a házba és sokkban lettem.Az összes bőröndöm az előszobában volt és egy levél rajta:

   "Csalódtam benned!Bíztam benned!Te pedig átvágtál.A cuccaidat összepakoltam és költözz el.Nem tudom hova fogsz menni, de nem is érdekel.Csinálj amit akarsz.Tegnap is azt tetted!...H"

  Mikor már vagy harmadjára olvastam el, akkor kezdett elérni az agyamig hogy Harry szakított velem és kirakott.A kanapéra rogyva sírtam vagy egy órát aztán tárcsáztam.
  ---Halló?Szia.-motyogtam szipogva.
  ---Szia Em.
  ---Tudnál nekem segíteni?Vissza költözhetnék hozzátok míg nem találok valamit?-motyogtam és zokogásban törtem ki.
  ---Ne sírj Em.Persze hogy ide jöhetsz, szívesen látunk.-mondta együttérzően.
  ---Zayn?Lehetne még egy kérésem?
  ---Persze. Mondjad csak.
  ---Értem tudnál jönni Harry házába?
  ---Te már haza jöttél?Én azt hittem telefonon beszéltetek.-mondta értetlenül.
  ---Rögtön haza jöttem, és Harry írt egy levelet hogy hagyjam békén, és költözzek el.-motyogtam.
  ---Fél óra és ott vagyok.-mondta Zayn majd rám nyomta a telefont.Nem tudtam hogy mit gondoljak, csak azt tudtam, hogy elveszítettem Őt.Minden az én hibám.Elcsesztem!Csak arra tudtam gondolni, hogy nem csókolhatom Őt újra, nem bújhatok hozzá, nem ölelhetem magamhoz és nem érezhetem mámorító illatát.Már most hiányoznak a zöld sugárzó szemei, az ölelése, a lehelete a nyakamon, a csókjai amivel beborította testem, a biztonsága, Ő maga.

Harry szemszöge

   Reggel idegesen keltem fel, mert sok képet láttam Emről, hogy egy fiú puszilja, a derekánál fogva húzza és hogy úgy mosolyog rá mint ahogy énrám szokott.Próbáltam lenyugtatni magam, hogy ez biztos félreértés.Mikor felmentem Twitterre kikerekedett szemekkel olvastam"Emily Smith új pasit talált.Vajon mit szól ehhez Harry Styles?"Mikor megláttam a képet az összes vér a fejembe szökött és nem tudtam mit tegyek.Idegességemben a falhoz vágtam a telefonom-pedig az nem tehetett semmiről-és az darabokra hullott.Próbáltam nyugtatni magam, hogy biztos van épp kéz -láb magyarázat, de nem találtam semmit.Annyira elborult az agyam, hogy berontottam Em régi szobájába, össze szedtem a cuccait és kiraktam az előszobába egy levél kíséretében.Megbíztam benne! Azt hittem Ő nem olyan mint a többi lány, de mikor egy kicsit távol van tőlem már mást ölelget meg puszilgat.Nagyon fájt.Nem tudom miért rázott meg ennyire, de nagyon össze zuhantam.Mikor összepakoltam a holmiját, kocsiba ültem és meg sem álltam a legközelebbi kocsmáig.
  Tudom hogy nem kéne rögtön az alkoholba menekülnöm, de nem volt más ötletem.Tehát a sárga földig leittam magam.Mire haza értem Em cuccai már eltűntek.
  Másnap reggel mikor felébredtem nagyon sajgott a fejem, ezért levánszorogtam a konyhába és a pulton találtam egy levelet amit Emily írt, és könnyektől volt pecsétes.

  "Kérlek Harry, csak had magyarázzam meg.Bízz bennem!Nem történt köztünk semmi.Ha megengeded, hogy magyarázatot adjak akkor hívj fel, vagy gyere el Zaynnél és beszéljük meg.Sajnálom!!!Emily!"

 Nem tudtam hogy mit gondoljak erről a levélről, de nem akartam beszélni vele.És még Zaynhez sem fogok tudni menni.Remek.
                                                                          ***
Már majdnem 3 hét eltelt és nem hallottam Emily felől semmit.Aminek kicsit örültem is, mert nem gondoltam állandóan rá.De azért aggódtam is érte hogy mi lehet vele.A fiúk beszéltek nekem, hogy csak hallgassam meg hogy mit akar mondani, de én még találkozni sem akartam vele.A média még mindig ezen csámcsog, mondtam nekik, hogy már nem vagyunk együtt, és még azt is kérdezték, hogy Em  együtt van e azzal a fiúval, amire természetesen nem tudtam válaszolni, de Zayn mindig megtette helyettem. "Természetesen nem, mert az a fiú csak egy barátja" de közben végig rám nézett.Nem a riporternek mondta ezeket a szavakat, hanem inkább nekem.De nem érdekelt.Már kezdem elfelejteni, próbálok mással is találkozgatni.Teljesen rám van kattanva Taylor Swift és nem csúnya nő ezért találkozgatunk.A fiúk ki nem állhatják, legfőképp Louis.Azt mondja teljesen kisajátit, hogy Emily ilyet nem csinált, és hogy Ő százszor szebb.Amit én is nagyon jól tudok.De már nem bízom benne, megcsalt.Az újságok teljesen rám szálltak és minden  lépésem figyelik, kitudódott Taylor is, ezért felvállaltam hogy barátnőm.