Prologue

                  Sziasztok egy Harrys blogot szeretnék elkezdeni remélem tetszeni fog.Itt is a prológus vagyis az                                                                         előszó!!!

        Éreztétek már úgy, hogy annyira ki akartok törni valahonnan, a semmit mondó életeteket a hátatok mögött hagyni és új életet kezdeni a nagyvilágban? Valahol máshol úgy elkezdeni az életed, hogy senki sem ismer csak úgy lenni..."magadban"!!!

        A világon mindennél jobban szerettem volna magam mögött hagyni békés, kisvárosi életem és elmenni "világot látni".

      Ukrajnában egy nagyon kicsi kis városkában éltem, ahol nyugodt, eseménytelen életet éltem csak bolyongtam a városban úgy mintha nem is ide tartoznék.

      A nevem Emily Smith és Beregszászban születtem.Minden erőmet abba fektettem, hogy tanuljak, hogy egyszer lehessen belőlem valaki e nagyon kicsi városban, de...meguntam!!! A szüleim mindig támogattak és arra az élhatározásra jutottam, hogy magam mögött kell hagynom a kisvárost.Tehát életem új fordulatot vett mikor kiköltöztem a kicsi kis városkámból és elindultam felfedezni Londont.

    London a teljes ellenkezője az eddigi megszokott környezetemnek. Forgalmas utak, zsúfolt város, nyüzsgő terek és ami a legjobb az egészben az hogy engem ez ösztönzött! Tehát próbáltam munkát szerezni magamnak alapfokú angol tudományommal és nem érdekelt mennyi erőfeszítésembe kerül akkor is itt akartam élni ebben a gyönyörű környezetben. Cukrász szakon tanultam otthon Ukrajnában, tehát próbáltam szakmám szerint elhelyezkedni de engem még az sem érdekelt volna ha csak egy takarítónő lett volna belőlem itt mert csak az számít hogy itt lehetek, itt az álmaim kapujában, itt Londonban.

    Munkakeresés közben megismertem néhány nagyon kedves embert és ajánlották hogy segítenek nekem a részemre lehető legmegfelelőbb munkát megtalálni.Így tehát reméltem, hogy erős barátságot köthetek egy fiúval aki nagyon szimpatikus és sármos. De engem nem  a sármja fogott meg, leginkább a kedvessége, természete, együtt érző képessége és a szeretete az emberek iránt.Tom-így hívják az imént említett fiút-segített elhelyezkedni egy elég jó hírnévvel rendelkező cukrászdában segéd ként. Én ennek nagyon örültem mert Tom nélkül szerintem nem lett volna ilyen könnyű dolgom. A cukrászda neve Sweet Life(Édes élet) a főnök egy 30-as éveiben járó igen csinos nő Jessy. Kedvesen fogadott és úgy gondolta, hogy az lesz a legjobb számomra ha ő segít eligazodni a városban.

      Talált nekem szállást a cukrászdához és a város központjához közeli utcában, a lakóházzal szemben egy nagyon szép fákkal, padokkal és szökőkutakkal telített park állt.

Életemben nem láttam még olyan gyönyörű parkot mint az volt, és amint kiderült ennél sokkal szebbek is vannak Londonban.Tom segített nekem beszerezni egy pár olyan dolgot ami nélkülözhetetlen egy háztartásban mint például a mikró vagy a mosógép.
    Nem találkoztam még ilyen kedves, önzetlen emberekkel mint akiket megismertem nem is olyan régen.Tehát amint tudtam belevetettem magam a munkába, hogy minél hamarabb meg tanulhassam az előttem álló problémákat megoldani.Így teltek a napok, hónapok és azon kaptam magam hogy lassan több mint fél éve itt lakom.

      A napok gyorsan teltek, dolgoztam, pihentem és Tommal lógtam. Megismerkedtem a munkatársaimmal ennyi idő alatt és nagyon jó barátnők lettünk Amy-vel a pultos csajjal, aki szőke,kék szeme ragyog mikor ránéz valakire és termete is pont olyan kicsi mint az enyém.Alakját kifogástalannak tartom.

   ---Biztos minden pasi epekedik utánad-ugratom állandóan.
Én is kicsi termettel rendelkezem,aranybarna hajjal és-most már-sugárzó kék szemekkel.