![Harry andEmily [1DFanfiction]](http://3.bp.blogspot.com/-WJiNmlXjsRY/U0r4nXa96dI/AAAAAAAAARs/r4_9vGA7lN4/s1600/thehopenevergdies%2B%25281%2529.jpg)
Emily szemszöge
Már hetek teltek el azóta, hogy szakítottunk, vagyis szakított, de Harry nem hívott én pedig nem mertem.Minden nap sírva alszok el, és sírva kelek fel.Próbálom elfelejteni de nem megy.A munkával foglalom le magam, de lakást még nem találtam magamnak.Zayn persze azt mondja, hogy nem kell elmennem, nem zavarok nekik, de ez engem akkor is zavar.Nem lehetek a nyakukon.
Reggel szintén sírva keltem fel mert mindig megálmodom, hogy Harry a szemembe mondja, hogy nem kellek neki.Eddig még magamnak sem ismertem be, de most már tudom, hogy "Szeretem Harryt". Nélküle üresek a napjaim.Ő le tudott foglalni, jó kedvre tudott deríteni ha rosszul éreztem magam, a közelsége megnyugtatott.Most pedig elvesztem! Van egy kedvenc idézetem "The hope never dies"(A remény sosem hal meg) amit most már meg is értek.Olvasom a magazinokat, a tweeteket, a híradókat hallgatom és kezd minden reményem szerte foszlani. Mikor meglátom a képeken a sírás környékez, de mindig azt mondom magamnak "Emily erős vagy!El tudod felejteni! El kell felejtened!". Mikor először megláttam Harryt Taylorral nem hittem a szememnek. Aztán Zayn is alá támasztotta hogy igazak a hírek. Harry és Taylor együtt vannak.
Georgal azóta is tartom a kapcsolatot, de csak barát ként. Rá nem tudok máshogy gondolni, a szívem egy valakit illet, és az a valaki Harry. George mindig próbál nyugtatni, hogy minden rendben lesz, de nehezen hiszek neki, sőt nem is hiszek neki. De mikor beszélünk tudom tartani magam, nem nagyon jól megy, de azért egy kicsit el tudok rejteni a fájdalmamból.
El mentem munkába, elmeséltem Amynek a Tayloros ügyet, aki nem hitt a fólének.
---Ezt nem mondod komolyan?-hüledezett.
---De, a legkomolyabban!-motyogtam és egy könnycsepp szökött ki a szememből.
---Na ne szomorkodj, van egy meglepetésem.-oda jött hozzám, átkarolta a vállam és kivezetett a konyhából.-Tádám!-mondta és nagy mosoly kíséretében az ajtó felé mutatott.
---Úr Isten!-Sziasztok!-oda szaladtam és a legközelebb állónak a nyakába ugrottam. Liam átölelt és jött még Louis és Niall is.-Mi járatban?-kérdeztem mosolyogva miután el engedtek. Hetek óta ez az első őszinte mosolyom. A fiúkat azóta nem láttam.
---Hát, gondoltuk jövünk boldogítani egy nagyon jó barátunkat.-mondta Louis.
---Ezért kaptok valamit. Mindjárt hozom.
---Répatortaaaaaa!-ugrándozott Louis mint egy 5 éves kisgyerek.
Elmentem a pulthoz, mindenkinek kitettem a kedvencét és siettem is vissza.
---Na mesélj nyuszi! Hogy vagy?-kérdezte Liam.Igen nyuszinak hív.
---Jaj mackóm.Most már jobban, hogy látlak titeket. Mikor is találkoztunk utoljára?
---Vagy 3 hete.-motyogta Niall két falat között.
---Igen már nagyon régen-Hiányoztok.És veletek mi van?-kérdeztem mosolyogva, mert nagyon boldog vagyok hogy látom őket.
---Most van 4 hónapunk itthon Londonban.Stúdiózás, interjúk meg hasonlók.-tájékoztatott Liam.
