1évad:"Szavadon foglak"

Sziasztok ma két résszel jövök mert ezek elég rövidek lettek!!!Tényleg nagyon kérlek titeket hogy iratkozzatok fel és commenteljetek, hogy mi a véleményetek. Big hug for you all!!!

Puszi "Angi" xD

   Minden egyes alkalommal mikor elgondolkodtam, arra jutottam, hogy milyen szerencsés vagyok mert ennyi mindent elértem, ahhoz képest, hogy még csak 18 éves vagyok. Kijutottam a kisvárosból a nagyvilágba, munkát tudtam magamnak szerezni-na jó egy kis segítséggel- úgy, hogy alig tudtam beszélni a nyelvet, de mára már persze perfektül beszélem. Nagyon szerető és segítőkész barátokra leltem és kezdek egyre több embert megismerni, mint például Harry és a fiúk.

  Hát igen,Harry...nagyon szimpatikus fiú, nagyon kedves és bolondos, annyi sok pusztaságot össze tud hordani, hogy az már néha szinte fáj. De fordítsuk komolyra a szót, valami nagyon vonzott benne, nem tudtam eldönteni, hogy az aranyos arca, a zölden sugárzó édes tekintete vagy a sármja, de mindegy is , egyszerűen megfogott és nem akar elengedni ez az érzés. De hát hiába álltatom magam, mert szerintem Ő nem úgy néz rám ahogy én rá. De nem firtatom tovább a témát mert minél többet gondolok rá, annál jobban epekedek utána,-"bolond vagyok"-könyveltem el magamban.

   Reggel mikor felkeltem gyorsan lezuhanyoztam, ki szárítottam a hajam, fogat mostam és egy otthoni szettet vettem fel.

  Egész nap nem nagyon sok dologgal foglalkoztam, csak tettem-vettem a lakás körül, próbáltam cseppet kitakarítani,főztem kaját és lehuppantam a TV elé DVD-ni.Meg néztem a kedvenc filmemet, az "Életrevalókat" majd úgy ahogy voltam elaludtam. Arra ébredtem hogy egy sms-em jött, felkászálódtam a kanapéról és megnéztem hogy ki küldhette, egy ismeretlen számról küldték és ez állt benne:

    "Szia szép lány,a fiúkkal úgy döntöttünk, hogy elviszünk magunkkal egy kis kikapcsolódásra, úgy hogy fél órád van hogy elkészülj mert nem sokára ott leszünk!...xD "Zayn"

 Azt sem tudtam hogy köpjek vagy nyeljek, mi az hogy úgy döntöttek?És ha én nem akarok, vagy egyáltalán honnan van meg nekik a számom? Amy-gondoltam magamban-biztos ő kotyogta ki, ezért még meglakol!!! Nem tudtam mit csináljak így puccba vágtam magam. Elkészültem és arra gondoltam, hogy Amyt ezért még megölöm, de a csengő félbe szakította a gondolatmenetemet. Felpattantam a helyemről, az ajtóhoz csörtettem és kinyitottam azt . A várt személyek álltak ott, az 5 fiú és Amy.

   ---Sziaaa-ugrott a nyakamba Louis, majd Liam is-Na, készen vagy? Öszeszedtél mindent?

   ---Hogy érted azt hogy mindent?-kérdeztem csodálkozva.

   ---Hát össze pakoltál nem? Vagy ezek nem szóltak hogy pakolj is?-kérdezősködött.

   ---Hát nagyon nem, én csak annyit tudok, hogy megyünk valahová kikapcsolódni.

    ---De hát 3 napra.-mondta Niall és valami szendvicset majszolt közben.

    ---Hogy mi?-meresztettem ki a szemem-Neeem, én nem megyek el 3 napra.-ráztam a fejem-

   ---Na légysziiiii, gyere már jó buli lesz!!!!- könyörgött Amy-

    ---Nem, dehogy is!!!- ellenkeztem-Te meg még biztos, hogy kapni fogsz, gontoltam csak úgy szólok előre, hogy felkészülhess!!!-néztem fenyegetően Amyre.

    ---Na jó, ne vitatkozz!!Jössz és kész!!!-Mondta Zayn nagy vigyorral a képén és elkezdett tolni a szobám felé-pakolj össze és kész nincs vita!!-mosolygott tovább.

   ---De nem akarok 3 napra menni, ki tudja hogy hova.

    ---Légy szives, nagyon szeretnénk hogy ott legyél-nézett rám kiskutya szemekkel, közelebb jött és leült mellém az ágyra-mert én már ott ültem-és meg fogta a kezem.Nem tudtam hogy mire véljem, de rá hagytam-ha neki jól esik-gondoltam.-Nagyon jó buli lesz csak mi 7-en meg még 3 lány rajtunk kívül, jó légysziiiii?!!!

