1 évad:"A pihenő"

Sziasztok, bocsánat a késésért csak nem nagyon van időm a meló és a suli mellett, most meg még diploma munkát is kell írnom és az is sok időmet elveszi!!! Meg próbálom időben hozni a részeket!!! Na de elég a rizsából, jó olvasást!!!Puszi Angi!!!

   Annyi minden lejátszódott bennem, olyanokra gondoltam mint hogy "leüt és elviszi a cuccainkat" vagy hogy a többieket is bántaná. Próbáltam kiszakadni a karjai közül de nem sok sikerrel, nem láttam semmit mert az egyik kezével a szememet takarta a másikkal pedig a számat, hogy ne tudjak kiabálni.És hirtelen egy aranyos kuncogást hallottam a hátam mögül:

  --- Ne ijedj meg én vagyok az-mosolygott rám- láttad volna az arcodat hogy néztél, meg mikor azzal a darab fával settenkedtél, hát az...-nevetett hangosan.
   ---Hogy tehetted ezt velem?-kiabáltam rá, beleütöttem a mellkasába és még egy könnycsepp is kicsordult.
   ---Ne haragudj-komorodott el-nem akartalak meg ijeszteni, csak azt hittem jó móka lesz de úgy látom tévedtem-közelebb jött és letörölt egy könnycseppet az arcomról.
   ---Ez nem jó poén, tudod hogy a szívbajt hoztad rám?Ilyet még egyszer ne csinálj pláne meg rémtörténetek után-morogtam.
   ---Félsz a rémtörténetektől?-kérdezte nevetve.
   ---Harry!- kiabáltam rá.
   ---Jól van na, ne haragudj nem gondoltam, hogy így megijedsz.-mondta megbánóan-
   ---De még egyszer ne csináld!-mondtam de még mindig reszkettem.
   ---Nagyon meg ijeszthettelek hiszen remegsz-nézett rám csodálkozva- na gyere ide-húzott magához és megölelt. Akkor ott a karjaiban úgy éreztem hogy senki sem bánthat, a félelem is elszállt, biztonságban éreztem magam. De ahogy megölelt egyre jobban elkezdtem remegni, de ez már nem a félelemtől, hanem a közelsége miatt, ahogy ezt meg érezte még szorosabban ölelt- Nyugodj meg Emily, nyugi-nyugtatott. El akartam tolni magamtól, mert már elég sok ideig álltunk úgy,de nem engedte és csak hajtogatta, hogy "Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni", hiába mondtam hogy nem haragszom, nem hitte el.Mikor mondtam hogy üljünk le, elkísért a tűzhöz és leültetett a fatömbökre. Beszélgettünk egész este, mikor fázni kezdtem magához húzott, ez annyira megnyugtatott, hogy mikor neki dőltem elnyomott az álom.
   Reggel arra ébredtem hogy a nap a szemembe süt és melegem van. Kinyitottam a szemem és döbbenten tapasztaltam, hogy  Harry már ébren van de nem hagyott  ott,hanem ugyan úgy ahogy elaludtunk-fejem az ölében, keze a hátamon-ült és mosolygott.
   ---Jó reggelt-mosolygott és a hangja most sokkal mélyebben hangzott.
   ---Jó reggelt, miért nem tetted a fejem a földre és keltél fel?
   ---Nem akartalak felébreszteni.
   ---És a többiek?
    ---El mentek mert megjöttek a lányok és "fel fedezik a terepet"-rajzot idézőjelet a levegőbe.
   ---És te miért nem mentél?- ültem fel.
   ---Nem akartalak itt hagyni egyedül.-mosolygott rám majd lesütötte a fejét.
   ---Aranyos vagy-mondtam, fel emeltem a fejét az állánál fogva, hogy a szemébe nézzek, de hirtelen eszembe jutott valami és gyorsan felpattantam mint egy tenisz labda és pakolászni kezdtem.
   ---Te most mit csinálsz?-kérdezte meglepetten.
   ---Ja, hát tudod... főzök meg kicsit elpakolok-mosolyogtam.