---Ja, szóval nem megyünk most sehova.4 hónap itthon, a barátokkal,, családdal.Hála az égnek.Már nagyon hiányzott.-mondta Louis.
---El is hiszem. És Zayn merre van?
---Perrievel haza ment, azt üzente, hogy otthon találkoztok.-mondta Niall.
---Már nagyon hiányzott, abban a nagy házban nem volt valami érdekes egyedül.-mosolyogtam. Igen, Zayn nem volt itthon 2 egész hétig egy hetet Perrievel töltött, egyet pedig a fiúkkal Amerikában.
---El is hiszem.Nincs kivel hülyülni.-mosolygott Louis.
---Igen.Csak az zavar hogy a nyakukon csüngök.Még mindig nem találtam megfelelő lakást. Úgyhogy szerintem megyek a Bormon Street-re.-motyogtam-Ott van egy nem nagyon lepukkant.
---Dehogy mész te oda.Az a környék veszélyes.Te este jársz haza munkából és ott van a legtöbb rablás is.Nem engedünk oda.-mondta Louis felháborodva.
---Most az egyszer egyet értek vele.Oda nem engedlek.Akkor inkább költözz hozánk.Danielle sem mondaná, hogy zavarnál neki.Még örülne is neked.-mondta Liam.
---Nem. Azt nem kérhetem, már eldöntöttem és ki is fizettem az első hónapot.2 nap és költözök.-mondtam határozottan.
---Emily, de az nagyon veszélyes környék. Nem költözhetsz oda!-emelte feljebb a hangját Niall.
---De oda költözöm és kész!-mondtam továbbra is határozottan.
---És mit fog szólni Zayn?Nem fog csak úgy elengedni.-mondta Amy.
---Nem tudom,, de meg mondom, hogy így döntöttem és kész. Nem zárhatnánk le ezt a témát? Nem akarok veletek veszekedni, örülök hogy látlak titeket.-mondtam, mert már untam, hogy ők akarják eldönteni hogy mi jó nekem és mi nem.
---Jó de azért még gondolkozz el rajta.-mondta Liam-De nekünk mennünk kell, mert stúdiózás van ma. 1 óra múlva kezdünk és nem késhetünk el.Sajnálom.
---Nem baj, menjetek csk, és vigyázzatok magatokra.Ugye látlak még titeket?-kérdeztem kicsit homályos tekintettel.
---Persze, amikor csak akarsz telefonálj.A számunk meg van nem?
---Igen.Akkor sziasztok.-meg öleltem őket és 2 puszival útjukra engedtem őket.A nap további részét végig untam mikor nem volt munka.Mikor haza értem rögtön Zayn és Perrie nyakába ugrottam.Elmesélték, hogy mi volt a nyaraláson, a koncerteken.Sokat nevettem Louis hülyeségein.De aztán bejelentettem, hogy elköltözöm, elmondtam hogy pontosan hová is akarok menni, mire Zayn határozottan kijelentette, hogy idézem"Szó sem lehet róla.Az én húgom nem fog a gettóban lakni.Azt nem engedem.akkor veszek egy házat neked is" De ezt már nem engedtem. Elmagyaráztam nekik, hogy a döntésem végleges és az első hónap is ki van fizetve.Sok veszekedés után már nem tudtak mit mondani így bele egyeztek.Zayn másnap segített nekem áthordani a cuccaimat, mert szükségem volt a kocsiára.Hiába van jogosítványom, nem adta az ő "kicsikéjét" más kezekbe.
A lakóház ahova Emily beköltözik.
A lakóház nagyon lepukkant volt.A vakolat hullott róla és több mint a fele tele volt grafitizve, ami Zaynnek tetszett a házon, de a környék már nem.A folyosók sötétek voltak és koszosak.Mikor oda értünk a lakásomhoz kinyitottam és előre engedtem Zaynt.
---Te itt akarsz lakni?Komolyan?-mondta és szúrós tekintettel nézett rám.