   ---És ki az a 3 lány még?

   ---Hát Eleounor Louis barátnője, Danielle Liam barátnője és Perrie az én barátnőm.

  ---Nektek van barátnőtök?-képedtem el.

   ---Miért kérded? Csak nem néztél minket mondjuk ... ferde hajlamúnak?-találta meg a megfelelő szót.

   ---Hát már gondoltam rá,5 fiú állandóan együtt mászkál minden hova...-mondtam meglapult vigyorral az arcomon.

   ---Ki kérem magamnak, annyira rosszul festek hogy ilyet feltételezz rólam?  Hát ez fájt!-kapott a szívéhez és kidőlt az ágyra én meg hangosan felnevettem.

   ---Jó, bocsánat nem akartalak meg bántani.-biggyesztettem le a számat.

    ---Na most az egyszer megbocsátok, de csak akkor ha el jössz.

   ---Na egye fene, elmegyek. Úgy sincs mit csinálnom a szabad napok alatt, meg ha Amy is elme...-fojtotta belém a szót mikor hirtelen megölelt- Ez nálatok szokás, vagy mi?-kérdeztem meglepetten.

   ---Igen úgy hogy szokj hozzá és pakolj össze-mondta és kiment a szobából. Összepakoltam csak a szükséges dolgokat az útra, nem sok minden mert csak 3 napra megyünk. Kimentem a konyhába és azt vettem észre, hogy ülnek az asztal körül mindenki előtt tányér, evőeszközök, poharak és jóízüen , szó szerint falják a délelőtt főtt kaját.

   ---Gondoltuk kiszolgálhassuk magunkat, ugye nem baj?-Amy

   ---Ja, nem csak még soha sem ültek ennyi sokan e körül az asztal körül és meglepett mert nagyon emlékeztet az otthoniakra, mikor összeült a család meg ilyenek.-mormogtam.

   ---Hát akkor szokj hozzá mert itt fog összeülni a te 6 tagú családod ami Londonban van- állt fel Harry és ahogy közelebb jött megfogta a kezem és az asztalhoz húzott.

   ---De hisz nem is ismertek engem, nem tudjátok hogy ki vagyok és milyen vagyok, mégis ilyeneket mondtok nekem. Nem tudom mit mondhatnék.-Hallgattam el és leeresztettem a fejem-Nagyon köszönöm amit tesztek értem, de nem kell ha nem akarjátok-húztam el a szám és csak reménykedni mertem, hogy akarják, mert ugyebár "a remény soha sem hal meg"(The hope never dies)

   ---Jaj, ne butáskodj már, persze hogy akarjuk, szerinted most akkor miért vagyunk itt, hm?-nézett rám sajnálóan Harry.-na gyere ide-oda húzott magához és megölelt szorosan, ami nekem nagyon sokat jelentett, hogy ilyen remek emberekkel vagyok körülvéve, hogy ezt teszik értem mikor nem is ismernek, de Harry közelsége és simogató keze a hátamon elgyengített,olyannyira hogy remegni kezdtek a lábaim és mindennél jobban ki akart csúszni a lábam alól a talaj, de össze kellett hogy szedjem magam, nem volt szabad hogy Ő ezt megérezze, mert Ő nem biztos hogy úgy érez ahogy én.

   ---Ez nekem nagyon sokat jelent!-mormogtam elhaló hangon.