   ---Lazíthatnál egy kicsit, ezt más is megcsinálhatja, tegnap is körbe ugráltál minket mintha valami étteremben lettünk volna- mondta komolyan - de a kaja az finomabb volt mint az éttermi- mosolyodott el.
   ---Köszönöm, de szeretek főzni úgy hogy úgy is fogok, mire a többiek vissza érnek már lesz ebéd.
   ---Akkor segítek!
   ---Nem szükséges, meg csinálom, te csak pihenj nyugodtan.
   ---Nem, segítek és punk-tum.
   ---Hát jó- motyogtam. Elkészítettük az ebédet, pont mire megérkeztek a többiek.Ebéd készítés közben volt pár olyan pillanat hogy egyszerre nyúltunk valamiért és össze ért a kezünk, én persze bele pirultam és rögtön elhúztam, nem tudom menyire voltam feltűnő, de mindegy. Bemutattak minket a lányoknak, elbeszélgettünk, elhülyéskedtünk és ahogy elnézem ők már egy elég össze szokott csapat.A lányok is nagyon aranyosak voltak és velünk is úgy viselkedtek mintha már évek óta barátok lennénk.
   Látszott a lányokon hogy nagyon szeretik a fiúkat, még olyan is volt hogy befejezték egymás mondatát. De nem lepődtem meg rajta mert igaz én csak pár hete ismerem őket- abból 2-3-szor találkoztunk-de nagyon szeretni valók és aranyosak, közvetlenek.
   Harryn észre vettem hogy nagyon szereti ugratni a lányokat a szexel mint például "Hallottuk a nyögéseket éjjel" meg, hogy "Azt hittem leszakad a plafon" de ezen persze nagyokat nevettünk és elengedték a fülük mellett.
   Egy idő után eluntam magam hogy nem nagyon beszélek és gondoltuk Amyvel hogy elmegyünk sétálni.
   ---Na ugye hogy jól érzed magad?-kérdezte nevetve Amy- Én megmondtam hogy jó buli lesz.
   ---Jó, beismerem igazad volt, tényleg nagyon jól érzem magam-
   ---De azért látom amit látok.
   ---Mit látol?-forogtam körbe- Én nem látom!!!
   ---Ne tedd itt a hülyét, azt hogy hogy nézel Harryre!
   ---Miért hogy nézek rá?
   ---Látom, hogy tetszik neked és te is tetszel neki!
   --- Az egy dolog, hogy nekem tetszik de én biztos nem tetszem neki-hitetlenkedtem.
   ---Azért aludt veled tegnap este, mi?
   ---Azért mert megijesztett és utána csak bocsánat kérés ként maradt velem.
   ---Hát úgy látszik te nem látod amit én!
   ---Hát ebben egyet értünk én nem látok hülyeségeket!-mondtam nevetve és meglöktem a vállánál, de úgy hogy le is esett a homokba- legalább puhára esett-gondoltam.Ahogy fel állt elkezdett kergetni , oda szaladt a többiekhez, elvett egy edényt, megmerítette vízzel és lelocsolt. A többieknek sem kellett több, kitört a "Víz csata" a végén már nem tudtam hova menekülni így a vízbe futottam- úgy is vizes vagyok alapon-a többiek pedig követték a példámat és a végén már mindenki a vízben pancsolt.Mikor befejeztük a "csatát" meg szárítkoztunk,  átöltöztünk és leültünk a tűz körül meg vacsorázni- mert El már meg főzte a vacsit-vacsora után elmentem aludni.
   Reggel arra ébredtem, hogy már mindenki felkelt és mikor meg néztem hány óra van rá kellet hogy jöjjek nem reggel van, hanem délután 1 óra.Elcsodálkoztam hogy hogy tudtam ennyit aludni, de betudtam a sok munkának és jól esett egy kicsit pihenni. Átöltöztem fürdő ruhába és rávettem egy shortot, rendbe szedtem magam majd kikászálódtam a sátorból.

   ---Felébredt csipkerózsika!- hülyéskedett Louis.
   ---Ezzel nem kell ugratni mert nem csodálkozom rajta hogy ennyit alszik-Nézett rám mosolyogva Amy.