---Igen itt.És lehet még egy kérésem hozzád? Ha nem nagy teher?
---Persze mindenben a rendelkezésedre állok.-mondta már mosolyogva.
---Szeretném ha ki grafitiznéd a szobákat egy pár helyen. Ha lehetséges.-motyogtam lehajtott fejjel.
---Persze.Az egyik kedvenc elfoglaltságom, és a húgomnak segítek vele.-örvendezett Zayn.
---Mióta is vagyok a húgod?-tettem fel a már régen érlelődő kérdésem.
---Hát mióta megismertük egymást.-mondta teljes természetességgel.
---Akkor tehát a bátyám vagy.Ennek örülök, mindig szerettem volna hogy legyen egy bátyám.-mosolyogtam.
---Akkor ezt megbeszéltük.Mikor lesz időm jövök.
---Jó, adok kulcsot, hogy be tudj jönni ha nem vagyok itthon.-mondtam.Elszaladtam a kulcsért és oda adtam neki, majd elköszöntünk.Elkezdtem kipakolni amit tudtam és nagyjából rendbe szedtem a lakást, ahol Zayn fog munkálkodni azt kihagytam.
Minden reggel korábban keltem,mert innen 1 órába telt míg besétáltam a munkába. És este 9 volt mire haza értem. de már 7-kor sötét volt.Féltem egy kicsit de eddig még semmi bajom nem esett.
Reggelente már nem keltem sírva mert úgy gondoltam, hogy új helyre költöztem akkor új életet kezdek amiben Harry nem foglal szerepet.
Mikor felkeltem, gyorsan rendeztem magam és indultam a munkába.
Ez a szett volt rajtam
Találkoztam elég rosszul öltözött alakokkal de azok csak kiabáltak utánam "Mizujs cicus?" vagy hogy "Csini vagy elvinnélek egy körre" de nem foglalkoztam velük.
A melóban megint hamar telt az idő és Louis-ék is voltak bent hozzám.Zayn a szobákkal már készen volt így már 3 napja nem láttam. mikor nem volt senki, leültem a TV elé és néztem sz új sztárhíreket.Mikor a One Directionről volt szó szóltam Amynek hogy jöjjön:
"A fiúk már meghódították az egész világot és ezt el is tudom hinni.Nagyon tehetségesek és sexik is.Most épp az új albumukon dolgoznak és pár új videoklippen.A magán éltükről csak annyit hogy boldogok a barátnőikkel, és Harry Styles is boldog Taylor Swiftel"
---Na most már elegem van!-pattant fel Amy-Ne rágd már magad ezen.Együtt vannak és?Te már nem tartozol hozzá és kész, ne emészd magad!
---Nem is akartam-mondtam nevetve-Már nem érdekel!
---Ja.Jó.Azért kezdtem ordibálni mert azt hittem igen.Bocsi.-húzta be a fülét mosolyogva.
---Nem baj, legalább kacagtam egy jót.
Mikor vége lett a napnak, szépen kitakarítottunk és elindultunk volna haza, ha Amynek nincs olyan ötlete, hogy üljünk be egy Starbooksba.Megittunk egy forrócsokit és aztán indultunk haza.Még láttam hogy egy interjú megy a fiúkról és Harrytől kérdeznek nagyon sokat, de nem hallottam mert nagyon halk volt, és nem is nagyon érdekelt, csak a címét láttam "Szenzáció, Harry Styles szerelmes"
Mikor már majdnem haza értem 3 háztömb maradt, megint elkezdtek utánam kiabálni és közelítettek is felém.Egy kicsit gyorsabban szedtem a lábam mint azelőtt és próbáltam minél gyorsabban haza érni. De mikor már majdnem haza értem kiugrott elém egy kapucnis felsős fiú.A szívem rögtön elkezdett hevesebben verni a rémülttől, és próbáltam kiutat keresni de nem sok sikerrel.Mikor oldalt akartam kerülni és elfutni, megragadta a karom és nekilökött a ház falának, amibe be is vertem a fejem, ami rögtön vérezni kezdett. Éreztem a meleg folyadékot lefolyni a tarkómra.