   ---Tudjuk.-lépett oda Amy és megölelt.
    ---Csoportos ölelés!-kiáltotta Louis majd mindenki körém gyűlt és megöleltek, ez annyira jól esett, hogy a könnyeim is kicsordultak a szememből.
   ---Ne sírj kérlek-mondta Harry és letörölte a könnyeimet.-nem szeretem ha sírnak a környezetemben ,meg ha a lányok,az mindig elszomorít és késztetést érzek hogy meg vígasztaljam-mondta mosolyogva.
   ---Az csak jó nem?-kérdeztem az arcomat törölve, kicsit mosolyogva.
   ---Hát ha az a valaki aki sír meg engedi hogy vigasztaljam,akkor állok rendelkezésére-mondta mosolyogva-csak akkor sem jó sírni látni, inkább mosolyogj, úgy sokkal szebb vagy!-mosolygott tovább-
   ---Akkor tehát szép vagyok?-pirosodtam bele.
   ---A lényeget meg értette.-mosolygott Liam.
   ---Hát hogy ne lennél szép-kiáltott Niall aki még mindig a fejét tömte-Minden lány szép, de te különösen mert a barátunk vagy!!!
   ---Köszönöm, de árulj el nekem valamit Niall, hogy bírsz te ennyit zabálni? Már mindjárt meg etted az összes kaját ami elvileg nekem 2 napig elég.-mosolyogtam.
   ---Nem tehetek róla hogy éhes vagyok -erre a kijelentésre mindenki felnevetett-na meg persze ha nem főznél ilyen finoman szerinted meg enném?
   ---Niall te mindent meg eszel, még azt is ami rossz.-mosolygott Louis
   ---De ez isteni!!!
   ---Ó, hát köszönöm, ilyet még nagyon mondtak nekem.
    ---Pedig igaz-bólogattak a többiek.
   ---És van egy állandó vendéged-mondta Niall
   ---Nyugodtan,bármikor szívesen látlak-mosolyogtam-Kivéve mikor nem, mert melózok, de oda is jöhetsz.
   ---Hát és mi?-háborodott fel Zayn-Velünk mi lesz? Hm?
   ---Ja persze, ha gondoljátok ide is költözhettek, akkor legalább nem fogok unatkozni.
   ---Szavadon foglak-mondta Harry nagy gödröcskés mosolyal-ó azok a gödröcskék-amibe én teljesen bele szerettem.
   Ez után a fél órás beszélgetés és evés után elindultunk"kikapcsolódni"csak tudtam volna, hogy hova megyünk. Anglia területén Londonon kívül még nem jártam, az egész út alatt az ablakra voltam tapadva és csak olyanokat hallottak egész úton tőlem hogy "wáo" meg "húúú" meg persze "ez gyönyörű", de ők csak nevettek az ámélkodásomon.
   Majd befordultunk a tengerpartra, a szavam is elállt, ilyen közelről látni a tengert, a sugárzó napot ami tükröződik a tenger csodálatosan kék felszínén. A nap már épp lemenő félben volt és így mégjobban kihangsúlyozta a tengert. Ahogy a zátonyoknak csapódott a víz és az szépen lassan a levegőből vissza csapódott a tengerbe- csodálatos volt!!!Meg álltam a part közepén és bámészkodtam,életemben nem láttam még ilyen szépet!
   ---Tetszik?-kérdezte Liam és átkarolta a vállam.
   ---Nagyon.-ennyit tudtam kinyögni és Liam nyakába ugrottam, kicsit meglepődött de hamar megölelt- Köszönöm hogy elhoztatok ide! Csodálatos!
   ---Gondolom még nem voltál ilyen helyen.-állapította meg Zayn-
   ---Aha...
   ---Látom nagyon elvarázsolt.-lépett oda mellém Harry.
   ---Nem is tudom mit mondhatnék... köszönöm hogy elhoztatok.Nem tudom hogy fogom ezt meg hálálni.-mondtam
   ---Hát lehet egy módja.-mosolygott Niall
  ---És pedig...?
   ---Mondjuk ha....főzöl nekünk!!!-kiáltotta el magát erre persze mindenki nevetésben tört ki.
   ---Az megoldható, úgy is szeretek főzni.-mosolyogtam
   ---Nehogy segítsetek csak kacarásszatok nyugodtan, elbírom - kiabált Louis. És mikor oda néztem azt hittem ott pukkadok meg a nevetéstől, Louisnak a feje sem látszott ki annyira meg volt pakolva a cuccainkkal.
   ---Ja, elfelejtettük-nevetett Zyan-de te mondtad hogy pakoljunk úgyhogy a te hibád.
   ---Persze fogjatok mindent a nagyobbra, inkább segííííts már-kiabált Louis.A fiúk kipakoltak sátrakat állítottak én pedig jó kislány módjára ahogy kérték tőlem főztem nekik.Leültünk megvacsorázni ls valakitől felvetődött az az ötlet hogy meséljünk rémtörténeteket, amiért persze nem nagyon vagyok oda, felhúzott lábakkal hallgattam, majd úgy döntöttem jobb lesz ha lefekszem aludni.Bemásztam a sátrunkba-ami Amié és az enyém-És próbáltam álomba nyomni magam, sikertelenül.Már Amy és a fiúk is lefeküdtek de én nem tudtam aludni.Nem mertem.
  Kimásztam a sátorból és a tűz mellé ültem melegedni és gondolkodni.Egyszer arra lettem figyelmes hogy ágak ropognak egy kicsit messzebb és hangokat is hallottam."csak a szél meg valami állat"nyugtattam magam nem sok sikerrel.Nem sokkal később megint hallottam de már közelebbről, felálltam és egy fadarabot a kezembe véve sétáltam a sátrak háta felé, mikor hirtelen valaki leszorította a számat és levegőt is alig kaptam, azt hittem hogy ott helyben fogok elájulni.