   ---Miért nem?-kérdezte Louis
   ---Mert mostanában annyit dolgozott, hogy a munkahelyen azt hittem ott fog össze esni, dupla műszakokat vállalt-pedig nem bírta-és még el ment valami fősulira egy könyvtárba segíteni-persze azt is megfizették-de azt hittem hogy szó szerint belehal a munkába.-Mondta Amy és szúrós szemekkel nézett rám.
   ---Már mondtam hogy miért dolgozom ennyit nem?-kérdeztem kicsit felháborodva.
   ---Miért dolgozol ennyit?-kérdezte Harry.
   ---Mert akarok magamnak egy saját kis kecót venni ahol nem kell lakbért fizetni, a szomszédok nem ütik a falat ha döngetem a zenét és hogy a családomat is meg tudjam hívni magamhoz egy kis látogatásra.-hadartam el.
   ---De hát egy ház nem kis pénz!-mondta Zayn-
   ---Tudom, de a fele már meg van, mert mióta ide jöttem azóta gyűjtöm a pénzt rá-motyogtam.
   ---És mióta vagy itt? Lassan egy éve nem? Még egy évig akarod ölni magad a munkával?-mondta Harry és úgy hallatszott mintha aggodalom lett volna a hangjában.
   ---Nem ölöm magam és nem érdekel hogy mennyi idő én akkor is veszek egy saját házat mert nem szeretek ott lakni ahol lakom.
   ---De ez így akkor sincs helyén!-háborgott Niall, de közben persze tömte a fejét.
   ---Nekem ez megér annyit hogy nem nagyon van szabad időm, mert tudom hogy ide tudom költöztetni a szüleimet és kicsit jobb életük lesz!
   ---De nekünk nem!-mondta Liam.
   ---Nektek?-kérdeztem meglepetten-Nem vagyok én nektek senki, hogy énvelem foglalkozzatok, meg hogy azon idegeskedjetek hogy mi van velem.
   ---Dehogynem, nem emlékszel? Mi vagyunk a Londoni családod. És kitalálunk valamit, hogy ne keljen annyit dolgoznod és ott laknod.-monda Harry és közelebb jött hozzám, megfogta a kezem.Én pedig elolvadtam.
   ---De nem tudok mit tenni, muszáj vagyok dolgozni mert máshonnan nem tudok pénzt szerezni!-mondtam és leroskadtam a fatömbre.
   ---A lakás ügy megoldva!-mosolygott Harry- Oda költözöl hozzám!
   ---Mi?Dehogyis. Nem kérhetem hogy nálad lakjak meg a terhedre legyek.-háborodtam fel, de közben meg is lepődtem, hogy  azt mondja költözzek hozzá.
   ---Nem lennél a terhemre, úgy is unatkozom mikor egyedül vagyok abban a rohadt nagy házban.-mosolygott rám.
   ---Mi vagy te valami milliomos őrangyal?
   ---Őrangyal lehetek, milliomos meg nem vagyok de azért pénzem az van , hogy eltartsam magam.
    ---Egy "rohadt nagy házban"?
   ---Igen, hát te nem tudtad hogy kik ők?-kérdezte Danielle csodálkozva.
   ---Egy rakás idióta!- nevettem fel, erre a többiek  is nevetni kezdtek- Na de kik is ők?
   ---Na figyelj nagyon, elmagyarázzuk!-mondta Zayn.
  Elmondták hogy ők énekesek, világhírű együttest alkotnak így öten.A bandájuk neve pedig One Direction- erre én felkaptam a fejem és eszembe jutottak a zenéik-elmesélték az X-Factoros élményeiket, az utána következő felvételeket és a sikereiket.
   Én sokkolva ültem mellettük, hiszen a kedvenc együttesem, csak sosem néztem utánuk hogy, hogy is néznek ki, vagy az életük után.Az otthoni barátnőm Sandy nagyon szereti őket, ő mindent tudott róluk de engem valahogy nem foglalkoztatott a dolog. Csak azt tudtam hogy nagyon jó zenéik vannak és a dalszövegeik meghatóak, érzékenyek.De hogy most itt ülök közöttük és nem is tudtam róla, ez hihetetlen. Hogy közülük az egyik megtetszett és mikor mellette vagyok  úgy érzem elolvadok, ez úgy lesokkolt hogy azt sem tudtam hogy fiú vagyok e vagy lány.