---Mi az cica, hova sietsz?Játszunk egy kicsit.-mondta nagy vigyorral a képén.
---Engedj el mert sikítok!-mondtam neki a fejemet fogva.
---Azzal nem érsz semmit, úgysem mernek ilyenkor kijönni.Úgyhogy inkább gyere ide.-megfogta a derekamat és magához szorított és elkezdett csókolgatni.Először a nyakamat, aztán mikor lerángatta rólam a dzsekimet elért a dekoltázsomig. Nem tudtam semmit tenni, a kezeimet lefogta , a lábaimat pedig neki nyomta a falnak az övéivel.
---Engedj el.-kiabáltam már sírva.De ahogy kimondtam azt a két szót, a jobb kezével olyan pofont nyomott, hogy azon nyomban össze estem. Mikor elterültem a földön lehajolt hozzám, felráncigált és vissza nyomott a falhoz, mikor ki akartam húzni a kezemet elkapta és gyomron rúgott.De akkor már össze esni sem tudtam mert megint neki nyomott a falnak és a fejemet belenyomta a falba. Hirtelen elengedett és összeestem.Hallottam hangokat, ordibálást és hogy valaki elterült a földön.Már majdnem elájultam mikor valaki felemelt a földről, az ölébe vett és betett a kocsijában. Ekkor sötétült el minden.
***
Egy réten voltam,, tele színesebbnél színesebb virágokkal.A nap hét ágra sütött és egy kis patak csurgadozását is hallottam a közelből.Gondolkodás nélkül a patakhoz igyekeztem.Már majdnem elértem a patakhoz mikor a nevemet hallottam a hátam mögül, mikor megfordultam a szám is tátva maradt.
---Harry? Te mit keresel itt?-kérdeztem csodálkozva.
---Emily gyere vissza! Gyere vissza hallod, itt ne merj hagyni.-ordítozott.
---Harry!Itt vagyok.Nem mentem el.-lépkedtem közelebb hozzá, hogy megérintsem de nem tudtam.Olyan volt mintha egy szellem lenne.Furcsa.
---Hallasz engem?Gyere vissza! Könyörgöm!
---Itt vagyok.Hallak....-mondtam, de semmi válsz-Harry!-kezdtem el ordibálni.
---Nem mehetsz el!-hallottam még utoljára a hangját és minden elsötétült.
Hol vagyok? Miért nem látok?Hahó van itt valaki?-ordítoztam, de semmi. Nem tudom hogy hol vagyok és minek vagyok itt, de el akarok innen menni.Vissza akarok menni Londonba.
***
---Mondjon valamit doktor úr.-hallottam egy ismerős hangot.
---A kisasszonynak a fejsérülése csak enyhe, egy agyrázkódásnál nem lett nagyobb baja.De azt másról nem mondanám, hogy rendben van.-hadarta, valószínűleg az orvos.
---De mi a baja? Mondja már!
---Belső vérzése van. Mindent megtettünk, hogy elállítsuk az elég erős vérzést és elég nagy sikerrel.De a varratok bármikor elszakadhatnak, ha sokat mozog, és újra vérezni kezd.Szóval ha magához tér a kisasszony, ne engedje hogy mozogjon.
---Rendben van, értettem.De mikor gyógyulnak be a sebek?Mikor mozoghat és mikor mehet haza?
---3 nap míg a sebek teljesen össze húzódnak, tehát másfél napig nem mozoghat, míg a felére legalább össze nem húzódnak.Haza pedig 1 hét múlva mehet.
---Köszönöm doktor úr.-mondta az ismerős hang és nyílt az ajtó, majd záródott.Valaki leült valahova, mert hallottam a nyikorgást és szuszogást.Ki akartam nyitni a szemem, de nem tudtam.Minden erőmet bele fektettem de nem ment.Pár perccel később azt vettem észre hogy nagyon elfáradtam és hitelen elaludtam.