   ---Na mit szólsz hozzá, te még nem hallottad a zenéinket, Ukrajnában nem vagyunk "menők"-kérdezte Louis és az utolsó szónál idézőjelet rajzolt a levegőbe.
   ---De hallottam rólatok ugyanis a ti zenéitek a kedvenceim, de nem nagyon törődtem vele hogy hogy néztek ki vagy hogy milyen az életetek.-motyogtam zavartan.
   ---Szóval akkor ott is ismernek minket, meg könyebűltem!-mondta Louis nevetve.
   ---Most sokkoltatok le téged meg csak az érdekel hogy "menők"vagytok e?kérdeztem nevetve.
   ---Jó,jó csak hülyülök.-ölelt meg Louis- De tényleg szereted a zenéinket?
   ---Nem szeretem.-mondtam nyugodtan.
   ---De hát az előbb....- de nem tudta befejezni mert félbe szakítottam.
   ---Imádom, a kedvenceim!-mosolyogtam.
   ---Te kis... -és rám vetette magát, hogy össze borzoljon, de persze ebből a többiek sem maradhattak ki így ők is rajtam kötöttek ki.
   ---Jól van elég, nem kapok levegőt!-kiabáltam nem sok eredményt elérve.
   ---Na hagyjuk szegényt!-mondta Harry majd felsegített a földről.
   ---Szóval akkor a nagy fiú banda, a világ hírű One Direction a barátaim?- tértem magamhoz és sokkoltam le saját magam ismét.
   ---Köszönjük a bókot, és nem a barátaid hanem a családod.-mosolygott Zayn.
   ---Nem gondoltam hogy a hírességek is ilyen kedvesek.-motyogtam-Azt hittem hogy minket kisembereket észre sem vesztek.
   ---Na ez rosszul esett!-nevetett Liam-Mi ugyan olyan emberek vagyunk mint ti-gondolkodott el- De nem is, ti sokkal jobbak vagytok mint mi, mert ha ti nem szeretnétek a zenénket, nem biztatnátok minket és nem adnátok annyi szeretetet akkor mi most sehol sem lennénk!
   ---Nagyon szeretlek titeket-ugrottam a nyakába, először meglepődött de aztán vissza ölelt és még meg is pörgetett a levegőben-Ilyen hamar még sosem szerettem meg senkit, csak az otthoni legjobb barátnőmet Sandyt, de ilyen jó emberekkel sem találkoztam még mint ti!-mondtam mikor letett és kifolyt egy könycsepp a szememből a boldogság miatt. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam!
   ---Miért sírsz?-lépett oda Harry és letörölt egy könnycseppet.
   ---Mert boldog vagyok hogy a barátaimnak mondhatlak titeket.
   ---A családodnak!-kiabált oda Zayn.
   ---Ja igen, a családomnak!-mondtam majd hirtelen Harry magához húzott és szorosan megölelt!
   ---De ne sírj többet, mert nem jó így látni téged.Kérlek...-súgta a fülembe erre én csak bólogattam és élveztem az ölelését, mert nem tudom hányszor lesz még részem ebben az eltipró, jól eső, meleg ölelésben.
   A nap hátra levő részét végig beszélgettük, elmesélték hogy milyen turnézni, hogy mennyit ökörködnek a turnékon és hogy milyen jó érzés a színpadon állni és annak a rengeteg embernek énekelni akik ők miattuk vannak ott, mert ők rájuk kiváncsiak. Mondtak még egy sokkoló hírt, hogy Perrie is énekes nő és a Little Mix-ben énekel, erre sem tudtam mit mondani csak megöleltem és örültem hogy ilyen közvetlenek velünk.És nagyon sok képet készítettünk:

  Este lefeküdtem aludni de előtte még összepakoltam a haza útra, mert másnap már kellett haza indulnunk,mert nekünk Amyvel kezdődött a munka.