***
Csak sutyorgást hallottam a közelemből.Mikor kinyitottam a szemem egy erős fény világított bele..Azonnal lecsuktam, majd hunyorítva próbáltam újra látni valamit.
---Louis nem érted?Az én hibám.Ha nem lettem volna akkor olyan barom,, nem költözött volna oda.-hallottam Harry hangját, majd jó erősen ököllel bele csapott a falba.
---Nyugodj meg ebben én is hibás vagyok, hogy meg engedtem neki, hogy oda költözzön.Én hülye még segítettem is neki.-motyogta Zayn majd szipogni kezdett.Miért sír?Miattam?Nem, miattam nem sírhat.Nem engedem neki!
---Zayn.....-próbáltam többet mondani, de ahogy megszólaltam a hasam görcsbe rándult.
---Emily. Felébredtél?Ne haragudj, nem akartunk felkelteni.Hogy érzed magad?-jött oda Zayn és megfogta a kezem.
---Zayn.Ugye nem miattam sírsz?Bátyuskám miattam ne aggódj, én jól vagyok csak a hasam fáj egy kicsit.-nyögtem mosolyogva.Meg akartam próbálni felülni, de nem engedtek valaki vissza nyomott az ágyra.-Harry! Mit csinálsz?-próbáltam kiabálni rá, de nem ment.
---Nem mozoghatsz. Meg van tiltva.Feküdnöd kell 1 napig.-motyogta és közben megfogta a kezem.
---Mit keresel itt?-kérdeztem és elhúztam a kezem.Meg akartam még szólalni de nem engedtek.
---Ne haragudj azért amit tettem.Egy barom, elmebeteg vagyok.Nem akartam fáj...-de nem engedtem hogy befejezze.
---Harry nem érdekel.Menj el kérlek.-mondtam könnyes szemekkel.
---De had ma...
---Menj el!-motyogtam.-Kérlek!
---Jó. De ezzel nem zártuk le.-megfordult és kiment a szobából.Nem akartam beszélni vele.Erre hirtelen felbukkan, lehordja magát mindennek és azt hiszi, hogy el is van felejtve az amit tett.1 hónapig próbáltam neki megmagyarázni a dolgokat, hogy mi történt NY-ban, de Ő ezt nem hagyta.Úgy tett mintha nem is ismerne.Azt mondta többet nem akar látni, mert olyan vagyok mint a többi.Erre Ő jön és hablatyol itt össze vissza.Na ebből nem kérek.Lehet túl spilázom a dolgokat, de hát Ő küldött el és én már kezdtem elfelejteni, vagyis valamennyire bebeszéltem magamnak.
---Zayn.Mi történt?Miért vagyok itt és miért fáj a hasam ennyire?-kezdtem kérdezgetni.
---Hát a hasad azért fáj mert belső vérzésed volt és varratok vannak benne, ezért mozognod sem szabad, mert szétszakadhat.Amiért pedig itt vagy az egyszerű, meg mondtam hogy ne költözz oda.Mondtam, hogy veszélyes környék , de te nem, neked ott jó, látod milyen jó volt.-fakadt ki Zayn, de még mindig nem értettem miért vagyok itt.
---Zayn haver, nyugodj le.Eredj szívj egy kis friss levegőt.-lépett oda Liam és utasította Zaynt határozottan.-Emily!-fordult most hozzám és valami nagyon világ fájdalmas képet vágott.
---Mi a baj? Miért vagyok itt?
---Mert tegnap mikor a munkából mentél haza ,elég késő volt.Nem tudom mit tudtál addig csinálni, de az most mindegy.-húzta el a száját, majd fojtatta.-Na szóval elég későn mentél és valami seggfej megtámadott.
---Ki akartak rabolni?-kérdeztem ijedséggel az arcomon.
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése